Csak kapkodom a fejem, hogy most mi is a hivatalos vélemény IMF ügyben.
Eddig az volt, hogy ahol az IMF felbukkant, ott minden tönkrement. Aztán az lett, hogy az IMF partner, akik segítenek az országnak.
Péntek délelőtt az volt, hogy az IMF a mi bankunk. Délutánra viszont sikerült ismét összeveszni velük. Kíváncsi vagyok arra, hogy ezúttal mi lesz a vélemény. Újra szabadságharc?
Persze, nem ez az egyetlen ügy, ahol a kormány álláspontja gyakran változik. Az EU-s költségvetési korlát ügyében is pár óránként változott.
Eleinte kiálltak a magán nyugdíjpénztári rendszer mellett, aztán démonizálni kezdték. Amikor végeztek az államosítással, ígéretet tettek a megmaradt kevés tagnak, hogy ők majd onnan kaphatnak nyugdíjat. Most pedig ezt is megszegik, azzal, hogy végleg eltérítik a magán nyugdíjpénztári befizetéseket. Most túl azon, hogy Rákosi óta a magántulajdont még senki nem kezelte ennyire önkényesen, mennyit ér egy olyan kormány szava, amelyik véleménye akár egy nap alatt is képes 180 fokot változni? Akkor is, hogy ha korábban ígéretet tett az ellenkezőjére.
A gazdasági siker egyik kulcsa a bizalom. Hogy amikor valaki befektet, akkor biztos lehessen abban, hogy jó helyre tette a pénzét.
De kérdem én, hogy várható el befektetői bizalom, ha az állam részéről bármilyen megállapodás felrúgható? Bármikor és büntetlenül. Ilyen körülmények között csak a legbátrabbak mernek befektetni, vagy akinek protekciója van.
Attól tartok, hogy a kormány nem érti, hogy a hitelesség milyen hihetetlenül fontos a gazdaságban (,ami nem is csoda, mert többségük sose dolgozott benne).
Kérdem én, hogy hogy lesz hiteles egy kormány, ha beterjeszt egy olyan (már újraszámolt!) költségvetést, amiről már most látszik, hogy jó eséllyel nem fog kijönni? Mert az Euró nem lesz 299 és a növekedés is valószínűleg fél százalék alatt marad.
És legfőképp azt kérdem én, hogy lehet, hogy ezek után még mindig akad, aki hisz a kormánynak? Na, nem a pénzvilágban, mert ott már nincs ilyen, de a választók között. Valahogy nekem úgy tűnik, hogy a választók azt bármeddig elviselik, hogy valaki hazudik, egészen addig, amíg ki nem mondja, hogy hazudott. Az olyan bűn, mintha a bűvész megmutatná, hogy egész végig ott volt a nyúl a cilinderben.