Liberatórium

Gondolatok, morgolódások és miegymás klasszikus-, konzervatív- és horribile dictu neoliberális szemmel. Ha úgy érzed, hogy neked is lenne mit írnod, ne tartsd vissza!

Friss topikok

  • Lord_Valdez: @Untermensch4: Nem is nagyon próbálkoztak, ezek szerint. Ezzel visszajutunk az eredeti állításomh... (2021.10.15. 07:26) Hogy is vagyunk?
  • Lord_Valdez: @Untermensch4: Egyébként ilyen létezik is Nyugat-Európában, de nagy csak távolságokra. Megtehet, ... (2021.09.24. 19:43) Konzervatívok és a normalitás védelme
  • G. Nagy László: Abszolút egyetértek. Elképesztő hiba az, amikor a politikai ideológiánk nem engedi a tisztánlátást... (2021.08.26. 07:47) A Jeszenszky-tünetcsoport
  • Lord_Valdez: @Untermensch4: A rendszerváltás utáni időkre gondoltam csak. A görögök nem igazán "megoldották" ... (2021.06.21. 18:17) A magyar jogállamról
  • Lord_Valdez: @6.Lenin: De ez nem alanyfüggő. Ez MINDENKIRE így van. És ebben sehol nincs kettős mérce. (2021.04.09. 20:19) A vakcinahiányról

Címkék

abszurdisztán (1) adó (11) ajánló (16) alkotmány (13) alkotmánybíróság (2) állam (64) áltudomány (7) any rand (2) baloldal (19) bastiat (1) belpolitika (33) bevándorlás (5) bürokrácia (4) cigányság (5) co2 (2) család (5) demografia (4) demokrácia (6) diktatúra (13) diszkrimináció (4) dohányzás (1) drog (2) egészségügy (3) egyház (3) emberi természet (17) energia (3) erkölcs (20) etika (13) eu (6) félelem (1) felmelegedés (2) fidesz (31) filozófia (21) fizika (1) friedman (2) fülke (2) gazdaság (81) gender (2) globális (9) heinlein (1) hiány (1) honvédelem (3) imf (4) index (1) individualizmus (9) indulatposzt (5) infláció (3) intro (1) iszlám (1) Izrael (1) jobbik (7) jobboldal (2) jog (12) jogállam (24) kalkulációs probléma (2) kdnp (2) kedvezmények (17) keynesianizmus (12) klíma (4) kollektivizmus (9) kommunizmus (10) konteo (12) konteó (3) konzervatizmus (1) korrupció (12) középosztály (7) közlekedés (1) külpol (18) légkör (2) libertarianizmus (7) lmp (4) malév (1) marx (5) marxizmus (4) média (4) megmondás (58) meleg jogok (1) meritokrácia (2) mezogazdasag (9) migráció (7) moma (1) morgás (27) MSZP (5) mta (2) multikulti (3) nemiség (3) neoliberalizmus (11) nyugdijrendszer (10) offshore (2) oktatásügy (11) önvédelem (6) Oroszország (1) Palesztina (2) paternalizmus (35) példabeszéd (4) pénz (3) piac (40) polgár (4) politikai korrektség (6) populizmus (26) pratchett (3) profit (1) program (1) propaganda (11) prostitúció (1) protekcionizmus (5) reform (19) rothbard (4) Soros (1) sport (1) szabadság (34) szabad fegyverviselés (3) szarkazmus (2) szdsz (6) szellem (1) szema (1) személyes (2) szociálisrendszer (9) szocializmus (18) szólásszabadság (12) szolgálati közlemény (4) társadalmi igazságosság (4) társadalom (41) tiltás (7) történelem (8) tudomány (7) tulajdon (3) tulajdonjog (3) Ukrajna (1) választás (12) vallás (5) vallásszabadság (1) válság (5) vasút (2) zsidók (3) Címkefelhő

Privát katasztrófavédelem II.

2013.05.17. 08:00 | Lord_Valdez | 10 komment

Címkék: gazdaság piac reform

Elolvasva stoic kolléga írását, én kicsit másképp látom ezt. Pontosabban egy más megközelítésből írnám le a problémát. Persze, az eredmény némileg hasonló, de a következtetés kevésbé radikális.

