A kormány legújabb, igencsak hajmeresztő és közveszélyes ötlete komolyan veszélyezteti az ország stabilitását. Ezt már többen elmondták. Van, aki nevetett rajta, van, aki szörnyülködött. Viszont van még valami. A közvetlen pénzügyi kockázatokon túl egy kevésbé nyilvánvaló, de legalább akkora kockázatot jelentő dolgot is jelent mindez.
Egy gazdasági tranzakció, legyen bármilyen kicsi is, a bizalomra és a bizalmatlanság kettősére épül. Amikor a pincér kihozza az ételt, azzal a feltételezéssel teszi, hogy nem fogsz megszökni fizetés nélkül. Megtehetnéd, jó eséllyel el tudnál futni, de nem teszed, mert van köztetek egy hallgatólagos megállapodás.
Nagyobb összegeknél már túl kockázatos lenne az ilyen szintű informális bizalom, ezért biztosítékokat kérnek, pl. foglalót, letétet. A jövőbeli teljesítésre vonatkozólag pedig a megállapodást írásba foglalják (szerződést) tanuk előtt. Így mindkét fél tudja majd bizonyítani, hogy miben is állapodtak meg és a megállapodás kikényszeríthető, ha arra kerülne a sor.
És itt a bibi. Ahhoz, hogy a gazdaság működjön szükség, hogy a tranzakciók gördülékenyen menjenek. Ez azonban nem működhet gördülékenyen, hogy a szerződés nem szent. Senki nem üzletel egy olyan emberrel, akinek az adott szava csak annyit ér, mint egy sóhaj a szélben.
A kormány terve pontosan a szerződések szentségét vonja kétségbe. A terv szerint az állam módosítja a bank és az ügyfél közti viszonyt és az egyik félnek komoly anyagi hátrányt okoz.
A kormány eddigi tevékenysége is se hagyott kétséget afelől, hogy bármikor képes beavatkozni magánemberek szerződéseibe, de ez egy igen rossz szokás. Kevés dolog ássa alá jobban a gazdaság működését, mint a bizonytalanság.
A jelenlegi gazdasági környezet eleve bizonytalan. Ilyenkor az emberek nem szívesen kötnek kockázatos üzleteket, mint például egy hosszútávú hitelszerződés. Ha ezt megtoldjuk egy olyannal is, hogy bármikor gondolhat egyet a kormány és átárazhatja a már megkötött szerződésed, akkor az egyenesen arra ösztönzi az embert, hogy kerüljön el minden kockázatot.
Ez viszont hihetetlenül káros az elképzelt növekedésre. Mielőtt az ember befektetne bármibe is, legyen az egy zöldséges bódé, vagy egy gyártóüzem, szeretne biztos lenni abban, hogy ez neki meg fogja érni. Ezért mindenféle becslést végez, hogy mekkora haszonra számíthat, és mennyi idő alatt hozza be az árát mindez. Minél kevésbé látja biztosítva a megtérülést annál valószínűbb, hogy a befektetés elmarad, vagy csak magasabb haszon esetén valósul meg. Ezek egyike se kívánatos a jelenlegi helyzetben.
Most, amikor mindenki svájci frankba menekül. Mert, hogy a svájci frank pont azért ennyire erős, mert senki se tudja, hogy hová rakhatná a pénzét, ahol holnap is meglesz. Egy ilyen helyzetben nekünk a stabilitás megingathatatlan bástyájának kellene látszanunk és nem egy irányító terembe tévedt kíváncsi csimpánzzal megáldott atomerőműnek.