Ezt posztot már korábban megírtam, csak nem mertem kiposztolni, de hála az égnek, hogy már az index is szóba hozta,hogy az emberek titkolják a betegségüket. Így talán már nem engem fognak hibáztatni a tartalmáért.
Hogy miért nem mertem megírni? Talán csak paranoia és az illiberális rezsim kiépítése még nem tart itt, de az illiberális rezsimek lehet, hogy hatékonyan tudják kezelni a válságokat, mert nem tartják vissza holmi szabadságjogok, de baromira nem szeretik beismerni, ha válság van. Ha esetleg mégis, akkor is inkább felelőst keresnek és nem megoldást. Ezen a ponton jegyezném meg, hogy mi se tartanánk itt, ha a tavalyi év végén Kína a járvány kezelésére fordítja az erőforrásait a vészmadarak elhallgattatása helyett, de ez az illiberális rendszerek általános gyenge pontja.
Szóval az eredeti poszt így szólt:
Most már nagyon sok okos (és még több kevésbé okos) ember elmondta a véleményét, de úgy érzem, hogy még is hiányos a téma. Van valamit senki se feszegetett, pedig kellene.
Biztos lesz olyan, aki úgy érzi , hogy ez az írás "akadályozza a védekezést" és az ilyet fel kell jelenteni. Ne tegye. Felesleges, mert a bíró nem hülye és világosan érti, hogy a hibákra való rámutatás nem akadályoz, hanem segít. Feltéve, persze, hogy tett is követi a felismerést és nem csak méltatlankodás. (Bár ez, az autoriter rezsimek egy általános gyenge pontja. Szeretik a problémákat a szőnyeg alá seperni és inkább elhallgattatják az ilyeneket, minthogy foglalkozzanak a problémával.)
Azt állítom, hogy Magyarországon a jogszabályi háttér olyan, hogy árt a járványügyi védekezésnek.
Az első általam azonosított gyenge pont a magyar táppénz szabályozás. Magyarországon a táppénz mértéke a hivatalos jövedelem függvénye, jelenleg a 60%-a. Ez azt jelenti, hogy a táppénz komoly jövedelemkiesést tud jelenteni, de valójában a helyzet ennél is rosszabb, mert 2009-ben a gazdasági válság miatt megszorító intézkedések kerültek bevezetésre. Ennek részeként a táppénzt a minimálbér négyszeresének egy harmincadában maximalizálták (akkor ez 9533 Ft- jelentett). Majd 2011-ben a újabb megszorító (oké, hivatalosan nem számít megszorításnak, mert megszorításokat a szocialisták csinálnak, mint azt tudjuk) csomag részeként lecsökkentették a minimálbér kétszeresének egy harmincadára (ez akkor napi 5200 Ft jelentett). Ez idővel megemelkedett a jelenlegi szintre, ami napi 10733 Ft.
Emiatt egy magasabb jövedelmű alkalmazott számára havi szinten több százezer forint veszteség keletkezik, ha betegállományba kerül, emiatt egy magasabb jövedelmű alkalmazott vagy lábon kihordja (, ami járványügyi szempontból a lehető legkárosabb magatartás), vagy ha nagyon cefetül van, akkor szabadságot vesz ki és hallgat róla (ez valamivel jobb, bár a hozzátartozói továbbra is terjeszthetik), hogy elkerülje a jövedelemcsökkenést.
Ezzel szemben egy vállalkozónak nincs fizetett szabadsága, és a táppénz első 15 napját saját magának fizeti, ezért kénytelen vagy lábon kihordani, vagy pénz nélkül marad.
Magyarul a pénzügyi szabályozás olyan, hogy érdekeltté teszi az állampolgárok jelentős részét abban, hogy a betegsége rejtve maradjon. Ez nem fertőző betegségek esetén is káros, mert rontja a lakosság általános egészségi állapotát. Fertőző betegségek esetén viszont kimondottan veszélyes. A magyar kultúrának sosem volt része az ilyesmi betegségek megelőzése, most sem lett az (lásd: influenza szezon: hányan köhögik tele a buszt?)
A másik általam azonosított gyenge pont a magyar karanténszabályozás.
A betegség alapból szívás, de ha a hatóságok tudomására jut akár csak a gyanúja is, akkor extra szívás, mert akkor még hatósági karantént is elrendelnek. Az ajtón egy lélek se be, se ki.
És olyan karanténszabályokat sikerült alkotni, hogy a hatósági fenyegetéshez nem társul támogatás. Nincs az, hogy 1-2-3 naponta rád néznek, hogy hogy vagy, éhezel-e, romlott-e az állapotod vagy ilyesmi, hanem csak az érdekli őket, hogy ott vagy-e és, ha nem tudod bizonyítani, hogy ott vagy, akkor lesújt rád a gépezet teljes haragjával. A jogalkotó papíron az önkormányzatokat megbízta azzal, hogy gondoskodjanak rólad, de ehhez nem kaptak sem embert, sem forrást (sőt, igazából még szolidaritás ürügyén még pénzt is vontak el az önkormányzatoktól), ezért önkormányzata válogatja, hogy mennyire sikerül segíteni.
