Kevés embert hozott lázba a hír, ami szerint a kormány folytatja a nonprofit közműszolgáltató cégek létrehozásának előkészítését. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert bár rövid távon nem lesz észlelhető a hatása, hosszabb távon igen kellemetlen következményei lehetnek.
Mi a nonprofit?
A nonprofit vállalat alapgondolata roppant szimpatikus: legyen adott egy cég - mondjuk egy részvénytársaság -, és ez működjön úgy, hogy a nyereséget csak a cég működésére és fejlesztésére fordítsuk, ne pedig az osztalékokra. A matek mögötte az, hogy ha van egy profitorientált vállalkozás, akkor az csak a nyereség egy részét fordítja fejlesztésekre, a többit a vezetőség és a részvényesek zsebre teszik. De mi lenne, ha ez utóbbi is a vállalat működésére menne?Ez a modell különösen csábító lehet olyan szektorokban, ami vagy valódi-, vagy kvázi-monopól helyzetben van, ezért nem véletlen, hogy ez a struktúra a közműszolgáltatókkal kapcsolatban került elő. Az elmélet mögötte az, hogy egyrészt a cég a piacon működik - így nem jelentkeznek azok a problémák, amik főleg állami cégeknél szoktak jelentkezni (alacsony hatékonyság, rosszabb minőség) -, másrészt a nonprofit jellege miatt olcsóbb, mint hasonló, profitorientáltabb társai.
A problémák
1 - Sokan elfelejtik, hogy a részvényes vagy a befektető nem csak úgy pénzt vesz ki a rendszerből, hanem előtte be is rakott valamennyit. Így az osztalék és társai azok lényegében a kockázati tőke fedezetei. Éppen ezért legyen szó részvényesről vagy tulajdonosról, az ő motivációja az, hogy az adott vállalkozás neki profitot termeljen. Ha a vállalat nonprofit, akkor ezeknek az embereknek két választása van. Az egyik, hogy továbbra is támogatja anyagilag a céget annak tudatában, hogy közvetlenül nem kap profitot, hanem pl. kárpótolja őt a cég jó működése. A másik, hogy fogja magát, és máshova viszi a pénzét. Gondolom nem kell ecsetelni, hogy a befektetők és részvényesek nagy része mely utat választja. Nem véletlenül nem működnek nagyvállalatok adományokból.
2 - Egy korábbi írásomban szerepelt a profit, mint minőségi mutató (az ún. kalkulációs probléma). Az ottani gondolatmenet ugyanúgy alkalmazható erre az esetre: ha a cég nonprofit, akkor az azt vezetőknek korlátozott a lehetősége arra nézve, hogy az esetleges extra jövedelemmel mit kezdjenek (már ha van). Ugyanis jól hangzik az, hogy ezeket a pénzeket fejlesztésre és felújításra, esetleg béremelésre költség, de melyik lesz pontosan az a döntés, aminek alapján a cég hatékonyabban fog működni? Egy profitorientált vállalatnál pont a profit jelzi azt, hogy mi a legjobb (részletesebb kifejtés itt is olvasható).
Következmények
Sajnos a problémák lényegéből következik, hogy ezeknek a következményei nem egyik napról a másikra következnek be és nem is néhány hónap alatt. Viszont a végeredmény olyan, aminek közvetlen és közvetett költsége jelentős mértékben meghaladja azt az összeget, amit a részvényesek ebben az időben osztalék formájában felvettek volna.
Lényegében két alapvető probléma van, aminek együttes következményei teszi hosszú távon igen nagy problémahalmazzá a nonprofit vállalatokat.
Az egyik, hogy a nonprofit jelleg miatt a cég kiadásai csökkenni fognak (ez az a rövidtávú hatás, ami miatt sokan mellette érvelnek). Ennek következtében a cégnek vagy nem lesznek versenytársai, vagy akik maradtak, azok szintén nonprofit cégek vagy állami vállalatok, amik között nincs valódi verseny. Következmény: kialakul egy monopól vagy oligopól állapot (vagy tovább erősödik, ha már addig is ez volt a helyzet).
A másik probléma az, hogy az idő elteltével a cég szükségszerűen veszteséges lesz, ugyanis a profitorientáltság miatt nem tudják, hogy mibe érdemes befektetni. Abban az esetben pedig, amikor az ember nem a saját pénzét kockáztatja, akkor inkább többet költ, mint kevesebbet (részleteket lásd a már korábban említett írásban).
