Mostanában a Fidesz és hívei rengeteget rugóznak a szuverenitás kérdésén. Sokan úgy vélik, hogy mindenféle nemzetközi szervezet akarja csorbítani, vagy legalábbis befelé ezt mondják.
A Véleményvezéren Varró László (néven kommentelő egyén) olyan szépen összefoglalta az egész szuverenitás környéki mizériát, hogy muszáj betű szerint idézni.
"Tegnap érdekes beszélgetésem volt egy euró tizmilliárdokat mozgató cég képviselőjével arról, hogy miért nem fognak Magyarországon beruházni (jellemző módon hónapok óta ez volt az első beszélgetés, ahol magyarországi beruházás egyáltalán elvi lehetőségként felmerült). Az úriember két dolgot emlitett: ‘’Magyarországon a beruházás elkészültével a kormány bármikor közölheti velünk, hogy ez nem a te létesitményed, elvettem, és akkor semmilyen jogorvoslati lehetőség nincs’’, illetve úgy vélte, hogy a makropénzügyi helyzet Magyarországon törékeny, az ország lehet, hogy segitségre fog szorulni, viszont a kockázatokat jelentősen növeli, hogy eközben külpolitikája szisztematikusan felbőszitett minden szereplőt, akinek a segitségére rászorulhat. Sok tekintetben tipikus beszélgetés volt, és jól illusztrálta azt, hogy mindazon intézmények, amelyek a kedvező beruházási környezetet és a gazdasági fellendülést hozzák, a szuverenitás korlátozását jelentik. A magántulajdon szentségének védelme és a szerződések pártatlan betartatása egy olyan jogi intézményrendszert feltételez, amely korlátozza az állam és a politikai döntéshozók mozgásterét. Németországban azért alacsonyabb a beruházások kockázati prémiuma, mint Venezuelában, mert a német állam kevésbé szuverén, bizonyos dolgokat, amelyet Venezuela megtehet, a Németország nem. Az ipari forradalom nem az abszolutista monarchia Franciaországban bontakozott ki, ahol a király valóban, a szó eredeti értelmében szuverén volt (Az Állam én vagyok), hanem abban a Nagy Britanniában, ahol parlamenti és birósági jogintézmények valamint egy általános politikai kultúra korlátozta az államot, és igy érdemes volt a bárói cimért való lobbyzás helyett gőzgép épitésbe fektetni. Ami pedig a külpolitikát, és Magyarország európai megitésését illeti, sem tegnapi beszélgetőtársamat, sem a hasonló pozicióban lévő embereket nem érdeklik a részletek. Egyáltalán nem volt kiváncsi arra, hogy a mostani rossz megitélésünk csak egy balliberális aknamunka az elmúlt nyolc év katasztrófáiból kemény munkával az országot kivezetni próbáló kormányzati cselekvéssel szemben. Ha Magyarország kapcsolata akármilyen okból megromlik Magyarországnál erősebb, befolyásosabb és Magyarország számára fontos szereplőkkel, az a magyar külpolitika kudarca, full stop. "
Az állam francia (és némileg az orbáni is) értelemben vett szuverenitása megteremti az önkény lehetőségét, mert a szuverén döntéseit semmi nem korlátozza. Az önkény pedig megszünteti azt a biztonságot, ami a befektetéseket ösztönzi.
Mindemellett a hatalom koncentrációja egy kézben nem csak a korrupció lehetőségét növeli, de egyúttal járadékvadászatra (ld. bárói címért való lobbizás), azaz a hatalom birtokosánál való helyezkedésre is ösztönöz, a verseny helyett. Ésszerűbb magatartás kijárni némi előnyt, mint kockázatot vállalva szert tenni rá.
És bár szokták azt mondani, hogy a szabad piac az egyéni profitot mozdítja elő, nem a közjót, de ha ez igaz, akkor fokozottan igaz az ilyen helyzetekre. Ekkor is az egyéni profit vezérli a szereplőket, de nem a legjobb marad talpon, hanem a hatalom által leginkább preferált. Ez a fajta szuverenitás egész biztos, hogy nem jobb, mint egy korlátozott, de biztonságos.