Gyurcsány Ferenc bedobott egy témát az egyházak finanszírozásával kapcsolatban. Ez önmagában nem lenne érdekes, mert pártja már annak is örülhet, ha a parlamentbe bejut, azonban a témát felkapta Brendel Mátyás és úgy neki esett, mint dühös kutya a lábtörlőnek nagyon jó alapot nyújtva a liberális megközelítés bemutatásához.

Előrebocsájtom, hogy bár anno megkereszteltek, de nem vagyok vallásos, és az egyház iránt se érzek túl nagy szimpátiát.
Ebből részemről az következik, hogy jómagam is üdvözölném, hogy ha meg tudnánk szabadulni a Vatikáni szerződéstől és úgy általában az egyházak állam általi támogatásától, de leginkább attól, hogy különleges gazdasági társaságként kezeljük őket.
Mindez viszont egyáltalán nem befolyásolja azt a véleményem, hogy egy szerződést nem lehet csak úgy felrúgni. A szerződés egy kötelezettségvállalás és az embernek tartania kell magát hozzá, akkor is, hogy ha már nem tetszik neki. Erről Mátyás nem egészen így gondolkozik.

Kezdeném a sztorit a legelején. Onnan indul, hogy volt valaha nálunk a kommunizmus, ami nem igazán volt barátságban a magántulajdonnal. A katolikus egyháznak hatalmas birtokai voltak, amiket a magyar állam elvett. A liberális doktrínák szerint senkit sem lehet megfosztani a magántulajdonától. Ennek kevésbé doktriner megvalósítása szerint kártalanítás mellett meg lehet, ha erős közérdek fűződik hozzá. Ez a kártalanítás Magyarországon mintegy 40 évet késett. A rendszerváltás után jöhetett csak el az a korszak, amikor a magyar állam ismét elismerte, hogy az elkobzott vagyonokért igenis felelősséggel tartozik. Ekkor kezdődött a kárpótlás korszaka, amit mit szépítsük, ennél jobban nem is nagyon lehetett volna elfuserálni. Viszont ott volt az egyház, mint akinek az állam a legnagyobb összeggel tartozott. Természetesen, a magyar állam nem volt abban a helyzetben, hogy ezt kifizesse, ezért egy szerződést kötött.
Ez a szerződés úgy szól, hogy a teljes követelés 5%-t, fizeti a magyar állam minden évben örökjáradék formájában.

Mátyásunk itt mindent kétségbevont, amit kétségbe lehetett:

• a szerződés nem érvényes, mert egy másik kormány kötötte
  Az államközi szerződések soha nem kormányok közt jönnek létre, hanem államok között. Na most az állam, mint olyan egy absztrakt jogi személy, nincs keze, amivel megfogja a tollat, ezért szüksége van egy ügyintézőre, aki eljár a nevében. Ez az aktuális kormány. Mivel a magyar állam nem szűnt meg, ezért a korábbi kormányok szerződései kötik a jelenlegi kormányt is.
• és ha felmondjuk mit tudnak csinálni? lerohan a svájci gárda?
  Közvetlenül sokat valóban nem, de egy szerződés betartása nem csak jogi és diplomáciai kérdés, hanem alapvetően erkölcsi. De felkészülvén arra, hogy ez esetleg egyes országokat nem hat meg létrehozták az ENSZ nemzetközi bíróságát. Amennyiben a résztvevők nem vetik alá magukat a határozatnak, úgy az ügy a Biztonsági Tanács elé kerül és az határozhat a szankciókról. Mindemellett egy be nem tartott nemzetközi szerződés minden más állam szemében is rossz pont, arról nem is beszélve, hogy konkrétan a Vatikánnak komoly informális befolyása van más országok közvéleményére és ezáltal a kormányaikra.
• jogi abszurdum az örökjáradék
  Az örökjáradék annyira nem jogi abszurdum, hogy az egyik legalapvetőbb kötvénytípus. Ma már ugyan nem nagyon használják, de nem azért, mert a végtelen ideig tartó törlesztésnek ne lenne értelme, vagy tisztességtelen lenne, hanem mert célszerűtlen. Az teszi célszerűtlenné, hogy az örökkévalóság beláthatatlan időtáv, ezért a gazdasági környezet nagyon meg tud változni alatta. Ami jó üzlet volt egy adott kamat mellett az adott pillanatban, az közel se biztos, hogy 10, 20, 50, 100 vagy ad absurdum 1000 év múlva is az. Ez kedvező sem a hitelezőnek, sem az adósnak.
• az egyház illegitim módon szerezte a vagyonát, tehát nem jár neki, sőt az egyház tartozik a magyar népnek
  Ez az állítás egyik legproblémásabb része. Egyrészről, az egyház a korabeli törvények és szokások szerint járt el, persze ettől még nem feltétlen etikus rávenni a jogalkotót, hogy hozzon jogszabályt az eltartásodra. Ezen lehet vitatkozni, de törvényesnek mindenképp törvényes volt. Másrészről, a magántulajdonhoz való jog miatt egy tolvajt sem szabad meglopni. Amennyiben követelésed van a tolvajjal szemben úgy ennek bíróságon kell, hogy érvényt szerezz. Ebből az következik, hogy a járadékfizetést akkor se lehet önkényesen megtagadni, ha történetesen a járadék alapjának minden fillérjét lopták. Erre legkorábban a jogerős bírói ítélet után kerülhet sor.

Mindezeket leszámítva én is úgy gondolom, hogy mindenkinek az lenne a legjobb, hogy ha a szerződést fel lehetne bontani. Ehhez viszont, sajnos, egy olyan ajánlatot kell tenni az egyháznak, ami nekik megéri. Ez, tartok tőle, hogy jóformán lehetetlen pillanatnyilag, mert egy nagyon kényelmes helyzetben ücsörögnek. A folyamatos bevétel a jelenlegi gazdasági helyzetünkben sokkal többet ér, mint ha egy összegben kézhez kapnának néhány száz milliárdot. Nem igazán tudnák értelmesen befektetni. Akkor kérdezhetné bárki, hogy miért lenne ez jó az egyháznak. Igazából azért, mert nem annyira jó a politikától függni, mint ahogy épp tűnik. Bár most, amíg a Fidesz (és parazitája) van hatalmon addig ugyan szépen csurran-cseppen, de ezért időnként kell tenni szívességeket a politikának. Ez egyes hívők szemében visszás lehet. Az összefonódás viszont később akár vissza is üthet, mert bár most tavasszal a kormányváltás valószínűtlen, de 4 évvel később könnyen előfordulhat és akkor felemlegethetik a sérelmeket. Az ilyesmit úgy lehet a legkönnyebben elkerülni, ha az ember (illetve egyház, de igazából bármilyen más szervezetre is igaz) tart egy távolságot, ezáltal biztosítja a legalább semleges viszonyt. Mindettől függetlenül is, ha valaki egyetemesnek gondolt értéket kíván képviselni, annak érdemesebb távol tartania magát az aktuálpolitikától, mert az aktuálpolitika alapvetően sárdobálással jár és aki részt vesz benne, az elkerülhetetlenül sáros lesz.