Tehát van egy monopól vagy oligopól helyzet, amiben ahogy telik az idő, a cég egyre veszteségesebb lesz. Ahhoz, hogy ezt orvosolni lehessen, három lehetőség van.
Az egyik, hogy vissza kell csinálni az egész nonprofit történetet és a céget privatizálni kell. Viszont ez nem csak a politikai veszteség miatt nem lehetséges: mivel azóta a szektorból eltűnt az összes versenytárs, ezért az adott cég gyakorlatilag monopól helyzetben van, így az ára olyan magas, hogy szinte kizárólag más államok által támogatott cégek tudják megvenni. Ez persze jogilag privatizáció, de gazdaságilag ugyanúgy állami monopólium alakul ki a már ismert problémákkal.
A második - megint nem túl népszerű - lehetőség, hogy a cég növeli az árait, ezzel kompenzálva a kiesett bevételt. Persze ezt hamar észreveszik az emberek és ez könnyen a politikusok bukásához vezethet. Ráadásul ez nem oldja meg a problémát, mert ugyan ideiglenesen nem lesz veszteséges a cég, de hosszú távon a rossz működés miatt ismét veszteséges lesz, így ez csak nagyon korlátozott keretek között működik.
A harmadik lehetőség az, hogy az állam állja a veszteségeket valamilyen formában. Szinte mindig ezt választják a politikusok, ha van rá lehetőség (azaz nem fenyeget közvetlen összeomlás). Nem csak azért, mert a választásokat nem az adófizetők döntik el, hanem mert a költségek közvetettek: az államháztartásban keletkezik egy extra kiadás, amit különböző területekről csippentenek le, ami kiátlagolódik a lakosságra és sokan észre sem veszik (ezért van az, hogy papíron a nonprofit közműszolgáltató olcsóbb). És itt jön létre az ördögi kör: a cég monopól helyzetben van, ezért nem lehet hagyni, hogy becsődöljön. Viszont nem lehet visszaállítani az eredeti állapotot, mert az nagyon drága. Így a vállalat az állami cégek sorsára jut, ami folyamatosan az adófizetők pénzéből vegetál, ami lényegében mindenkinek rossz, de mivel nincs olyan megoldás, ami rövid távon ne okozna szinte mindenkinek jelentős veszteséget, nem csinál senki semmit.
Néhány gondolat a természetes monopóliumról
Az egyik legfőbb érv az ilyen és ehhez hasonló megoldások mellett, hogy a "közmű" - értsük ezt a legszűkebb vagy a legtágabb értelemben - természetes monopólium, így az legyen mindenképpen szoros állami kontroll alatt. Ez természetesen egy külön cikk témája, de elöljáróban annyit, hogy a természetes monopólium léte csak akkor igaz, ha a verseny szereplőit csak szűk körből választjuk. Egy konkrét példa: az energiaszektor természetes monopóliuma melletti érv az, hogy a vezetékek és erőművek "rögzítettek", így nem lehet versenyezni a szektorban. Amit ilyenkor el szoktak felejteni az az, hogy az embereknek nem konkrétan a vezetékből kell áram, hanem bárhonnan, ami az ár/érték arányban megfelelő. Ebben a kontextusban az energiaszektorban is van verseny, ugyanis az erőmű nem feltétlenül más erőművekkel versenyez, hanem a napelemekkel, aggregátorokkal stb. Ez a látszólag apró különbség igen komoly problémákat jelent, ugyanis ha az energiaszektornak a "monopól" részét nonprofittá teszik, akkor az alternatívái versenyhátrányba kerülnek, és létrejön egy torz piaci környezet, ahol az energia ára csak növekszik. Lényegében az alternatívák is azért lesznek drágábbak, mert az állam a versenytársukat állami pénzek segítségével előnyben részesíti (kérdés: ha a teljes energiaszektorból kivonulna az állam, akkor a különböző lehetőségek ár/érték aránya hogyan módosulna). Valójában persze megint arról van szó, hogy ha az állam beavatkozik a piaci folyamatokba, akkor az ottani torzulások nem tükrözik a kereslet/kínálat viszonyokat, így ez nem a "profitéhség" számlájára írandó, hanem pont az állami beavatkozáséra.