Azt mondja a kedves hozzászóló, hogy a dolgok mélyére hatolt, pedig csak a felszín felszínét kapirgálta MNYP ügyben.
Megmutatnám, hogy mi is van a dolgok mélyén.
Van egyszer a demográfia. Amikor a felosztó-kirovó rendszert kitalálták, 4-5 gyerek volt családonként és tíz emberből jó, ha 1 megérte a nyugdíjkorhatárt. A rendszer remekül működött. Ma viszont családonként 1-2 gyerek van és az emberek 75%-a éri meg. Így a rendszer nem működik jól. Ezért van szükség arra, hogy a fizetések 1/3-át nyugdíjra fordítsák és a még így is hiányzó összeget (mert így is hiányzik 250 milliárd 1, MNYP-vel 600), az állam kipótolja adókból. Nem mellesleg ez azt jelenti, hogy az élő munkát magas adókkal kell terhelni, és ezáltal csökkenti a foglalkoztatottságot.
Aztán itt az implicit adósság kérdése. Ez az az összeg, amivel az állam a jövő nyugdíjasainak tartozik. Ez egyre meredekebben emelkedik és nyilvánvaló, hogy idővel maga alá temeti az államot. Az MNYP rendszer nagy hátránya, hogy az implicit adósságot explicitté alakítja. Azaz láthatóvá teszi ezt, ugyanakkor persze előny is, mert lehetővé teszi, hogy a jelenben megfizessük azt. A politikus azonban jobban szereti az implicit adósságot, mert azt egy már egy másik kormánynak kell kifizetnie.
Harmadsorban itt a populizmus kérdése. Mivel a nyugdíjas, mint szavazóréteg igen széles, ezért szeretik őket megcélozni a kormányok. Annak idején, amikor az első Orbán-kormány befagyasztotta a nyugdíjakat és az MSZP azzal támadta sikeresen, hogy elvett tőlük 19 ezer forintot. Aztán amikor az MSZP megemelte, sőt bevezette a 13. havi nyugdíjat, a Fidesz megígérte a 14. havit is. Fedezet természetesen egyikre sem volt. Bámulatos, hogy milyen könnyedén dobálóztak a számokkal úgy, hogy nyugdíjas ellátásra költi a legtöbbet az állam: évi 3000 milliárdot, ezért a plusz egy hónap 250 milliárdot jelent évente. Összehasonlításként a teljes magyar államadósság, amitől most a nagy rettegés megy: 21000 milliárd.
A másik oldalon ott a kormány. Van neki egy víziója, amit alighanem még magától Keynestől örökölt. Egy vízió, miszerint az állami kiadások jól felpörgetik a gazdaságot és utána tej, méz, Kánaán. Ez egy igen költséges dolog 2. Ehhez pénzt kell szerezni.
Mert bár elődjétől egy többé-kevésbé rendbe rakott államháztartást örökölt, abban nem igazán voltak felesleges pénzek, amiket erre lehetne fordítani. Ezért kreativitásra volt szüksége. Lehetőség szerint olyan adókra, amik nem a szavazókat terhelik.
Ettől részben független dolog, hogy a Bajnai-kormány törvénybe iktatott egy SZJA csökkentést. Ez a 17 %-os alsó kulcsot kitolta volna egészen 15 millió forintig. Ezáltal az emberek 99%-a 17%-on adózott volna. Ugyanakkor meghagyta volna a magas kulcsot az emberek egy kis százalékának, akikről kevesen tudják, de a teljes SZJA bevételnek meglehetősen nagy százalékát fizetik. Mondjuk az egy negyedét. Mivel a demokrácia logikája, hogy légy népszerűbb, mint mások, ezért mindig felül kell licitálni az ellenfelet. Az nagyon rossz üzenet lett volna, ha úgy hagyja, mert akkor az emberek az ellenfélhez kötik a boldogító intézkedést. Ha visszacsinálja, mondván, hogy így jut pénzhez, az még rosszabb. Tehát felül kellett licitálni. Ezt csak úgy lehetett, hogy 16%-os és egykulcsos adót vezettek be. Ezzel viszont elvesztették a legnagyobb befizetők által fizetett összeget. Emellett bevezettek egy komoly adókedvezmény, minek következtében kiesett több százmilliárd forint.
