A kettős mérce blog közölt egy írást "Semmi gond nincs azzal, ha egy párt fizetésemeléssel kampányol" címmel és gondoltam válaszolok a feltett kérdésre.

Hibás az alapfelvetés

Kezdjük a végén, ugyanis ebből kiderül, hogy miért is hibás az alapfelvetés:

"Lehet demagógozni egy pártot, ha fizetésemelést ígér, csakhogy ma Magyarországon a fizetések alacsony volta a gazdaság növekedésének gátja, arról nem beszélve, hogy több százezer munkavállalót érint a dolgozói szegénység, akik napról-napra élnek."

A probléma az, hogy nem "a fizetések alacsony volta a gazdasági növekedés gátja", hanem fordítva, a rossz gazdasági struktúra az oka az alacsony béreknek. Ez persze a legjobban pont az állami alkalmazottakat, különösen az alacsonyabb fizetési kategóriában lévőket sújtja, ugyanis

- az államnak nincs saját pénze, annak jelentős részét adókból szedi be. Minél kevesebb az adóbevétel, annál kevesebb pénz jut ide.

- minden egyes állami alkalmazott csökkenti a nettó adófizetők számát (hiszen az ő bevételei állami forrásból vannak), így az adóbevétel is csökken.

- a bértábla nem teszi lehetővé, hogy a munkaerőpiacon kialakult verseny érvényesüljön, aminek következménye, hogy mindenki ugyanolyan rosszul fog keresni.

- az állami szektorban a versenyhiány miatt nem lehet eldönteni, hogy pontosan mely szakmából hányra lenne szükség így jelenleg nem lehet tudni, hogy valóban fizetést kell-e emelni vagy csak néhány embert elbocsátani.

A valódi gond

Ezen a ponton a szerző már kapiskálja a probléma gyökerét:

"Ma Magyarországon az egyik legmagasabb a betöltetlen állások száma az EU-ban, a munkaerő elhúz külföldre, és a KKV-szektor növekedését, a multik behozatalát nagyban akadályozza a betanított, szakképzett munkaerő hiánya."

Viszont ez még mindig nem az alapprobléma, hanem egy következmény. A magyar gazdaság - finoman szólva is - nem túl jó állapotának két fő oka van: a túlszabályozás és a magas adóteher.

Az előzőt szerintem nem kell magyarázni, tessék megpróbálni ma úgy vállalkozást indítani, hogy minden szabályt betartasz. A jelenlegi gazdaság csak azért működik valamilyen szinten, mert az adóhatóság a szürke zónában lévő cégek nagy részének elnézi tevékenységét.

A másodiknál a szerző is beleszaladt a jól hangzó "egykulcsos adó" kifejezésbe ("De tudjuk azt is, hogy a belső fogyasztás mértéke még mindig nem jött rendbe az egykulcsos adó bevezetése óta") viszont a valóság az, hogy csak az SZJA lett egykulcsos, aminek a kompenzálására a kormány több extra adót vezetett be, kiadáscsökkentés nem történt, a teljes adóelvonás nem csökkent.

Egyéb problémák

A fizetésemelés növelésének ígérete egy politikus szájából azért is probléma, mert egy olyan világképet sugall a választók felé, hogy a fizetésének mértékét főleg politikai döntésekkel lehet és/vagy kell befolyásolni. Ez egyáltalán nem egészséges egy olyan társadalomban, ahol szinte már mindent (a taxik színétől kezdve az iskolában szereplő kötelező anyagig) az államtól vár el. Ennek járulékos következménye persze az, hogy nem tanulja meg az illető, hogy hogyan kell magasabb fizetésért alkudni, aminek következtében számára tényleg csak akkor lesz elképzelhető a jobb élet, ha a politikus neki több pénzt ad.

Másik gond az erre szánt források feletti könnyelmű elsiklás:

"Látjuk azt is, hogy vannak olyan kiadások, amikből el lehet venni. Nyilván az MSZP által javasolt 1800 milliárdos bérnövelési keret elég húzósnak tűnik elsőre, de számolás nélkül, a továbbgyűrűző hatásokat meg nem nézve erre rámondani, hogy demagógia, hülyeség."

Nem az, ugyanis ha én javaslok extra kiadásokat, akkor nekem kell megmutatni a hozzá tartozó kiadásokat is. Ellenkező esetben jogos a demagógia vádja. Ezen kívül a magyar politikában számtalanszor volt olyan időszak - különösen az MSZP részéről -, amikor úgy ígérgettek, hogy nem mondták el ennek a költségeit. Meggyesi Péter 100 napos programjának következményei és Gyurcsány Ferenc katasztrofális gazdaságpolitikája után szerintem nem alaptalan elvárni egy MSZP-s politikustól, hogy milyen következménye lesznek az ígéreteinek.

És ha már kiadások, arról végkép nem esik szó, hogy a magyar állam kiadásai igen jelentősek. Így ír a szerző:

"... milyen hülyeség az állami szféra fizetésemeléséről beszélni, mert ez csak a munkavállalók 20%-át érinti ...".

És ezt képes leírni anélkül, hogy ezt problémának tartaná. A jelenlegi gazdasági környezetben Magyarország nem engedhet meg egy ekkora államot, mert iszonyatos pénzeket emészt fel úgy, hogy indokoltsága még a legjobb esetben is inkább a "valahogy túléljük" jellegű, de általában a "katasztrofális" jelző a legjobb rá (mondjuk ez nem csak a magyar állam problémája, hanem általános érvényű).

A valódi megoldás ...

... kiadáscsökkentés és adócsökkentés. Természetesen örülök neki, hogy nem az MSZP kampányol vele, ez túl fontos üzenet ahhoz, hogy egy olyan társaság tegye magáévá, amelyiknek hozzáértése és morális tartása - hogy is mondjam - nem túl lenyűgöző. Ezt csak azért írtam meg, hogy ha az olvasó találkozik valakivel, aki szerint valóban fizetésemeléssel kell kampányolni, akkor legyen muníciója ezzel szemben érvelni (és mellesleg igen, demagógnak nevezni).