Lássuk be, hogy ez nem igazán motiválja az embert arra, hogy tudassa a világgal, hogy potenciálisan fertőzött lehet. Lehet hivatkozni arra, hogy ilyen-olyan kötelesség, meg felelősség és hasonlók, de az emberek úgy működnek, hogy ha valami túl költséges számukra, akkor nem választják, független attól, hogy az erkölcsös-e, vagy törvényes-e. Mindig azt érdemes nézni, hogy mi az emberek egyéni érdeke, mert azt fogják követni. Ha ez erkölcsös, akkor hurrá. Ha nem, akkor majd megmagyarázzák maguknak, hogy de igen, az. Az emberek nagyon kreatívak, ha arról van szó, hogy meg kell ideologizálni a tetteiket.
Összefoglalva: ez a két szabályozás erős visszatartó erőt jelent arra, hogy az ember fertőzöttsége kiderüljön.
Ez nem csak azt eredményezi, hogy sokkal nehezebb védekezni a járvány ellen, hanem azt is, hogy a statisztikákba csak a súlyos esetek kerülnek be, vagy legalábbis felülreprezentáltak lesznek.
Ez, persze, csak egy hipotézis, de igencsak alátámasztja az, hogy Magyarországon tavasszal jól magasabb volt a halálozás per ismertté vált fertőzés arány, mint a hasonló fejlettségű országokban. (Igaz, ez azóta megváltozott, és jelenleg nem kirívó a magyar halálozás.)
És, ez az, ami nekem nagyon hiányzik, mert ezt próbálták sokféleképp magyarázni, pl. fideszesek, hogy szigorúbb kritériumokat alkalmazunk arra, hogy ki számít CoVID-19-ben meghaltnak (de ez nem igaz), ellenzéki oldalról az egészségügy rossz állapotát hozták fel, a kevés tesztet, amiben már van igazság, de messze nem ennyivel rosszabb a magyar egészségügy, mint amennyivel rosszabb számokat produkált. Sokkal racionálisabb magyarázat, hogy valamiért az egészségügyet elkerülték a kevésbé súlyos esetek. Ez, természetesen, egy feltevés, amit érdemes lenne olyan embereknek megvizsgálni, akik részletesebb adatokhoz hozzáférnek.
De azért van jó hírem is.
A jó hír, hogy bár lakossági attitűdöt nem lehet rendeletekkel megváltoztatni, a hatóságit viszont igen. Lényegében tollvonással megoldható, hogy a táppénz ne jelentsen anyagi csődöt egyúttal, illetve az egyszeri állampolgár ne azt érezze, hogy segítséget nem kap, csak fenyegetést. Oké, nyilván a dolognak van költségvonzata, de egy olyan helyzetben vagyunk, amikor a kormányzat úgyis szórja a pénzt gazdaságvédelem címén, ezért aligha okoznak komolyabb megterhelést.
A hatósági karanténok barátságosabbá tétele már nagyobb falat, mert az nem csak pénz kérdés. Valamennyit lehet segíteni segélyvonallal, ahol jelezheted, hogy ha valami probléma van pl. elromlott a kazán és nem mehet be a szerelő. Vagy ha a rendőri protokollt is lehet emberközelibbé tenni. Ezeket meg kell vizsgálni, ehhez idő kell, pénz, ember és akarat.
Van az általam felvázolt hipotézisnek még egy fontos következménye.
Volt a HUNCOVER vizsgálat, amiben próbáltak 17787 reprezentatíven kiválasztott embert letesztelni, de csak 10600-t sikerült. Mindösszesen 2 darab fertőzött embert találtak.
Ez jól hangzik, de a vizsgálat egyik feltételezése, hogy a vizsgálatból kimaradó egyének ugyanolyan eloszlásúak, mint bennmaradtak, ezért nem torzult a minta.
Viszont önhibájukon kívül, de elkövették azt a szakmai hibát, hogy soha nem szabad úgy felmérést végezni, hogy az egyik válaszhoz szankció tartozik. Nagyjából olyan, mint mikor bemegy a szociális munkás a középiskolába, akkor kiderül, hogy minden ötödik, hatodik gyerek időnként füvezik, de amikor bemegy a rendőr, akkor soha senki. Még csak nem hallottak ilyesmiről... Vagy, hogy Szaúd-Arábiában szinte ismeretlen a nemi erőszak. Ha egy nő feljelentést tesz, elítélik házasságon kívüli szexuális kapcsolatért, esetleg a család megöli, mert már nem szűz. Naná, hogy senki se érintett.
Ennek viszont egyenes következménye, hogy alul fogja mérni a fertőzöttség valódi mértékét.
Ez, egyébként, nem feltétlenül baj. Attól is függ, hogy a statisztika megrendelő mire akarja használni (egy úgy általában minden statisztikára igaz, hogy a pontos célkitűzéstől is függ, hogy mennyire jó). Ha arra kíváncsi, hogy közel van-e a nyájimmunitás elérése, akkor ez így is tökéletes. Mutatja, hogy igen, messze. Ha arra, hogy mennyire valószínű egy hullám kialakulása, akkor baj. Ebben az esetben hamis biztonságérzetet ad.
Ezt egyébként korábban is felvetettem, de lehurrogtak, hogy ki vagyok én , hogy kétségbe vonjam a szakemberek munkáját. A felháborodást leszámítva azonban egyetlen gondolatot se szenteltek arra, hogy belegondoljanak.
Ha viszont a vírus magyarországi jelenléte alul volt becsülve, akkor az azt is jelenti, hogy a határok lezárása még akkor se érne célt, hogy ha időben és szakmai alapon történik. Nagyjából olyan, mint bezárni az ajtót, amikor már bent van a betörő. Arra jó, hogy ki ne jusson, de a bejutással már elkésett. (frissítés: az írás idején ez még jóslat volt, azóta tény)
