Hetekkel ezelőtt elkezdtem írni egy posztot a trafikmutyi gazdasági hatásairól, de aztán félbehagytam, mert egy lusta disznó vagyok. Most viszont kénytelen vagyok posztolni, mert közben a valóság beérte a jóslatomat, még mielőtt publikáltam volna.
Azt már igen sokan elmondták, hogy csúnya dolog lenyúlni más emberek egzisztenciáját (a munka fontosságáról való papolás közepette) és átjátszani a saját barátaink számára. Azt kevesebben, hogy mennyire rossz üzenet bármely vállalkozás számára, hogy ennyire ki van téve a kormányzat pillanatnyi kényének-kedvének. Arról pedig már én beszéltem, hogy egy ilyen intézkedés, mennyire jó táptalaj a korrupció számára.
Arról viszont nem nagyon esik szó, hogy gazdasági szempontból mennyire nem hatékony ez a struktúra. Most beszélnék egy kicsit a piaci hatásairól is.
Ha egy termék piaca ideális és szabad (és állandósult állapotban van), akkor a kereslet és a kínálat beáll egy egyensúlyi pontra. Ekkor minden vevő talál magának terméket és minden gyártott termék vevőre talál. Nincs felesleg, nincs hiány. Természetesen, ilyen csak tankönyvekben létezik, mert valójában a piac sosem pontszerű és sem a kereslet, sem a kínálat nem állandó soha, de most ezekre egyelőre borítsunk fátylat.
Ezt az állapotot különböző módokon el lehet rontani, de számunkra a jogalkotó által történő elrontás az izgalmas:
- ha hatósági minimálárat vezetek be (az egyensúlyi ár felett), akkor eladatlan készletek keletkeznek, mert a vevők egy része nem hajlandó, vagy nem tudja megfizetni azt. Az eladatlan készletek miatt a gyártók kénytelenek visszafogni a termelést (elbocsájtás, kihasználatlan kapacitások) stb. Másrészről emeli a gyártó egységnyi termékre jutó profitját a vevő rovására, illetve, amiről gyakran elfeledkeznek, hogy ez egyúttal más termékek gyártói rovására is történik. Ez ugyanis, tőlük von el keresletet.
- ha hatósági maximálárat vezetek be (az egyensúlyi ár alatt), kevesebbet gyártanak, mint amennyire kereslet lenne. Egyrészről nő a kereslet, másrészről kevésbé éri meg gyártani, ezért a gyártók gyakran más termékekre, üzletágakra összpontosítják az erőforrásaikat (ezt fejezi ki a kék görbe), illetve egyes gyártók tönkremennek.
- ha gyártási minimálkvóta van érvényben (az egyensúlyi mennyiség felett), akkor leveri az árakat és ezzel veszteséget okoz a gyártóknak, illetve a gyártói oldalon azért is szuboptimális, mert más jövedelmezőbb termékektől veszik el az erőforrásokat. Szerencsére ilyen piacgazdaságokban nem szokott előfordulni.
- ha maximálkvóta (az egyensúlyi mennyiség alatt), akkor a hatások hasonlóak a minimáláréhoz.
Összgazdasági szinten kijelenthetjük, hogy mindegyik rosszabb, mint az egyensúlyi helyzet, bár egyes szereplőknek esetleg jobb. Ezekre példa pl.: minimálár: a dinnyekartell, maximál ár: energia, maximálkvóta: illegális drog.
Ennél finomabb beavatkozás, amikor nem merev árakat és kvótákat vezetek be, hanem csak megadóztatom, vagy támogatom.
Ez is eltolja az egyensúlyi helyzetet, de alapvetően nem szakítja meg a kapcsolatot a kereslet és a kínálat között, ezért ugyanezen anomáliákat kisebb mértékben okozza.
Ebben a modellben a gyártó és a vevő közvetlen kapcsolatban van. A valóságban viszont ott van a kettő közt a kereskedő. A kereskedelmi csatorna az az út, amin keresztül a vevő és az eladó egymásra talál. Ez a csatorna is lehet nem hatékony. Ekkor szintén kielégítetlen kereslet és eladatlan termék keletkezik, azaz a rendszer hatásfoka csökken.
