A kormány, erős külső nyomásra (jaj, miket beszélek, hisz Brüsszel nekünk nem diktál, akkor erős belső nyomásra), úgy döntött, hogy korrupció elleni hatóságot hoz létre. Én viszont, mint örök vészmadár már most megmondom, hogy miért nincs értelme.

Kezdeném ott, hogy ha a meglévő intézményeink ellátnák a feladatukat, akkor nem lenne rá szükség. Van valami, ami miatt nem teszik. Ha ezt az okot megszüntetik, akkor az új hatóság felállítása feleslegessé válik. Ha viszont nem, akkor meg értelmetlenné. Az se fogja ellátni.
Ez az ok pedig, hogy minden szál egy kézben fut össze.
Vannak biztonsági szabványok, mint pl. az ISO26262, amiben egy külön fejezet foglalkozik azzal, hogy a különböző feladatok ellátása mekkora függetlenséget igényel. Minél kritikusabb egy funkció, annál fontosabb, hogy az annak biztonságát megítélő embereket ne tudják befolyásolni. Ha ugyanattól a szervezettől kapod a fizetésed, akinek a termékét vizsgálod, persze, hogy mindent rendben fogsz találni, hiszen egzisztenciálisan függsz attól, hogy így legyen.
Korábban volt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a bírók saját kis királysága volt. Itt a bírók egymás közt intézték az ügyeiket és nem hallgattak senkire. Erre jött a Fidesz, hogy ez nem jó, mert nem veszi figyelembe a társadalmi elvárásokat és szétbontották két szervezetre. Ebből az egyiket, amelyiktől a bírók egzisztenciája függ, az országgyűlés nevezi ki. A magyar választási rendszer mellett ez azt jelenti, hogy a győztes párt. És a magyar pártviszonyok mellett, hogy Orbán Viktor. A bíró ugyan egy makacs állatfaj, nem hagyja magát könnyen ("Önélzetes a kis latol") és a bírók közt is nagy az összetartás, de a fegyver kint van az asztalon. Ha nagyon akarják, tönkre tudják tenni a renitenst.
És nagyjából ugyanez mondható el az ügyészségről is, illetve az alkotmánybíróságról.
És nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy ugyanezt tételezzem fel a leendő hatóságról is.

A másik nagy probléma, hogy mi is a korrupció. A korrupció ugyanis nem csak törvénytelenséget jelent. Sok olyan korrupt tevékenység van, ami tökéletesen törvényes. Ilyen például a koncesszió. Igen, a koncesszió lényegében állam által szervezett korrupció. Mindenkinek megtiltok bizonyos tevékenységeket, de pár kiválasztottnak megengedem. Sokszor pénzért. Tilos, de ha idecsúsztatsz, akkor neked nem.
De ilyen az is, ha létrehozok néhány céget, aminek mindössze annyi a dolga, hogy elinduljon a közbeszerzéseken. Soha nem nyer ugyan, de megadja azt az illúziót, hogy verseny történt. Vagy ha létrehozok egy céget, aminek annyi dolga, hogy ő indul a közbeszerzéseken, majd tovább osztja a munkát a tényleges kivitelezőnek.
Sehol semmi törvénytelen, csak épp eltéríti az erőforrásokat a közjótól.

A harmadik, hogy volt a Szovjetunióban egy kifejezés: telefonkultúra. A különleges eljárásrendet nevezték így. A Szovjetunió jogállam, minden a jogszabályoknak megfelelően történik. Legalábbis addig, amíg nem jön egy telefonhívás a minisztériumból, hogy most történjen másként. És akkor egyedi rend szerint történt.
Nálunk erre külön intézmény van: a nemzetstratégiailag kiemelt jelentőség intézménye. Minden indoklás nélkül személyesen Orbán Viktor elrendelheti a jogszabályok mellőzését bizonyos ügyekben.

Úgy gondolom, hogy amíg ezt a 3 problémát nem oldjuk meg, addig új hatóság létrehozása nem több, mint színjáték kesztyűbábokkal.