Mint az életben megannyi dolog az út is egy szolgáltatás. Ez a megközelítésem központi magja: az állam nem csak elveszi a pénzt, mert megteheti, de szolgáltat is, illetve magánszolgáltató esetében közvetlenebbül történik ugyanez és erő alkalmazása nélkül. A lényeg azonban, hogy szolgáltatást veszünk igénybe.

Tehát az út egy szolgáltatás. Elsőre nem nyilvánvaló, mert míg a vízről könnyű belátni, hogy nem csak úgy folyik a falból, hanem előtte meg kell tisztítani, fel kell pumpálni a víztoronyba stb, addig út csak passzívan hever az autó alatt. De valójában az, hogy út mindig járható legyen, az igenis erőfeszítést igényel. Nem csak az megépítése, hanem a karbantartása is, illetve alkalmankénti akadálymentesítése.
Ahhoz, hogy egy szolgáltatást mindig elérjük, amikor szükségünk van, azt az út fenntartójának kell biztosítania. Ez, természetesen, nem lehetséges minden esetben. Ezért a szolgáltatások egyik minőségi jellemzője az ún. rendelkezésre állás (availability). Definíciója: a szolgáltatás elérhetőségi ideje osztva a teljes idővel, azaz amíg elérhető, plusz amíg nem. Ez egy nulla és egy közötti szám, ideális (ám, de elérhetetlen) esetben 1.

Amikor szerződést kötünk egy szolgáltatásra, akkor abban az egyik kitétel kell, hogy legyen a szolgáltatás rendelkezésre állása. Ha a szerződésbe azt írom, hogy 0,99-es rendelkezésre állást vállalok, akkor azt azt jelenti, hogy egy évben maximum 4 napig állhat a szolgáltatás, beleértve a karbantartást és nem tervezett leállásokat is. Ellenkező esetben szerződésszegést követek el. A nem tervezett leállásokba nem számítanak bele általában a vis maior helyzetek pl. földrengés, meteorbecsapódás, földön kívüli invázió stb. A vis maior tekintetében külön ki kell kötni, hogy mi nem számít annak pl. a hóesés egy közút esetében. A hóesés, bár lehet rendkívül kellemetlen, de alapvetően nem egy előre nem látható esemény, hanem egy gyakori meteorológiai jelenség.
Ahhoz, hogy egy szolgáltató tudja hozni a tőle elvárt rendelkezésre állást, kénytelen különféle elhárítóbrigádokat fenntartani. Ezek az idő nagy részében nem csinálnak semmit, de amikor beüt a baj, akkor ott kell, hogy legyenek ugrásra készen, mert ketyeg az óra és esik a rendelkezésre állás. A nemrégiben történt hóeséses káosznál ez a bizonyos rendelkezésre állás igencsak alacsonyra sikeredett. Ha az adott útszakaszt szolgáltatási modellben vetted volna igénybe, akkor ez szerződésszegési pert vonhatna maga után. A jelenlegi üzemeltetési modellben azonban az "így jártál" kategóriába esik.

Visszatérve a szükséges rendelkezésre állás biztosításához, természetesen, ezeket az elhárítási feladatokat nem szükségszerű házon belül tartani. Adott esetben célravezetőbb lehet alvállalkozókban gondolkodni. Az alvállalkozós módszer például nagyon jól működik egy liftszerelő esetében. Ha bedöglik a lift, akkor hívunk egy liftszerelő céget és nem tartunk fent egy saját liftszerelő csoportot. (Természetesen, ha egy 500 liftes komplexumot üzemeltetünk, akkor ezt is érdemes megfontolni.)
A komolyabb rendkívüli helyzetek, pl. egy tűz sokkal ritkábban következik be, ezért nem érdemes minden szolgáltatónak saját tűzoltóbrigádot fenntartani. (A nagyobb gyárak egyébként szoktak).  Tíz évente egyszer van rá szükség, addig csak viszi csak viszi a pénzt, gyakorlatoztatni kell stb. Egy külső cég/szervezet ezzel szemben sok ilyen igényt ki tud szolgálni, ezért tud specializálódni, komolyabban felszerelkezni stb. Egy szóval profi szolgáltatást nyújtani. A dolog hátránya az, hogy a vészhelyzetek általában sürgetőek, és nincs idő alvállalkozót keresni, árajánlatot kérni stb. Erre lehet megoldás az is, hogy az adott cég szerződést köt katasztrófa elhárító céggel, ebben az esetben viszont fizetnie kell a rendelkezésre állásért is. Ezt viszont nem szívesen csinálja senki sem, hiszen nehéz megmondani, hogy milyen valószínűséggel és mekkora kár keletkezhet. A menedzsment szívesebben költ kézzel foghatóbb dolgokra. (Legalábbis az első alkalomig.)

