Az elmúlt hétre már megint összejött pár hajmeresztő gazdasági gondolat, amit szívesen kommentálnék.

Az egyik, hogy kedvenc gazdasági miniszterünk elgondolkodott a pénzügyi tranzakciók adójáról. Ez politikusok között amúgy is rendszeresen visszatérő és újra, meg újra elvetett ötlet.
Tennék egy gyors kitérőt a múltba. Frédéric Bastiat (jobbról a harmadik) másik nagy gondolatkísérlete (az első a törött ablak volt) a negatív vasút.
Tegyük fel, hogy építenek egy vasútvonalat Franciaország és Spanyolország között. Ettől a kereskedelem gyorsabbá és olcsóbbá válik. Biztosak lehetünk abban, hogy mindkét országban találhatóak olyan termékek, amiket a másik ország olcsóbban tud gyártani. Ez ezen termékek árát leszorítja. Ennek a lakosság örül, de az ilyen termékek termelői nem. Ezért mindkét ország ilyen termelői elkezdenek lobbizni a védővámért, azaz mesterségesen megemelni ezen termékek árait a vasút megépítése előtti szintre.
Bastiat két következtetése, hogy egyrészt még, ha a termelők jól is járnának (egyébként ők sem teljesen), a vásárlók biztosan veszítenek, mert őket rákényszeríted, hogy drágábban vásároljanak. Másrészről a vámmal semlegesítetted azt a hasznot, amit a vasúti teherszállítás hozott, ergo pénzkidobás vasutat építeni.
Hogy jön mindez ide? Úgy, hogy a tranzakciók adója is egy ilyen jellegű adó. Azért vezetnék be, mert a technika fejlődése lehetővé tette a gyors és olcsó pénzmozgást. Különféle tranzakciós adók most is léteznek számos országban, ezért hatásukról rendelkezésre áll információ. Azt már tudjuk, hogy a kereskedés volumenét jelentősen visszafogja, arra viszont, hogy stabilizáló hatása lenne csak közvetett bizonyítékok vannak. Matolcsy ugyan most nem beszélt a stabilizáló szerepről, csak pénzbeszedési lehetőségként említette.
Vámosi-Nagy Szabolcs erre említette, hogy ebből tőkekivonás lesz. Én még azzal egészíteném ki, hogy most egy olyan időszakot élünk, amikor a világgazdaság meglehetősen tőkeszegény. Egy ilyen időszakban bevezetni valamit, ami a tőkét elriasztja, eget verő baklövés.

Ugyanebben az esszében elmélkedik arról, hogy több Áfa kulcsra lenne szükség. Bevezetne egy luxuskategóriát is az áfában. Erről eszembe jut Mill (jobbszélső) egyik elmélete.
Mill általában véve ellenezte a nevelőcélzatú adóztatást, pl. ellenezné a dohánytermékek büntetőadóját. Ellenben egyetlen esetben elfogadhatónak tartja. Ez a luxustermék. Úgy érti, hogy a valóban luxus termék, mint a Ferrari, gyémánt. Azért tartja elfogadhatónak, mert ezen termékek igazi értékét pont az adja, hogy nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. Ha ezek árát növeljük egy adóval, attól csak még exkluzívabb lesz, azaz még több embert zárunk ki a fogyasztásából, tehát emeli a termék státuszát. Azaz, nem ártottunk vele a piacnak.
Tartok tőle, hogy kedvenc gazdasági géniuszom a luxus kategóriát nem egészen így érti. Ebben az esetben viszont a cigarettacsempészek hálásan köszönik a többletjövedelmet.

Emellett rájöttem valamire. Távol álljon tőlem, hogy összeesküvés-elméleteket terjesszek, de felmerült bennem, hogy az utalványpiac államosítása mögött egy hátsó szándék munkálkodik.
Azt már régóta tudjuk, hogy a kormány görcsösen kutat újabb elkölthető pénzek után. Ennek esett áldozatául a magánnyugdíjpénztári rendszer és ennek fog a babakötvény. Azt is tudtuk, hogy a jegybanki függetlenség megkérdőjelezése mögött is ez áll. Mivel már korábban is javasolták az inflációs cél megemelését, de senki nem támogatta, illetve a jegybank elnök kifúrására tett kísérletek is kudarcot vallottak, most egy másik unortodox módszer jutott eszükbe.
Van egy kiskapu, amit kihasználva lehet pénzt nyomtatni és a jegybank elnök nem tehet ellene semmit.
Ha egy magáncég utalványt bocsájt ki, akkor köteles a kibocsájtott utalvány névértékének megfelelő összeget letétbe helyezni. Ez biztosítja, hogy utalványokkal nem lehet inflációt gerjeszteni. De ugyanez, nem vonatkozik az államra. Az állam teoretikusan korlátlan mennyiségben bocsájthat ki pénzhelyettesítő eszközöket, azaz az utalványpiac államosítása egy kiskapu. Ezzel megkerülhető a jegybank, akinek feladata az árstabilitás garantálása, tehát nagyon vigyáz a pénzverde kulcsára. Ne legyen igazam, de szerintem a SZÉP-kártya és az Erzsébet-utalvány elsődleges célja a pénzpumpa.
Ha mégis igazam van, akkor 2014-ben tilos parlamenti választást nyerni. Az emelkedő inflációt ugyanis a jegybank kompenzálni próbálja majd monetáris szigorral, ezt pedig a kormány próbálja majd meg kompenzálni további pénznyomtatással. Ennek végső eredménye: stagfláció. Egy leállt gazdaság, magas inflációval. Azaz a következő kormány nagyon nehéz helyzetből indul.