"Ahogy az abszolút kormányzatokban a Király a törvény, úgy a szabad országokban a törvénynek kell a Királynak lennie; más uralkodó nem lehet". - Thomas Paine

Pár szó a jogállamiságról

Sajnálatos módon a hülyeség elért egy olyan magas szintet, hogy megszólal a vészjelzőm. Természetesen a gátszakadást nem tudom megállítani, de legalább terápiás jelleggel kiírhatom magamból, hogy mi a probléma.
Az egyik blog a hülyeségi hegymászóversenyben odáig merészkedett, hogy lényegében kijelentse, hogy rettenetesen hülye, aki a jogállamban hisz. Az illető minősítése helyett inkább elmagyaráznám, hogy miben téved. Sajnos, ezzel nincs egyedül, mert pár hete divatba jött (hozták) a jogállam utálatát, mert nem teszi lehetővé az önkényes leszámolást. De nézzük inkább miről is van szó.

A jogállam koncepciója egészen Kleiszthenészig nyúlik vissza... Bla-bla-bla. Ezt egyszer majd megírom, de most inkább másra koncentrálnék. Arra, hogy miért jó a jogállam.
Ezt a legkönnyebb megérteni, ha megtekintjük a modern koncepció születési körülményeit. Volt egyszer egy király, nevezzük Jakabnak, vagy még inkább Károlynak, aki úgy gondolta, hogy van egy remek módja a kincstár feltöltésének (hiába, no, a kincstár minden korban szűknek bizonyult). Mivel az újabb és újabb adóemelések és kivetések sem hoztak elegendő bevételt, rájött, hogy a vagyonokhoz más módon is hozzá lehet jutni. Saját kis (praktikusan) magánbírósága segítségével felségárulás vádjával szinte bárkit gond nélkül ki lehetett végeztetni és vagyonát elkobozni. Ő élt is ezzel a remek eszközzel nem is egyszer, ha valakinek megkívánta a vagyonát, vagy csak nem értett egyet vele. Ez elsősorban a legnagyobb nemeseket érintette, mivel az alacsonyabb rangú embereket ki lehetett végeztetni a Csillagkamara segítsége nélkül is.
A korai liberálisok látták, hogy nincs ez így jól. Nem helyes az, hogy ha az uralkodó gondol egyet, akkor visszamenőleges hatállyal adót vet ki, vagy kivégeztethet bárkit. Elgondolkoztak azon, hogy hogyan is kellene lennie, hogy ez ne forduljon elő mégegyszer és úgy találták, hogy mindenkinek az lenne a legjobb, ha valaki megbízható és kiszámítható uralkodna. Valaki, aki nem hajlamos az önkényre. Törpapát még nem ismerték, Isten épp nem ért rá, az emberben már csalódtak eleget, ezért kitalálták, hogy legyen a törvény az.

A törvény objektív, nincs hangulata, nem kapzsi, nem kiszámíthatatlan, szóval akár jó uralkodó is lehet. Különösen kellemes uralkodó tud lenni, ha betartunk pár jogelvet, mert előre megmondja, hogy mit vár tőled és békén hagy, ha betartod. Nézzünk rá példát:

Mindenki ismeri a viccet:
Találkozik a róka meg a farkas az erdőben.
- Te farkas, verjük meg a nyulat!
- Na és miért?
- Ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azér'!
Így is tesznek, jól elverik a nyulat. Egy hét múlva megint találkoznak.
- Te farkas, verjük már meg megint a nyulat!
- Na és most m'ért?
- Kérünk tőle cigarettát. Ha füstszűrőset ad, akkor azért, ha füstszűrő nélkülit, akkor meg azér'.
Így is tesznek, megkeresik a nyulat és elé állnak.
- Te nyúl, aggyál már egy cigit nekünk!
- Na és milyet kértek, füstszűrőset, vagy füstszűrő nélkülit?
- Hmm... Nézd már, farkas! Ezen már megint nincs sapka!

Ez a vicc több szempontból is tanulságos. Egyrészről látszik, hogy a jogalkotó személye és a jog alkalmazója ugyanaz a személy. Ez el fog vezetni a hatalmi ágak szétválasztásának elvéhez. Másrészről látszik, hogy a jog a helyszínen születik.