Természetesen, az sem szükségszerű, hogy önállóan tartsunk fent egy ilyen szervezetet, mert lehet más hasonló cipőben járó szolgáltatókkal közösködni is. Ezzel lehet csökkentetni a saját kiadásainkat, cserébe viszont együtt kell működni másokkal. Például történt egyszer, hogy két település közösen tartott fent tűzoltóságot és utólag elszámoltak. Aztán az egyik valamiért úgy döntött, hogy nem fizeti ki az egyik oltást. Legközelebb azok pedig nem vonultak ki... Na, ez így nem megy.

Jól látható, hogy az elhárítás feladatát a szolgáltatás üzemeltetőjéhez rendeltem. Pontosan ugyanígy van megvalósítva a valóságban is a tömegközlekedésben, az áramszolgáltatásban stb. Ez egy jól működő modell. Viszont vannak helyzetek, amiket úgy kell megoldani, hogy közben nem tartozik hozzájuk egyetlen szolgáltató. Ilyen például egy több önkormányzatra is kiterjedő árvíz, vagy járványhelyzet.
Ilyenkor hiába van az egyes szolgáltatóknak meg a saját kis elhárítószervük a helyzet meghaladja a képességüket. Ilyenkor össze kell fogniuk és ezt koordinálni kell. Ezt megvalósíthatja egy ad hoc testület is, de kellő kooperációs kultúra híján lehet ez egy állandó szervezet is. Ez a szervezet lehet állami, de éppenséggel lehet az érintettek által közösen üzemeltetett is. Ez utóbbi is komoly kooperációs kultúrát igényel, de legalább nem akkor kell megállapodni és felállítani a szervezetet, amikor amúgy is sürget az idő.

A koordináció kérdése mellett ott van még az a probléma, hogy minél speciálisabb vészhelyzetre kívánunk felkészülni, annál kevésbé tudjuk a költségeket szétteríteni. Ilyenkor szokott jól jönni, ha van egy megyei, regionális, vagy állami szerv, aminek finanszírozását olyan szervezet tudja ellátni, aki adót tud kivetni. Azonban a központosítással nem árt csínján bánni, mert a szervezet méretének növekedése ugyanolyan hátrányokkal jár, mint a vállalati szektorban. Azaz nyúlik a parancsnoki lánc, lassul a szervezet reakcióideje, elmosódnak a felelősségek, megjelennek párhuzamosságok és belső rivalizáció stb. Tehát, ezt a modellt érdemesebb inkább csak a tényleg nagyon ritka esetekre fenntartani, pl. nukleáris szerencsétlenség.

Összefoglalva a különféle katasztrófa és probléma elhárítási modelleket az alábbi kategóriákat tartom említésre méltónak:
- Helyi privát elhárítás.
Előny: gyors reagálás, hely és technológia ismeret
Hátrány: alacsony fokú kihasználtság, korlátozott típusú problémára képes felkészülni, korlátozott számú ember

- Alkalmi (on demand) alvállalkozók:
Előny: professzionális kivitelezés, rugalmasság
Hátrány: lassú intézkedés, nehezen verhető át a bürokrácián, korlátozott számú ember

- Készenléti alvállalkozók:
Előny: professzionális kivitelezés, rugalmasság
Hátrány: nehezen számszerűsíthető a költség/haszon arány, ezért menedzsment nem szereti, korlátozott számú ember

- Közösen üzemeltetett elhárítás:
Előny: hely és technológia ismeret
Hátrány: nagy kooperációs igény

- Önkormányzati fenntartású elhárítás:
Előny: viszonylag gyors beavatkozás, közepes helyismeret
Hátrány: gyakori forráshiány

- Központi fenntartású elhárítás:
Előny: alacsony költség, magas kihasználtság, professzionalizmus, sokféle helyzetre fel tud szerelkezni
Hátrány: lassú reagálás, hely és technológia ismeret teljes hiánya

