Mostanában hangos a sajtó a cigánybűnözéstől, de még inkább a Jobbik és vele szimpatizáns csoportok performanszaitól. Természetesen erről is megvan a véleményem és nem feltétlenül leszek népszerű vele.
Én nem szeretem ezt a szót, hogy cigánybűnözés. Nem azért, mert ne tudnám, hogy a köreikben magas a bűnözés, vagy mert sértő, hanem azért, mert rossz helyen keresi az okot. Ez a kifejezés etnikai kérdést csinál egy olyan problémából, aminek az oka alapvetően nem etnikai természetű. Más országok más etnikumai tökéletesen ugyanezt a jelenséget mutatták régebben.
A jelenség igazi gyökere, hogy adott egy ember, aki rettenetesen szegény. A munkával való kapcsolata esetleges. Ha van valami meló megcsinálja, de általában nincs. Ezért nem rendelkezik, sem rendszeres jövedelemmel, sem rendszeres élettel. Már az apja is ilyen volt, ezért joggal gondolja, hogy nincs remény. Emellett azt is látja, hogy ő egy kisebbség, akit elutasítanak. Na már most ő kiben bízhat? Nyilván csak a saját fajtájában. Illetve abban sem. A nagy szegénység egyik átka, hogy igen éles a versengés a szűkös erőforrásokért. A legnagyobb veszélyt rá a saját sorstársai jelentik. Mivel a családon kívül mindenki más potenciális ellenség, kialakul egy olyan kultúra, ahol a családon kívüliekkel szemben nagyfokú a bizalmatlanság, és ebből adódóan viszonylag kevés az erkölcsi kötelezettséget érez velük szemben. Ebben a környezetben ez egy adaptáció, megvéd sok veszélytől és a családtagok személyében erős szövetségest biztosít.
Mivel a kultúra meghatározó eleme a reménytelenség, ezért jellemző a máról-holnapra élés, a jövő tervezése egyáltalán nem szokás. Ez vonatkozik a továbbtanulásra és a családtervezésre is, ami magas munkanélküliséghez és nagy családokhoz vezet.
Általános emberi vonás, hogy a megszokottól eltérő viselkedést gyanakvással, esetleg ellenségességgel fogadjuk. Ez itt sincs másként, ha valaki ki akar törni belőle, az potenciálisan környezete megvetésével szembesülhet, emiatt ebből a szubkultúrából igen nehéz a kiszállás, amit még súlyosbít a többségi társadalomtól való elszigeteltség is.
Abban nagy egyetértés van, hogy ez az állapot rossz és valamit tenni kell. Sajnálatos módon azonban, már az állapot leírásánál is két szélsőséges álláspontra szakad a sajtó, illetve a politika.
Az egyik ennek az etnikai jellegét hangsúlyozza, holott az elmondottakban semmi cigányspecifikus nincs. Ezzel a problémával már megannyi etnikumnál meg kellett küzdeni, hogy mást nem mondjak a XX. század eleji Egyesült Államokban az íreknél és olaszoknál ugyanez volt a helyzet.
A másik meg igyekszik tudomást se venni a problémáról, vagy tisztán rasszizmusként beállítani, esetleg tisztán szociális kérdésként kezelni.
Mint ahogyan lenni szokott, mindkettőben van valamennyi igazság, de bűnös leegyszerűsítések.
A két szélsőséges hozzáállást nagymértékben támogatja a tények közti önkényes szelekció lehetősége. Egyrészről való igaz, hogy a cigányság körében a bűnözés nem magasabb, mint más hasonló szociális körülmények közt élők között. Másrészről viszont nálunk az ilyen körülmények közt élők cirka 3/4-e cigány. Ez igazából már önmagában is elég annak az érzetnek létrejöttéhez, hogy ez cigány probléma. Ugyanakkor az se megoldás, ha elfeledkezünk arról, hogy nem pusztán szegénységről beszélünk, hanem egy sajátos kulturális környezetről. Ezt nem lehet segélyekkel felszámolni, meg azzal, hogy évente kétszer osztogatunk valamit.
Ameddig nem értjük meg a problémakör valódi természetét, addig vajmi kevés esélyünk van megoldások kidolgozására.
Ha most elkezdenék ok-okozati összefüggéseket felírni, mindenképp az valamiképp így nézne ki:
munkanélküliség -> szegénység, képességek hanyatlása, reménytelenség
alacsony képzettség -> munkanélküliség
szegénység -> rossz egészségi állapot
rossz egészségi állapot -> munkanélküliség
szegénység -> magas bűnözés
előítéletek -> munkanélküliség
magas bűnözés -> előítéletek
bizalmatlanság -> előítéletek
reménytelenség -> jövőkép hiány
jövőkép hiány -> alacsony képzettség, rossz egészségi állapot, nagy család
reménytelenség -> igénytelenség
igénytelenség -> előítéletek
nagy család -> szegénység
stb.
Ha most valaki ezeket szépen egy gráfba rajzolja, azt fogja észre venni, hogy irányított hurkok vannak benne, tehát pozitív visszacsatolású (önmagukat erősítő) folyamatok.