Képzeljük el ugyanezt működő jogállamban:
Találkozik a róka meg a farkas az erdőben.
- Te farkas, verjük meg a nyulat!
- Na és miért?
- Ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért!
- Azt nem lehet. Az ellentétes az alkotmánnyal.
- Akkor csak azért, mert nincs rajta sapka.
Kihirdetik, hogy nyulaknak kötelező a sapkaviselet.
Találkoznak a nyúllal. Nincs rajta sapka, elverik.
Találkoznak egy másik nyúllal. Van rajta sapka, elballagnak.
Találkoznak egy harmadik nyúllal. Van rajta egy kalap, gondolkoznak. Aztán éveken át elvitatkoznak, hogy ez sapkának tekinthető-e. Ilyenkor rendszerint megnézik, hogy mi volt a jogalkotó szándéka és ha az úgy szólt, hogy az mindenképp sapka legyen, akkor megverik. Ha úgy, hogy ne legyen csupasz fejjel, akkor elengedik.

Határesetek minden jogrendben vannak. Ezeket leszámítva, a nyúl előre tudhatja, hogy mit várnak tőle, tehát ha szándékában áll, akkor  be tudja tartani. A vicc szerinti esetben ilyen lehetősége a nyúlnak nincs. Teljesen ki van szolgáltatva a jogalkalmazó önkényének.
 

Említettem, hogy érdemes betartani pár jogelvet, amik létfontosságúak egy jól működő jogállamhoz. Ezek zöme még a római jogból származik (nálunk legalábbis). Az összes biztosan nem fog az eszembe jutni, de nem is számít. Néhányat említenék:

• Nullum crimen, nulla poena sine praevia lege poenali

Nyilvánvalóan senki se képes betartani egy olyan törvényt, amit később fognak meghozni, ezért nem fair olyan jogszabály alapján büntetni, ami az elkövetés idején még nem is létezett.
Pl. Hozok egy törvényt hogy nyúl nem lehet sapka nélkül, majd öt évre visszamenőleg elítélem miatta a nyulat.

• Egy jogszabály legyen egyértelmű.

Fontos, hogy egy törvényről lehessen egyértelműen megmondani, hogy megsértettem-e, vagy sem. Ez gyakorlatban ritkán sikerül, de maximálisan törekedni kell rá.
Az említett blogíró olyanokat talált írni, hogy "Ez a gondolkodásmód egyébként minden általános tiltás létét kétségbe vonja, hiszen e szerint olyat a csúnya állambácsi nem mondhat, hogy tilos szennyezni a környezetet".
Mit jelent ez gyakorlatban? Nos, nem sokat. Mi az a szennyezés? Általában egyetértés van abban, hogy pl. egy eldobott PET palack szennyezés, de mit mondunk a C3H4(OH)(COOH)3 kibocsájtásról? Ha kiöntök egy litert belőle az udvarra, senkinek nem lesz semmi baja. Ha azonban egy kis kerti tóba öntöm, akkor azt a halak nem köszönik meg. Ha megállok pisilni az szennyezést Ha a gyáram bocsájt ki szén-dioxidot az szennyezés, de ha lélegzem, az annak számít? Ezek mind erősen vitatható tényállások.
Azt kell, hogy mondjam, hogy a "tilos szennyezni a környezetet" egy általános irányelvnek nem rossz, de törvénynek pocsék. A jó törvény ismérve, hogy lehetővé teszi a következetes ítélkezést. Ez alapján ez lehetetlen.

• Egy esetre ne vonatkozzon több (ellentétes) jogszabály.

Nagy mértékben megnehezíti a jogalkalmazást, ha egy esetre több jogszabály is vonatkozik, még akkor is, ha ezek nem mondanak ellent egymásnak. Ha igen, akkor mindkét fél a számára kedvezőbb jogszabályhoz fog ragaszkodni.

Van pár olyan elv, ami nem a törvényhozáshoz, hanem a jogalkalmazáshoz kapcsolódik. Ilyen például:

• Nemo iudex in causa sua

Senki se lehet bíró a saját ügyében. Sajnálatos emberi gyengeségünk okán senki se képes objektív lenni az olyan ügyekben, amikben érintett, ezért jobb, ha nem ő ítélkezik benne.

• Audi alteram partem

Hallgatassék meg a másik fél is. Egy vitás esetet nem lehet elbírálni úgy, hogy ha a történetnek csak az egyik oldalát látod.

• Ignorantia iuris non excusat

A törvény nem ismerete nem mentesít a betartása alól. Képzeljük el, hogy közlöm, hogy nem tudtam, hogy nem szabad bankot rabolni, erre elengednek.

stb.

A liberális elképzelés szerint az ember akkor lehet igazán szabad, ha ismeri a korlátait. Ezért nagyon fontosnak tartják a korlátok kiszámíthatóságát. Erre való a jogállam. Kiszámíthatóan tartja a korlátokat.

A témáról még hosszasan lehetne értekezni. Azonban szerintem már kezd mindenkinek világossá válni, hogy a jogállamiság a szabadságodat védi azáltal, hogy megvéd az önkénytől.