A trafikmutyi ezt a közbenső elemet torzítja el több módon is:
Egyrészről csökkenti a piacon lévő kereskedők számát, ezáltal az egyes kereskedők sokkal nagyobb forgalmat tudnak bonyolítani, mint az egyensúlyi állapot. Cserébe ez hátrányt jelent a vevőnél, mert részéről több ráfordítást igényel a vásárlás, hiszen kevesebb helyen tud vásárolni. Viszont a vásárlásra fordított idő egy nehezen számszerűsíthető externália.
Másrészről megemelte a piacra lépés és piacon maradás költségét, ezáltal a kereskedőket kiűzte az olyan területekről, ahol a várható profit nem ér el egy bizonyos szintet. Azaz alacsony a vevősűrűség. Ez az előbb említett beszerzési ráfordítást osztja el területileg egyenlőtlenül, azaz az alacsony vevősűrűségű területeken fokozottan nehézzé válik.
Harmadrészről a másodikat súlyosbította azzal, hogy meghatározta forgalmazott termékek körét. Eddig ugyanis az alacsony vevősűrűséget kompenzálni lehetett sok más termék forgalmazásával.
Negyedrészről megakadályozta a gyors alkalmazkodást. Egy ideális piac képes nagyon gyorsan alkalmazkodni a kereslet változásaihoz pl. Sziget fesztivál. Ilyenkor pillanatok alatt ott terem pár kereskedő és kiszolgálja az igényeket. A jelenlegi szabályozási környezetben viszont ez lehetetlen. A konkrét esetben a végén sikerült megállapodniuk a kerülettel, hogy az egyik bolt átköltözhetett ideiglenesen.
A nem hatékony közvetítői hálózat számos érdekes jelenséget vált ki. Ezek legfontosabbika az alternatív csatornák kiépülése. Ez jobb esetben magánimportot jelent. Erre láthatunk példát az Ukrajnából hazatérő autósoknál, akik jóformán üres tankkal mennek ki és dugig töltve jönnek vissza vagy a szocializmus végnapjaiban a Bécsből hazatérő Gorenjét cipelő Ladáknál.
Rosszabb esetben ugyanezt intézményesülve láthatjuk. Azaz kiépül a professzionális, de törvényen kívüli kereskedőhálózat (gyk.:fekete piac). Erre láthatunk példát pl. jegyrendszerek idején, az alkoholtilalom korában, vagy épp napjainkban New Yorkban. Ott annyira belejöttek a cigaretta megadóztatásába, hogy mostanra már forgalomban lévő cigaretta 60%-a csempészáru.
Érdemes megjegyezni, hogy a fekete piac, illetve a magánimport mind tünet csupán. Arra utal, hogy jelentős kielégítetlen kereslet található. Mivel a kereslet ki akar elégülni, ezért elkezdi felkutatni az alternatív csatornákat. Ez egy szimpla piaci mechanizmus, ami a közvélekedéssel (és kormány állásponttal) ellentétben nem közgazdászok által kitalált fikció, hanem egyszerűen csak az emberi vágyak és cselekvések absztrakciója. De ilyen esetekben egy nagyon is jól megfigyelhető absztrakció.
Ennek a mechanizmusnak számos kellemetlen mellékhatása van. Egyrészről a bevételek nem adóznak, másrészről a pénzek az alvilágot gazdagítják, harmadrészről üldözésük tekintélyes állami apparátust köt le és végül, de nem utolsó sorban teljesen ellenőrizetlen, gondolok itt elsősorban a minőségi problémákra.
Ha valaki azt hiszi, már pedig mindig akadnak ilyenek, hogy ez csupán holmi hiszti, akkor ajánlok pár érdekes hírt: letartóztatott zugtrafikos, nikotinnepperek ,illegális cigarettagyárak mindenfelé, illegalitásba vonul szerencsejáték-ipar, egyre többen termesztenek otthon dohányt, illetve lopják a dohányt a földekről és így tovább.