Itt jön a kérdés, hogy hogy vagdossuk fel a hurkokat?
Az nyilvánvaló, hogy egy-egy hurok felvágása nem old meg semmit, mert az ki fog újulni, még ha lehetséges is lenne. Nem lehet pl. felszámolni az előítéleteket csak úgy ripsz-ropsz, de ha lehetne is kiújulna idővel, köszönhetően a többiből adódó súrlódásoknak.
Ezért nem vezetnek célra a különféle csodamegoldások külön-külön. Lehet gárdázni éjt nappallá téve, lehet jogvédeni orrvérzésig. Külön-külön ez mind a szarnak egy pofon. Ezért azt mondom, hogy mindegyiknek van valamennyi igazsága, de egyiknek sincs igaza. Azért nincs, mert egyes összefüggéseket letagadnak.
Igaza volt az SZDSZ-nek, hogy fontos az integrált oktatás, hogy a gyerek már ne ezt a kultúrát szívja magába, de azt elfelejtették, hogy a gyerek iskola után hová ment haza és otthon mit látott. Így az integrált oktatás a saját paródiájává vált.
Igaza van a Jobbiknak, hogy szükség van a bentlakásos iskolákra, de azt elfelejtik, hogy a gyerekek elsősorban egymástól tanulják a viselkedési normákat. Ha mindenki ugyanonnan származik, akkor abból alig lesz eredmény. Arról nem is beszélve, hogy a megvalósításhoz el kell nyerni az érintettek bizalmát, ezt viszont aligha szolgálja a többi megnyilvánulásuk.
Igaza van a Jobbiknak abban, hogy szükséges a rendfenntartás megerősítése, de azt elfelejtik, hogy a bűnözés zömében megélhetési jellegű. Ezt nem lehet gumibottal megoldani, mert ha a két opció a börtön és az éhhalál, akkor a börtön még mindig jobb választás.
Igaza volt az SZDSZ-nek, hogy fontos, hogy ne az éhhalál szélén táncoljanak, de azt elfelejtették, hogy a segély nem helyettesíti a rendfenntartást és még a munkaerőpiacra való visszatérést sem feltétlen szolgálja.
És így tovább.
Szerintem, ezeket csak egyszerre van értelme csinálni. Egyszerre kell megoldani. Természetesen ez sok emberrel egyszerre lehetetlen, inkább azt lehet csinálni, hogy egy-egy területen elkezdeni, mondjuk egyetlen faluban. Aztán, ha ott vannak eredmények jöhet a következő falu. És ott se mindenkivel! Csak azzal, aki ki akar törni belőle. Nagyon fontos, hogy mindez önkéntes alapon történjen. Ha reálisan gondolkozunk, már pedig erre rá kellene szoknunk, akkor nem akarjuk megváltani az embereket akaratuk ellenére. A politikának el kell fogadnia, hogy az is siker, ha egy részüket sikerül kirángatni. Ez nem kudarc, idővel a többi is követni fogja, de mindig lesz valamennyi visszamaradt. Ráadásul pont a legkényesebb része, a kemény mag, de őket hagyni kell a francba. Ezen a ponton idáig mindig elbuktak a projektek. Nagyon nehéz megmagyarázni az embereknek, hogy egyesekről lemondunk, de fontos lenne elfogadni, hogy fókuszálnunk kell az erőforrásainkat. Ez így is horribilis költség lesz, viszont így van egyedül remény.
A dolog a fókuszban sem lesz egyszerű. Sok minden kell ahhoz, hogy működjön. Kell egy munkahely. Nem közmunka, hanem valódi. Olyan, ahol kirúgják az embert, ha nem dolgozik és megfizetik, előléptetik, ha igen. Sőt, tovább tud menni máshova dolgozni utána. Kell olyan szociális rendszer, ami életben tart, de azért jobban megéri dolgozni. Kell óvoda,iskola stb. És legfőképpen rengeteg kommunikáció. Rettenetesen fontos, hogy mindenki számára világos legyen, hogy mi történik és miért. Egyaránt el kell ezt fogadtatni az adózóval, aki az egészet finanszírozza, az érintettel, hogy ez nem gettóba zárás, hanem segítő kéz, a kimaradtakkal, hogy ha akarnák ők is részt vehetnének, a helyiekkel, hogy ez végül is az ő érdekük is.
Ez a folyamat egyáltalán nem lesz fájdalommentes. Szükség van vagy államilag támogatott munkahelyekre, képzésekre, infrastrukturális fejlesztésekre stb., vagy le kell mondanunk olyan dolgokról, mint pl. a minimálbér, különböző segélyek, bizonyos munkaügyi előírások stb., amik lehetővé teszik, hogy az olcsó munkaerőt kihasználjuk. Mindkét út társadalmi feszültséggel van kikövezve. Mindkét út sok ember érdekeit fogja sérteni. Ezek felvállalása egy hőst igényelne. Már csak találni kell egyet.
