Görögországban most épp győzött. Amerikában is győzött, amikor már nagyon kellett, de hogy nálunk fog-e valaha, ezt nem tudni. Két témát fogok említeni, igazából egyik se érdemel önálló posztot. (már kezd bűntudatom lenni, amiért hanyagollak titeket :) )

Görögországban az államháztartás már közvetlen életveszélyben van. Elkerülhetetlen vagy a csőd bejelentése, vagy az újabb mentőcsomag és megszorítások. Ezt a görög ellenzék ki is használta maximálisan. Igazi gyáva nyúl játék alakult ki. Az veszít, aki előbb rántja félre a kormányt, de ha senki se teszi, akkor mindenki veszít. Hülye egy játék, mit tagadjuk. Normális emberek nem is szoktak ilyet játszani. Nem úgy a politikusok.
Nyilvánvalóan az ellenzéknek se érdeke az államcsőd, mégis az utolsó pillanatig tartotta magát a magabiztos kamikaze szerepében. Sajnos, emberére talált, mert a miniszterelnök is taposott egy nagyot a gázon és népszavazásra bocsájtotta az ügyet. Ettől most már az ellenzék is betojt és végül félrerántotta a kormányt. Rájött, hogy egy dolog hergelni a népet a megszorítások ellen és egész más, hogy ha tényleg meg is szavazzák.
Görögországban az utolsó pillanatokban ugyan, de csak megjött a józan ész. Legalábbis átmenetileg, mert fogadni mernék rá, hogy amint egy kicsit is elmúlik a közvetlen veszély ismét kiújul a bénító huzavona.

Amerikában gyávanyúlaztak egy jót nem is olyan nagyon rég, de ott mondjuk sokkal értelmesebb módon tették ezt. Bár Amerikára és a világgazdaságra nézve annak se lett volna kisebb következménye, de az ottani ellenzék ugyan sokkal értelmesebb követelésekhez kötötte a beleegyezését és sokkal több rugalmasságot tanúsított. Végül kompromisszumos megállapodással emelték az adósságplafont.

És legalább ennyire érdekes, hogy mi lenne nálunk hasonló esetben. Az eddigi tapasztalatok nem túl biztatóak. Ezen a téren közelebb állunk a görögökhöz, mint az amcsikhoz. Nálunk a józan ész többnyire feketelistán van, mint a nagy álmok ellensége. Bárki próbálna is a számokra vagy tények hivatkozni, azt rögtön megbélyegeznék, hogy mennyire kishitű, vagy épp valakinek a bérence.
Már csak azért is félek ettől a kérdéstől, mert ilyen éles helyzetben még sose voltunk még. Amikor tényleg államcsőd fenyegetett az 94 decembere volt, akkor a kormánynak két-harmados többsége volt. Aztán szintén közel kerültünk hozzá 2008 telén. Akkor is meg lehetett oldani az ellenzék együttműködése nélkül. Hogy mi lenne, ha tényleg erre kerülne a sor? Most semmi, mert most a Fidesznek van akkora többsége, hogy bármit átverjen. Később viszont egyáltalán nem biztos, hogy ilyen stabil többségű kormány lesz. Akkor izgalmas idő elé nézünk. Valószínűleg végül mindenki belemenne (a Jobbik nem biztos), de hogy mekkora cirkusz árán az jó kérdés. Gondolom attól függ, hogy épp ki van kormányon, mert a különböző ellenzéki pártok mozgósító képessége erősen eltérő. Reméljük, hogy ezt nem fogom megtudni.

Viszont, ha már a józan észnél tartunk, akkor arra nem csak gazdasági területen lenne igény. Van valami nagyon más téma, ami piszkál.
Valakinek eszébe jutott a KDNP-re bicikliőrzésnél komolyabb dolgot bízni (ami igen bátor húzás volt): a családügyet. Amennyire tudom, elképzeléseik zöme nem annyira durván valóságtól elrugaszkodott, mint azt egyébként várnánk, de egy valamit napok óta nem tudok feldolgozni. Az új családjogi törvényben rögzíteni akarják a gyerekek jogait és kötelességeit.
Ez utóbbi számomra nagyon abszurd gondolat. Törvényben rögzíteni a gyerek kötelességeit nagyjából annyira abszurd, mint mondjuk a háziállatokét.
Egy törvényileg szabályozott kötelességnek csak akkor van a legcsekélyebb értelme is, hogy ha be nem tartásához valami szankciót rendelünk. Anélkül csak foglalja a helyet a papíron.
Mi történik, hogy ha a gyerek nem teljesíti a kötelezettségeit? Megbüntetik a szülőt? Csak, mert a gyerek által elkövetett esetleges bűncselekményekért is a szülőt terheli a felelősség. Esetleg bevezetjük a kiskorúak börtönét, vagy belevesszük a büntetőtörvénykönyvbe a szobafogságot, sarokba állítást, zsebpénz megvonást, netán kap a szülő felpofozási, elfenekelési engedélyt?
Úgy érzem, hogy ez például egy olyan terület, ahol egyelőre nem győzött a józan ész.