Nem gondoltam, hogy erről írnom kell. Úgy gondoltam, hogy az elmúlt években azért egyre több ember jön rá, hogy nem az állami szabályozások minőségével, hanem azok meglétével van a probléma. Az alábbi írás kiválóan mutatja, hogy még mindig vannak, akiknek ezt el kell magyarázni. A tldr embereknek lelövöm a poént: a probléma automatikusan megoldódik, ha teljesen eltörlik a taxis rendeletet.
A fekete/szürke piac kialakulása
Az Uber esete nagyon szépen mutatja be azt a folyamatot, ami a fekete/szürke piac kialakulásához vezet. Ez a következőképpen történik:
1 - Állami szabályozás kialakítása - Amikor az állam szabályozni készül a gazdaság bizonyos szereplőit, az a gyakorlatban azt jelenti, hogy az illető szereplők ha nem tartják be a hozott törvényeket, akkor jobb esetben pénzbüntetésben, rosszabb esetben elzárásban részesülnek. Nem tudom hány embernek jut eszébe az, hogy amikor azt mondják, hogy valamit az államnak "szabályozni kéne", az a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ezt megszegőkkel szemben erőszakot alkalmaznak.
2 - Mindig van nyertes cég - Sokak számára még mindig él az a marxizmusból itt ragadt társadalmi kép, hogy vannak a különböző gazdasági szereplők (bankok, taxisok, boltosok stb.), amik valamilyen homogén halmazt alkotnak. A valóság persze az, hogy ezek között több az ellenérdek, mint a közös, hiszen gyakran egymás versenytársai. Ebből következőleg teljesen mindegy, mi van a szabályozásban, az adott szektorban bizonyos cégeknek kedvez, bizonyos cégeknek meg nem (lásd itt).
3 - A kereslet megváltozik - A politikai döntéshozók látványosan meg szoktak feledkezni a törvények következtében előálló ösztönzők megváltozásának. Ez persze nem véletlen, ugyanis a törvényeket mindig az adott piaci szereplőre koncentrálva (kínálati oldal) hozzák, és nem veszik figyelembe, hogy hogyan változik a kereslet (esetleg azért, mert úgy gondolják, hogy a kínálat határozza meg a keresletet?).
4 - Az új szereplő - Ha az új szabályozást követő cégek valamilyen szempontból (minőség, ár, stb.) nem felelnek meg a potenciális vásárlóknak, akkor egy idő után megjelenik az a szereplő, aki vagy a szabályok megkerülésével (szürke gazdaság), vagy a szabályok megszegésével (fekete gazdaság) fogja ezt biztosítani. Fontos megjegyezni tehát, hogy ezek a cégek nem varázsütésre alakulnak, hanem egyszerűen igény van az általuk nyújtott szolgáltatásra akár azon az áron is, hogy a szabályozást kijátsszuk vagy megszegjük.
5 - A fekete gazdaság megerősödése - Értelemszerűen a legálisan/szabályosan működő cégek sokszor jelentős versenyhátrányba kerülnek a szürke/fekete zónában operáló cégekkel szemben. Ezt a problémát elvileg nagyon egyszerű lenne orvosolni azáltal, hogy megszüntetjük a szabályozást és így egyenlő versenyfeltételeket biztosítunk mindenki számára. Ez azonban három dolog miatt nem lehetséges: 1) A politikusnak igénye van arra, hogy adott szabályozásokat meghozzon, másképp megkérdőjeleződne a munkája (ha piaci körülmények között működik a szabályozás, akkor mi szükség van a képviselőre)? 2) A társadalomban sajnos még mindig jelentős azon emberek aránya, akik különféle problémáknak a megoldását állami szabályozások segítségével oldanák meg. Amíg ők többségben vannak, akkor a képviselő akkor sem fog a szabályozás megszüntetése mellett érvelni, ha amúgy egyetértene vele. 3) A fekete gazdaság kialakulásáig bizonyos cégnek/cégeknek monopól/oligopól helyzete volt, így nekik abszolút nem érdekük a szabályozás megszüntetése. A végeredmény a legtöbbször az lesz, hogy a szabályzást szigorítják, aminek következtében a fekete és szürke zónában lévő cégek még inkább eltűnnek a szabályozók szeme elől, kialakítva egy sokszor igen jelentős méretű gazdaságot.
Miért nem lehet szabályozni?
A két leggyakoribb érv a szabályzás megtartása mellett a következő.