Ezekből jól látható, hogy van létjogosultsága a privát katasztrófavédelemnek is, ugyanakkor azt is fontos tisztán látni, hogy a korlátai is megvannak. Minél különlegesebb vészhelyzetre készítünk fel egy szervezetet, annál nehezebben fog megélni piaci alapon, azaz a nagyon speciális vészhelyzetekre nem az igazi ez a modell. Míg más típusú helyzetekre, mint amilyen a váratlan havazás is volt sokkal hatékonyabb lehet, mint amit láttunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://liberatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr365298924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sanda gyanu 2013.05.18. 20:43:21

Kérdés!

Hogy kényszeríthetném ki én, a szolgáltatást igénybe vevő azt, hogy a szolgáltatást nyújtó olyan szerződést tegyen elém, amikor megveszem az autópálya-matricát, aminek a fenti példában leírt tartalma van?

Mert amúgy tök igazad van ezzel a rendelkezésre állással, amit jól ismerhetünk pld. az internet-szolgáltatók szerződéseiből. De ott van választási lehetőség, a piaci verseny által rá van kényszerítve, hogy mindent megígérjen, különben megyek a másik szolgáltatóhoz. De az utak esetén mi van? Magyarországon csak egy közútkezelő van! Rohadtul nem vagyok abban a helyzetben, hogy én dirigáljak! Hogy kérhetnék én ilyen tartalmú szerződést?!?! Kiröhögnének és azt mondanák, hogy ha nem tetszenek a szolgáltatás feltételei, akkor ne vegyem igénybe a szolgáltatást, járjak nem fizetős másodrendű utakon!

- o -

Amúgy jogász kolléga felvilágosíthatna engem arról, hogy mi a folyamata annak, ahogy átmegy fizetősbe egy olyan út, ami korábban nem volt az, de amikor épült (pld. az M7-es), akkor az a propaganda-szöveg ment, hogy ez az emberek adójából épül az embereknek? Vagyis azt már egyszer kifizettük! Értem én, hogy az autópálya-matricát felfoghatjuk úgy is, mint a karbantartás ellenértékét, de akkor vajon hova tűnt a dolgozó nép tulajdonjoga? Jogilag hol volt nekem, a népnek, beleszólása abba, hogy én especiel nem kívánom az autópályakezelő részére átadni az utat? Az állam átadta nekik és slussz-passz-kész! Aztán bevezették, hogy fizetős lesz, slussz-passz-kész! Érted, az a gondom, hogy valahogy ki lettek hagyva a folyamatból a felhasználók, az emberek! Az ő véleményüket a kutya se kérdezte!

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2013.05.18. 21:09:39

@Sanda gyanu:
Hát, amíg az egy állami monopólium, addig sehogy...

Amit írsz, az egyébként egy érdekes jogi paradoxon. Felépítik a te pénzedből, neked (,bár a megkérdezésed nélkül) és mégsem élhetsz semmilyen tulajdonosi joggal. Sőt, még utána fizetsz, hogy használhasd.
Azt gondolom, hogy ezt nem is lehet feloldani, csak ha elismerjük, hogy az állam az egy erőszakszervezet, ami él-hal azért, hogy elvegyen tőled és ezt általában a te érdekeddel ideologizálja meg.

Gerardus A. Lodewijk 2013.05.18. 23:42:44

Helyeslem, ahogy a szerző vis maiort megközelíti. Sajnos jó ideje óta azt kell látnunk ugyanis, hogy e fogalom határait tűrhetetlenül tágan húzzák meg azok, akik jogosultnak vélik magukat, hogy hivatkozzanak rá, és a vis maior minden következményét is vis maiornak tekintik. Szerintem ez hibás álláspont.

Vis maior az az akadály vagy zavaró körülmény, amely emberi erővel nem hárítható el. Például a hóesés vis maior, mert emberi erővel nem lehet megállítani. Igen ám, de havas időben nem azért áll le a közlekedés, mert esik a hó, hanem azért, mert a már lehulott hó az úton marad. Ez utóbbi jelenség viszont emberi erővel elég jól elhárítható: létezik hóeke, létezik lapát, az arra hivatottaknak csak használniuk kell. Vagyis a hóakadály csupán következménye, méghozzá elhárítható következménye az önmagában elháríthatatlan hóesésnek. Azaz józan ésszel nem vis maior. (Tekintsünk el attól a valószínűleg rendkívül ritka extrém esettől, amikor mondjuk negyedóra alatt esik le egy méternyi hó.) Ugyanígy pl. a szélvihar vis maior, de az már nem vis maior, ha a szél fát dönt a vasúti pályára, mivel fának semmi keresni valója olyan helyen, ahol a vágányokra dőlhet (és emberi erővel hibátlanul kivágható).

