Tegnap valaki kiposztolta Einstein 1949-ben írt Why socialism? című röpiratát és rögtön parázs vita alakult ki róla.
Albert Einstein, bár a fizikatörténet egyik legnagyobb koponyája marad még hosszú ideig, más területeken közel se bizonyult annyira briliáns elmének. Ilyen például politikai munkássága. Mentségére szolgáljon, hogy ezt a pamfletet 1949-ben írta, amikor még nagyon sok mindent nem lehetett tudni a szocializmus nevű csodáról. A nyugati értelmiség látta a kapitalizmus árnyoldalait, de jóformán semmilyen információval nem rendelkezett a keleti oldalról. A szovjet cenzúra igen hatékonyan szűrte az országról kiáramló információkat. Ezért a felületes szemlélőben az a képzet alakulhatott ki, hogy a keleti blokk közelíti a paradicsomi állapotokat. Nincs munkanélküliség, nincsenek roppant gazdag, befolyásos tőkések. Hát nem csodálatos?
Persze, kritikusabb gondolkodóknak talán szemet szúrhatott, hogy valamiért több ember menekül a Szovjetunióból, mint az Egyesült Államokból, de ezt elhomályosította a McCarthy-korszak hisztériája. Ez időtájt az Egyesült Államokban igen rossz ómen volt, ha valaki kommunista, szimpatizáns, vagy legalább annak néz ki. Egymást érték a propagandabeszédek, letartoztatások, a szomszédok feljelentései, önvédelmi mozgalmak alakultak a kommunistagyanús emberek figyelésére stb. Általános hisztéria volt minden szinten. Természetesen, nem ok nélkül zörgött a haraszt. A korszak végére 400 szovjet kémet sikerült lebuktatni. A dolgot, persze, némileg árnyalja, hogy ehhez 10 ezer embert tartoztattak le.
Illetve még fontos megemlíteni a Rosenberg házaspár kivégzését is, amit nyugodtan nevezhetünk koncepciós pernek, ugyanis csak a házaspár egyik tagjáról sikerült bebizonyítani, hogy a szovjeteknek dolgozik, és róla se kellő bizonyossággal. Ez a nyugati balos értelmiséget még inkább szovjetszimpatizánssá tette.
Viszont mi nem 1949-ben vagyunk és már sokkal több információval rendelkezünk arról, hogy mi fán is terem valójában a szocializmus. Ezért számomra megdöbbentő, hogy a hozzászólók ennyire támogatják azt.
Nekünk már tudunk kellene, hogy ez a nagy egyenlősítés tényleg nem valósítható meg elnyomás nélkül. Ehhez államosítani kell, kriminalizálni és ha az ellenkezőket elhallgattatni.
Nekünk már tudunk kellene, hogy nem megszünteti az elitet, hanem lecseréli. Vezetésre szükség van és ennek megfelelően kinőtt egy új elit. Igaz, nem nemesi címük volt, vagy vagyonuk, hanem posztjuk és összeköttetéseik a fontos elvtársak felé.
Nekünk már tudunk kellene, hogy a magántőke oligopóliumánál semmivel nem jobb az állami tőke monopóliuma. Egy állami monopólium nem csak, hogy nem tisztességesebb tárgyalópartner, de még a szolgáltatásait tekintve is rosszabb.
Nekünk már tudunk kellene, hogy mi történik, amikor a termelés nem a profitért történik, hanem hogy legyen állása a melósnak. Remekül működik, amíg van egy külső forrás, ami finanszírozza a veszteségét.
Nekünk már tudunk kellene, hogy a felszíni fegyelem alatt mélységesen rohad az egész struktúra. Nagy baj lett volna, hogy nem épül ki egy kiterjedt feketepiac, az államilag kontrollált alatt, mert bizony az sokszor még az élelmiszer mennyiséget se tudta biztosítani.
Értem én, hogy elégedetlenek vagyunk a kapitalizmussal szemben, de pont mi, akik már ismerik Sztálin, Rákosi, Mao, Ceausescu stb. munkásságát, milyen alapon ringatjuk magunkat abba a hitbe, hogy a szocializmus egy jobb világhoz vezet?