Bogár László a hazai gazdasági fantasy szféra prominens szerzője ismét tanulságos dolgokat hallucinált össze.

Bogárral nem csak azért érdemes foglalkozni, mert nagyon népszerű, tehát véleményformáló, hanem azért is, mert a hasonszőrű misztikusok többségével szemben Bogár nem sík hülye. Ha valaki elolvassa például ezt az írását láthatja, hogy egy alapvetően egy értelmes elmével van dolga, aki sajnálatos módon bizonyos téveszmék rabja lett (és ettől kezdve teljesen használhatatlan).

Bár az olyan dolgok, mint "Európa szakrális mélyszerkezete" önmagukban is elég szórakoztatóak, de engem mégis a Globális Hatalmi Rend érdekel inkább. Ebben igen mélyen gyökerező gondolat van és emiatt igen sokszor kerül elő különféle formákban.
Bogár a cikkben nem érti, hogy hogy a globális hatalmi rendnek miért érdeke az egyiptomi helyzet, illetve a potenciális átalakulás, hisz ez veszélyezteti az érdekeit.
Pontosan azért nem érti, mert téves modellből indul ki. Abból, hogy a világ dolgai tervezetten olyanok, amilyenek és a terv mögött valamilyen tervező akarat húzódik.
Ez nem egy új dolog. Ez egy igen ősi misztikus gondolat: A világ dolgait akarattal felruházni.

Mint ahogy a premodern ember felruházta akarattal a villámot, a szelet, a Napot, úgy ruházza fel a modern misztikus a tőkét. A premodern a természeti szellemeket eleinte külön-külön tisztelte, ebből alakultak ki az ókor során a nagy politeizmusok, majd a monoteizmusok, amik egy-egy központi akaratba foglalják össze a világ folyamatait. A modern marxista miszticizmus is hasonlóképp alakult ki. Eleinte a szegény csak a saját földesurát, illetve később a munkaadó tőkését utálta, és ezt sikerült később összefoglalni egy központi ellenségbe: a burzsoáziába.
Természetesen, már ekkor sem volt titok, hogy két "burzsoá" között a viszony nem feltétlen felhőtlen, tehát a közös akarat csak absztrakció, de ettől mindenki boldog volt. Akaratnak tulajdonítani a folyamatokat rendkívül hálás érzés, mert egy akarattal lehet tárgyalni, alkudozni. Szolgálhatod, vagy éppen mutathatsz be áldozatot, hogy elnyerd kegyét. Magyarul befolyásolni tudod. Az ember ősi vágya, hogy csökkentse a kiszolgáltatottság érzését, amit a nagyobb erők megtapasztalása jelent. Ennek a premodern útja, hogy áldozatot mutatok be a villámistennek, hogy kímélje meg a házamat. (A modern, hogy villámhárítót szerelek fel.:) )
Ha a baj mégis beüt, akkor is jól jön a tudatnak tulajdonítás, mert mondhatjuk, hogy ez Isten akarata volt. Ebben megnyugodhatunk. Ez mentesít minket a felelősség érzése alól. Nem a mi hibánk. Ugyanakkor gyűlölni is sokkal hatásosabban lehet. Egy elektrosztatikus kisülésre nem lehet haragudni, de egy villámistenre igen. Ezzel kijelöljük a felelőst és megint csak mentesítjük magunkat.¹
A modern misztikus is hasonlóan működik. Létrehoz egy fiktív hálózatot, amit a titokzatos Akarat irányít. Ennek megfelelően az embereket is fel lehet osztani olyanokra, akik ezt szolgálják és olyanokra, akik ellenállnak neki. Most nem is feltétlen a klasszikus összeesküvés-elmélet alanyokra a szabadkőművesekre, vagy a zsidókra gondolok, Bogár világában a vállalatok közti hálózatok is ilyenek.
Sikeresen felismerte, hogy a vállalatoknak vannak közös érdekeik és időnként képesek összefogni, majd ebből megalkotott egy elméletet. A probléma ezzel ugyanaz, mint a burzsoáziával.
Két vállalat között a viszony egyáltalán nem egyszerű, sokkal inkább olyan, mint a hagyma többrétegű.