1) Szigorúbb ellenőrzés - A probléma gyökere abban van, hogy gazdasági értelemben teljesen más egy vállalkozás, mint jogi értelemben. Gazdaságilag csak azt kell tudnia egy ilyen "szervezetnek" (már ha több ember csinálja), hogy a vevőknek/kuncsaftoknak megfelelő terméket/szolgáltatást biztosítson. Jogilag sokkal szűkebb ennek a köre, és a kettő különbségéből jellemzően az adódik, hogy a jogalkotó vagy a jogalkalmazó nem tudja eldönteni, hogy akkor most ebben az esetben melyik szabály hogyan alkalmazható. Másképpen: ha te valahogy elképzeled, hogy egy adott cég hogy működik, az nem jelenti azt, hogy az általa nyújtott szolgáltatást csak úgy és csak olyan formában lehet nyújtani. Pont ez a szépsége a szabad piacnak, hogy egy adott problémára néha radikálisan különböző megoldási módszereket lehet kitalálni. Ha jogilag akarjuk ezt szabályozni, akkor óhatatlanul kikerül valami a szabályzásból, aminek ott kéne lenni, vagy bekerül valami, aminek nem kéne ott lenni. Ezek után ha ragaszkodunk a szabályzás meglétéhez és a szigorúbb ellenőrzéshez, akkor a hatóságoknak egyre több olyan ügyet kell vizsgálni, ami ezzel kapcsolatos, ami értelemszerűen elvon erőforrásokat más területekről. Ekkor tapasztaljuk azt, hogy a hatóságok látszólag piszlicsáré ügyek esetén lesznek nagyon alaposak, és nagyobb súlyú ügyek esetén elnézőek (az idejük nekik is véges).
A konkrét esetre alkalmazva az embereknek az a fontos, hogy minél előbb, minél olcsóbban eljussanak A-ból B-be. Hogy te ezt hogyan szervezed meg, az egy külön történet. A taxis rendeletet hozók abból a hibás feltételezésből indultak ki, hogy ha valaki ezt személyautóval csinálja, az taxis. Az Uber esete mutatja, hogy ez a helyzet mennyire nem egyértelmű.
2) Szigorúbb szabályok - Számtalan példát lehetne hozni arra, hogy a szigorúbb szabályozás nem oldja meg a problémát (elég csak az amerikai alkoholtilalomra gondolni, de a szingapúri drogszabályozás is ide sorolható). Ennek magyarázata az, hogy egy egyén "keresletének" kialakítása során számtalan dolgot mérlegel (persze az esetek többségében abszolút nem tudatosan), és ebből csak egy a potenciális büntetés. Ha az adott termék vagy szolgáltatás a vásárló számára nagy kockázatot is megér, akkor automatikusan kialakulnak azok a csatornák, amik ezt a lehetőséget biztosítani tudják. Ha ez a szám nagy, akkor a probléma meg már nem maga a szabályozás, hanem az ellenőrzés (lásd előző pont).
Jelenleg nem lehet tudni, hogy a jogalkotók tervezik-e a büntetések szigorítását, így nem lehet tudni, hogy mi lesz erre a válasz. Az biztos, hogy mivel a kliensek egy olyan alkalmazás segítségével találják meg egymást, ami decentralizált, a törvényhozóknak hasonló problémákkal kell megküzdenie, mint pl. a torrent esetén.
A megoldás: a rendelet megszüntetése
Az Uber esetén pontosan az történt, mint minden olyan esetben, amikor az állam szabályozni akarja a gazdasági szereplők (jelen esetben a taxisok) egy részét: van egy rendelet, ami a taxisok tevékenységét korlátozza, viszont a keresleti oldal olyan igényeket támasztott, amit ezen szabályozás keretei között nem lehetett biztosítani. Természetesen az Uber a szürke zónában üzemel, hiszen versenyképességének egyik fontos eleme, hogy a taxisokra vonatkozó szabályokat náluk nem kell betartani. Ezt természetesen jogosan kritizálják a taxisok, akik legálisan nem tudnak az Uberrel versenyezni. Az is érthető tehát, hogy miért akarnak változtatni a szabályozáson. Viszont az is egyértelmű, hogy az Uber miért nem akarja a szabályozás megszüntetését (neki ez versenyelőnyt jelent).
A megoldás persze pofonegyszerű: a taxis rendeletet kell megszüntetni. Ezzel jól járnak a taxisok - nem kell a versenyhátrányt jelentő szabályokat betartani -, jól jár az Uber - nem kezdik el őket a hatóságok vegzálni - és végül, de nem utolsó sorban jól jár a vevő is, mert a taxis rendelet eltörlése szélesebb körű versenyhez vezet, aminek hosszú távon vagy olcsóbb, vagy minőségibb szolgáltatás lesz az eredménye.