Ayn Rand rövid bevezetője az objektivizmusról, a következőkben a videó fordítását közlöm (tömörebb verzió itt található).
Egy Random House-ban rendezett konferencián, még az Atlas Shrugged publikálása előtt, az egyik könyvkereskedő megkért, hogy el tudnám-e neki röviden mondani a filozófiám lényegét. Megtettem, a következőképpen.
1 - metafizika - objektív valóság.
2 - episztemológia - értelem.
3 - etika - önérdek.
4 - politika - kapitalizmus.
Ha ezt le akarjuk fordítani hétköznapi nyelvre, akkor a következőképpen hangzana.
1 - Ahhoz, hogy uraljuk a természetet, engedelmeskednünk kell a törvényeinek. Vagy másképp, "attól hogy akarjuk, még nem lesz úgy".
2 - "Nem eheted meg a tortát úgy, hogy az meg is maradjon."
3 - "Az ember önmaga célja."
4 - "Szabadságot vagy halált."
Ha ezt a konzisztens koncepciót vallod mint meggyőződésed alapját, akkor egy teljes filozófiai rendszerrel fogsz rendelkezni, ami vezethet életed folyamán. De hogy ezt teljesen konzisztensen meg lehessen tenni - hogy megértsük, definiáljuk, bebizonyítsuk és alkalmazzuk - több kötetnyi anyagra van szükségünk. Éppen ezért nem lehet a filozófiát sem röviden, sem pedig egyrészt-másrészt formában tárgyalni. Ez utóbbi az uralkodó filozófia manapság, különösen a politika terén. Egy tárcában csak az álláspontomnak csak egy tömör összefoglalóját tudom leírni, ami egy viszonyítási pont lesz jövőbeni írásaim számára. A filozófiám - az objektivizmus - szerint:
1 - A valóság objektív létezik - a tények tények lesznek függetlenül az ember érzéseitől, vágyaitól, reményeitől és félelmeitől.
2 - Az értelem (az ember azon képessége, ami azonosítja és egységbe rendezi az érzékszervek által közvetített információt) az ember egyetlen eszköze a valóság érzékelésére, tudásának egyetlen forrása, cselekvésének egyetlen kalauza és túlélésének alapvető eszköze.
3 - Az ember - minden ember - saját maga célja, nem pedig eszköz mások céljainak eléréséhez. Saját magáért kell élnie, nem feláldozva magát másokért és másokat nem feláldozni önmagáért. Racionális önérdekének és saját boldogságának keresése életének legmagasabb erkölcsi célja.
4 - A legideálisabb politikai-gazdasági rendszer a laissez-faire kapitalizmus. Ez egy olyan rendszer, ahol az emberek nem hóhérok és áldozatok vagy urak és szolgák módjára bánnak egymással, hanem mint kereskedők, azaz kölcsönös előnyök szabad és önkéntes cseréjén keresztül. Ez egy olyan rendszer, ahol senki sem juthat semmilyen értékhez erőszak segítségével, és senki sem kezdeményezhet erőszakot más irányába. Az állam a rendőr szerepét látja el, aki az emberek jogait védi; erőszakot csak válaszcsapás formájában alkalmaz és csak azok ellen, akik erőszakot kezdeményeztek, mint a bűnözők vagy megszállók ellen. Egy teljesen kapitalista rendszerben (a történelemben ilyen még nem volt) az államnak és gazdaságnak szét kell válnia hasonlóan és hasonló okok miatt, mint ahogy az állam és az egyház is szétvált.
A kapitalizmus volt az a rendszer, ami kezdetben az Egyesült Államokban volt. Sikerére, fejlődésére és eredményeire nem volt még példa a történelemben. Az amerikai politikai filozófiájának alapja az embernek saját életéhez, szabadságához és boldogságának kereséséhez való jogra alapult, ami azt jelenti, hogy az ember önmagának a célja. Ez volt Amerika implicit erkölcsi normája, de ezt nem fogalmazták meg explicite. Ez volt a hiba az intellektuális pajzson, ami mára megsemmisült. Amerikának és a kapitalizmusnak a megsemmisülése erkölcsi alapok miatt történik.
A pusztító az altruizmus erkölcse. Az altruizmus azt tartja, hogy az ember nem létezhet önmagért, hogy mások szolgálata létezésének egyetlen célja, és az önfeláldozás a legmagasabb erkölcsi kötelessége. Az altruizmus politikai megnyilvánulása a kollektivizmus vagy etatizmus. Ez azt tartja, hogy az ember életét és munkáját az állam, a társadalom, a csoport, a banda, a faj, a nemzet birtokolja, és ami bármilyen módon rendelkezhet felette függően attól, hogy mit tart a törzs közjónak.
Kezdetektől fogva Amerika politikai rendszerét folyamatosan cincálta szét az altruista erkölcs. A kapitalizmus és az altruizmus nem kompatibilis egymással; nem létezhetnek egymás mellett akár ugyanazon emberen, akár ugyanazon társadalmon belül. Mára ez a konfliktus a végső stádiumába lépett. A választás egyértelmű: vagy egy, az önérdekre épülő új erkölcs, melynek következményei a szabadság, igazság, fejlődés és az ember boldogsága, vagy az altruizmus ősi erkölcse, aminek következményei a rabszolgaság, a nyers erő, a folyamatos terror és az áldozati oltár.
Az altruizmus és az etatizmus gyakorlati következményeit mindenki megfigyelheti, ha körbenéz a világban. Mint a Szovjetunió munkatáborai, ahol 21 millió politikai fogoly dolgozott állami beruházásokon, és akiket tervezetten éheztettek halálra, mivel az emberi élet olcsóbb volt, mint az étel. Vagy a gázkamrák és tömegmészárlások a náci Németországban. Vagy a terror és éhezés a kommunista Kínában. Vagy a hisztériára Kubában, ahol a kormány embereket ad el. Vagy a Kelet-Berlinnél lévő fal, ahol emberi lények ugranak át a növényzeten vagy másznak csatornában, hogy elmenekülhessenek, míg az őrök menekülő gyerekekre lőnek. Figyeld meg ezeket és kérdezd meg magadtól, hogy ez mind lehetséges volna-e, ha az emberek nem fogadják el az ember áldozati állat voltát, aki feláldozható a "közjó" érdekében. Olvasd el ezeknek az országnak a vezetőinek politikai beszédeit és kérdezd meg magadtól, hogy milyen érvek maradnának számukra, ha a "feláldozhatóság" nem erkölcsi eszmény lenne, hanem ami valójában, egy emberellenes gonoszság. És ezek után hallgasd meg a jelenleg hivatalban lévők beszédeit és tedd fel magadnak ugyanezt a kérdést.