Egyrészről nyilván vannak minden vállalat számára kedves dolgok, pl. az alacsony adók. Ebben teljes az egyetértés.
Másrészről vannak üzleti kapcsolatok, amik viszont nem merülnek ki a kooperatív kapcsolatokban, hanem sokkal összetettebbek ennél. Tudnék mondani két konkrét nagy vállalatot, amiknek viszonya talán tanulságos lehet.
Az A vállalat az egyik üzletágban piacvezető (nevezzük X-nek, nehogy magára ismerjen) és neki ez a fő profilja. Van üzletága még a háztartási gépekben is, de itt csak sokadik a piacon.
Van egy B vállalat, aki bár sokkal nagyobb, mint az A, de neki X csak melléktevékenység és ott csak egy számjegyű a részesedése. Van neki háztartási gép ága is, de nem ugyanarra a piacra dolgoznak. Ő az USA-ban előkelő részesedéssel rendelkezik, de máshol nem.
A és B vállalat X üzletága között volt (már nincs) egy megállapodás, miszerint használhatják egymás szabadalmait. Ezt aztán az egyik felmondta, mert ő sokkal többet fektetett ebbe a partnerségbe, mint a másik. A két cég rendszeresen vásárol alkatrészt egymástól. A két cég (több más céggel együtt) közösen vesz részt az ágazati szabványok megalkotásában.
Ugyanakkor A és B igyekszik kifúrni a másikat minden nagyobb megrendelésből, valamint rengeteg energiát fordít arra, hogy a másik új termékeit felboncolja és elemezze.
Akkor a kérdés, hogy ez milyen viszony? Ez egy baráti, egy rivális, egy kooperatív viszony? Vagy mindegyik egyszerre? Ez egy olyan kérdés, amivel Bogár már nem foglalkozik.
Azzal sem foglalkozik, hogy A és B viszonya az X üzletágban ilyen, de lehet, hogy az Y ágban másmilyen. Az egyes üzletágak igen nagy önállóságot élveznek.
Számomra Bogár modellje olyan, mintha egy lezárt dobozban alaktalan, puha, sok nyúlvánnyal rendelkező pacsnik mozognának és időnként ütköznének, ő pedig ezt úgy próbálná modellezni, mintha tömör vasgolyók lennének. Félrevezető leegyszerűsítés.

Az államok közti viszony pontosan ugyanezzel a problémával terhelt. Két állam közti viszony hasonlóan ellentmondásos lehet. Lehet, hogy bizonyos területeken szövetséges, míg másokon rivális. Míg például Franciaország és Németország emberjogi kérdésekben rendre egy platformra kerül, addig például az iraki háború, vagy gazdasági kérdésekben ellentétes álláspontot képvisel. Ha az egész nyugati világot egybefoglalom, akkor elvesztettem annak a lehetőségét, hogy lássam a belső szerkezetét. Bogár modelljének a legnagyobb baja, hogy lemond arról, hogy megértse a "Globális Hatalmi Rend" belső szerkezetét. Pedig, ha belenézne, rájöhetne, hogy a kínai szoba problémáját látja².

Illetve nem biztos, hogy rájönne, mert egy TV beszélgetésből kiderül szerinte a blogoszféra egy véleményhatalom. Mintha a blogoszféra egy monolit lenne. Mintha a blogoszféra nem nem politikai, anarchista, konzervatív, liberális, sőt kimondottan fasiszta és még ki tudja milyen blogokból állna össze. Tehát igazából más gyűjtőfogalmak belső szerkezete sem érdekli.
És ez az a pont, ahol a józanság hiánya szembeötlő. Nevezetesen, hogy bár mindannyian szoktunk gyűjtőfogalmakat megszemélyesíteni, pl. a köz érdeke, a piac elvárása, de közben nem szoktuk elfelejteni, hogy absztrakciókról beszélünk. Ő igen.
Ez mind nem lenne nagy baj, ha ez egy elszigetelt dolog lenne, de mint említettem ősi vágyunk a világ megértése, hogy jobban uralhassuk azt és ezért modelleket alkotunk. Egy modell népszerűségében döntő szempont, hogy mennyire közérthető és az ő modellje, legyen bármilyen téves is, nagyon is érthető. Sőt szerethető, mert mentesít a felelősség alól. Ugyanakkor pont a téves volta miatt vezet kudarchoz az alkalmazása és, ami még rosszabb a kudarc megerősíti a felelősség alóli kibúvás vágyát. Ez a modell addiktív és mivel könnyen átadható fertőző is.

1. A felelős kijelölése szintén nagyon ősi rítus. A bűnbak kifejezés abból származik, hogy egy ősi rituálé keretében a közösség egy kecskét felruházott minden bűnnel, amit elkövettek és kilökték a sivatagba elpusztulni. És így fájdalommentesen tudtak megtisztulni a bűneiktől.
2. A "kínai szoba" egy gondolat kísérlet volt a mesterséges intelligenciakutatás során. A lényege, hogy adott egy szoba, amibe leültetünk egy embert sok papírral, ceruzával és egy kis könyvvel. A könyvben le van írva egy algoritmus lépésről lépésre. Az ajtó alatt benyújtanak egy kínai szöveget, és az alany elkezdi lépésről lépésre követni a könyvben talált algoritmust. Az eredmény egy másik kínai mondat, amit kiad az ajtó alatt. Az ajtó előtt álló ember azt látja, hogy értelmes kérdésre értelmes választ kapott, ezért feltételezi, hogy a szobában tartózkodó ember beszél kínaiul. Csakhogy az illetőnek valójában nem szükséges, hogy bármi fogalma legyen arról, hogy mit is csinált az imént. Az eredmény a végiggondolás és megértés legcsekélyebb csírája nélkül is kiadódik.