Még valami: a privátkatasztrófa-védelem így leírva azt jelenti, hogy védelem privát katasztrófa ellen. Szóval inkább privát katasztrófavédelem lehetne a cím.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2013.05.19. 08:49:51

@Gerardus A. Lodewijk:
Upsz. Észre sem vettem, hogy mit művelt a helyesírás ellenőrző.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2013.05.19. 11:21:52

@Sanda gyanu: @Lord_Valdez: Sajnos erre a kérdésre még libertárius körökben sincs koherens álláspont. Véleményem szerint az a megoldás lenne a leghatékonyabb, hogy az államra az emberek túlnyomó többsége úgy tekintsen, mint ahogy azt Lord Valdez megírta. Ha ez megtörtént, akkor ki tud alakulni egy olyan közeg, ahol ez hatékonyan megoldható, addig viszont nem.

Sanda gyanu 2013.05.20. 15:24:37

@Gerardus A. Lodewijk: Esetleg a nép egyszerű, naív gyermeke tágra nyílt szemmel rákérdez:

Ki a személyi felelős azért az intézkedésért, hogy kb. egy héttel a hóvihar előtt beszedték az út mellől a hóátfúvást felfogó hófogókat? Ez a személy nem nézett időjárás-előrejelzést? (Kiegészítő kérdés: Ha az a gond, hogy azokat ellopják, akkor az a cselekmény miért nem lett a mai napig büntetőjogi tétel a BTK különös részében?)

Ha a hófogó ellopható, akkor ki a személyi felelős azért, hogy nincs helyette összefüggő sövény ültetve végig az összes magyarországi autópálya mentén? Ha ez akkor nem volt kötelező előírás, akkor a hóvihar óta miért nem nyomták át a más esetekben kurva gyorsan működő kétharmadon ezt az egyik salátatörvényben?

Ilyen tök egyszerű lenne járható utakat, ezen túlmenően meg működő országot csinálni. Aztán felőlem közbeszerzéssel lophatnak annyit a bokorpalántákon, amennyit akarnak, én már attól is boldog lennék, ha közlekedni tudnék.

Gerardus A. Lodewijk 2013.05.20. 17:33:21

@Sanda gyanu: Kérdéseid - melyekre konkrét választ nyilván én sem tudok adni, azon túl, hogy a lopás igenis szerepel a Btk. különös részében, ahogy a közúti közlekedés biztonságának veszélyeztetése és a közérdekű üzem működésének megzavarása is - megerősítenek abban a felfogásomban, hogy a vis maior fogalmát és azon belül is az elháríthatatlanságot a jelenlegi általános felfogásnál jóval szűkebben kellene értelmezni.

"Ilyen tök egyszerű lenne [...] működő országot csinálni."

E következtetéseddel pedig maximálisan egyetértek.

IdomitottFoka 2013.05.21. 09:32:16

@Sanda gyanu: " Aztán felőlem közbeszerzéssel lophatnak annyit a bokorpalántákon, amennyit akarnak"

Lusták már ehhez is. A medence széléről akarnak a vízbe hugyozni, arra se véve a fáradtságot, hogy belemenjenek. A vicces még a magyarázat, hogy ők csak vizet engedtek a medencébe, csupa jófejségből.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2013.05.21. 11:32:50

@IdomitottFoka:
Sőt: annyira haladók, hogy az uszoda szabályzatba is beleírták, hogy nekik szabad és ocsmány demagóg vagy, ha ezt kifogásolod, sőt idegen érdekből teszed ezt.

IdomitottFoka 2013.05.31. 10:07:19

@Lord_Valdez: Mivel mondtad, hogy nem akarsz belpolitikáról írni, itt egy remek csődrecept:
index.hu/gazdasag/2013/05/31/alapjovedelem/
süti beállítások módosítása