Végre Orbán Viktor is eljutott oda, hogy a jóléti államok kora lejárt. Kár, hogy a gondolat menetet nem sikerült a jó irányba folytatnia, mert megmaradt a saját rögeszméi medrében.

Végre valahára szóba merte hozni, hogy a nép boldogítása tartósan nem járható út. Igaz, külföldön, mert belföldön még mindig tabu a téma, de ez is nagy szó. Feltételezem, hogy nem volt könnyű ezt kimondania egy ilyen "plebejus" háttérrel rendelkező politikusnak, de sikerült. Illetve mégse teljesen.
Mi már régóta tudjuk ezt, őneki csak a válság kapcsán esett le, de még  mindig nem teljesen.
Sikeresen felismerte, hogy nincs keret a magas szociális juttatások fenntartására, viszont nem sikerült megértenie pár alapvető összefüggést a gazdasággal kapcsolatban.
Például sikeresen felismerte, hogy felemelkedésünk legfőbb gátja az alacsony foglalkoztatottság, azonban ennek okát rosszul mérte fel. Illetve az ő szempontjából nagyon is jól, mert a népszerűbb végén fogta meg a problémát.
Ő azt mondja, hogy a munkanélküli juttatások kurtítása vezet el a magas foglalkoztatáshoz. Ez abból a feltételezésből indul ki, hogy aki akar tud dolgozni, de túl jól tartjuk a munkanélkülieket és ezért nem dolgoznak. Ez igaz is, a munkanélküliek egy kisebbségére, de a többségére nem. Többsége nem is tudna dolgozni, mert nincs hol. Most képzeljük el, hogy visszatérnek a munkaerőpiacra, mit fognak ott csinálni? Sorban állnak segélyért? Mert, hogy munkahely nem lett több. A képzetlen munkaerőre továbbra sincs tömeges igény. Komolyabb embertömeg megjelenése nem tud a foglalkoztatás bővüléséhez vezetni kötött minimálbér mellett. Na, idáig már nem jutott el.
Vagy vehetnénk példának a korkedvezményes nyugdíjak kérdését. Itt hatalmas vehemenciával esik neki a rendrakásnak, ami nagyon dicséretes. Azonban a korkedvezményes nyugdíjak a 3000 milliárdos nyugdíjkiadásnak kevesebb, mint 2%-át teszik ki. A többi résszel kapcsolatban még a problémafelvetésig se jutott el.

A másik nagy probléma a retorika. Nagyon beragadt az újbeszélbe. Ha ezt Viktor komolyan gondolja, akkor elkövette azt a hibát, amitől állítólag Rákosi óvta elvtársait, azaz bedőlt a saját propagandájuknak. Én, azonban remélem, hogy nem, bár a helyzeten keveset javít.
Most már külföldön is csak újbeszélül hajlandó megszólalni. Ami jelentheti azt, hogy ő maga is hisz benne, de azt is, hogy rájött, hogy úgyis visszajut a hazai közönség elé.
Ez utóbbi akár pozitív fejlemény is lehetne, ha azt jelentené, hogy belföldön is őszinte lesz és nem azt, hogy külföldön is hazudozni kezd. Ezt viszont a megváltás ígérete nem teszi lehetővé.

A forradalmi retorika szerint ugyanis: Magyarország teljes újjászervezése folyik. Itt holmi reform már nem is elég, az egész országot újjá kell szervezni. Nem mintha az ország megszűnt volna vagy ilyesmi, csak jól hangzik. Ez a minimum, amit mondhat. Pedig, tudhatná, hogy megváltást ígérni nem veszélytelen dolog. Ha mást nem, hadd idézzek Júdás monológjából a Jézus Krisztus Szupersztárból:
"You have set them all on fire
They think they’ve found the new Messiah
And they’ll hurt you when they find they’re wrong"
És nagyon igaza van. Ebből a szerepből nincs kiút. Ha valaki egyszer megváltást ígért, az vagy megvált, vagy meg se áll a keresztig.

Orbán Viktor személyes sorsa nagyjából totálisan hidegen hagy, felőlem akár keresztre is feszíthetik, ellenben az embereknek nem csak remény kell, hanem stabilitás is. Az újjászervezés minden csak nem a stabilitás ígérete. Mert azt azért jó lenne látni, hogy a prosperitás sose forradalmak idején született, hanem békében. Ha a kormány energiái arra mennek el, hogy újabb és újabb szófordulatokkal és trükkökkel próbálják elkerülni a keresztet, akkor viszont még nagyon messze van a stabilitás. Kérdésem, hogy hogy fogunk ebből kitörni?