Ezzel előállt egy csapdahelyzet. A Nagy Tervhez több pénzt kell költeni, de máris mínuszban van.
Ekkor kézenfekvő volt a hiánycél megemelése, de ezt Brüsszel soha nem fogadná el, ezért úgy kellett tenni, mintha a hiány már eleve meglenne. Ezért hozták létre a csontvázkereső bizottságot, ami sajnálatos módon nem talált semmi olyat, amit ráfoghattak volna az elődre és számottevő összeget hozott volna.
A helyzetet súlyosbította az IMF kudarc. Minden híreszteléssel szemben a gazdasági szabadságharc ideológiája úgy alakult ki, hogy a kormány nem tudott épkézláb tervet bemutatni, hogy miként képzelik el a költségvetést 2011-re. Ezért ment haza eredménytelenül a tárgyaló küldöttség és halasztották el többször is a költségvetés határidejét. Ezzel az ország elesett az olcsó hiteltől és így még inkább szükségessé vált a pénzszerzés.
Ekkor vetik ki a különadókat a bankszektorra, távközlésre és energiaiparra. Viszont ebből nem jött össze elég pénz, ezért megszületik a gondolat, hogy a magánnyugdíjakra szánt befizetéseket elterelik 14 hónapra. Cserébe később az állam 14 havi állami szolgáltatást nyújt. Figyelem: itt adósság konverzió történt! Az állami nyugdíjrendszer tartozásának egy részét implicitté konvertálták. Ez azért fontos, mert mint említettem, a politikus szereti az implicit adósságot, mert azt majd valamikor másnak kell megfizetnie és nem rajta kérik számon. Sőt elkezdik pedzegetni, hogy talán államosítani kellene őket.
Megpróbálkoznak még az EU-nál, hogy elszámolhassák a magánnyugdíjpénztári befizetéseket, mint költségvetési bevételt, ezáltal felszabadulna pénz, amit el lehetne költeni. Ezt azonban az EU elutasítja, mert az egy magánszemély és egy magáncég közötti pénzmozgás.
Ezután határoznak az államosítás mellett és kezdik el kitalálni, hogy miért is rossz a rendszer.
Mindezt azért volt fontos elmondani, hogy lássuk, hogy a dolgok egymásutániságát. Ebből látszik, hogy a valódi ok nem az, amit mondanak. Nem a magas költség, kockázat vagy az, hogy emiatt veszteséges a nyugdíjkassza, hanem az, hogy sürgősen pénzre volt szüksége az államnak, mert elhamarkodott pár dolgot.
Ezt remekül illusztrálja, hogy emellett bevezettek egy korkedvezményes nyugdíjat nőknek, ami sajnos az amúgy is problémás nyugdíjhelyzetet csak rontja. Ez azért fontos momentum, mert ha a kormánynak tényleg a nyugdíjrendszer fenntarthatósága lenne a fontos, akkor ezt például nem lépi meg, vagy akkor eltörli a kötelező nyugdíjemelésre vonatkozó törvényt, vagy nem emelik meg a magánnyugdíjpénztári hányadot. De mint mondtam a valódi ok nem a fenntarthatóság volt.
- Mivel nehéz elképzelni, hogy ez mekkora összeg képzeljük el, hogy ez 22 ezer darab X3-as BMW. De felfogható úgy is, hogy a befizetések csak 11 hónapnyi kifizetést tesznek lehetővé, a 12. hónapot már hitelből fizetjük.
- és az eredmény elég vegyes. Többnyire a felesleges beruházások irányába való elmozdulással jár.