2014. április 6-án lezajlottak a választások, aminek eredményeképpen a Fidesz a mandátumok majdnem kétharmadát elérte. Azóta több helyen próbálták elemezni a miérteket, véleményem szerint azonban az értékelés mind a győztesek, mind a vesztesek szempontjából hibás. Ennek elsődleges oka az, hogy mindenki magáévá tett egy retorikát mind a saját, mind a politikai ellenfél profilját jellemezve és azok alapján alkotott egy virtuális világot.
Egy téves felosztás
A Fidesz retorikájában ők a magyarság és elsősorban a magyar középosztály képviselői, míg ellenfeleik kommunisták és nemzetietlenek. A baloldal retorikájában ők az elesettek és szegények képviselői a fasiszta és szegény-ellenes Fidesszel szemben. Viszont ha megnézzük a pártok cselekedeteit akkor nem igaz egyik állítás sem.
Egyrészt a Fidesz kormány számtalan olyan döntést hozott, ami nem igazán a nemzeti függetlenség irányába megy: dollárkötvény-kibocsátás, paksi szerződés, örmény-afgán örmény-azeri konfliktus stb. Ezen kívül számos olyan döntést hozott, amiknek elsősorban pont a középosztály látta kárát. A teljesség igénye nélkül: a magánnyugdíj-pénztárak
államosítása (akiknek sorba kellett állniuk, azok pont a középosztályból kerültek ki), trafik-botrány (hátrányát főleg a kisboltok, újságárusok, vendéglátósok érezték meg), dohányzási tilalom a kocsmákban (a kisebb kocsmák tönkrementek), államosítás (a szektorban csökken a vállalkozások száma), kötelező kamarai tagság
(gondolom ezt nem kell magyarázni), vállalkozók terheinek növelése stb.
Az ellenzéknek nincs igaza abban, hogy a kormány "szegényellenes" lenne: a nyugdíjak infláción felül növekedtek, a közmunka nem mindenkinek jelentett problémát stb.
A valóság
Egy mondatban összefoglalva: Kádár-rendszer Kádár nélkül. A kormány megtartotta a Kádár-rendszer gazdaság-politikáját, viszont lecserélte annak ideológiai magyarázatát, a szocialista retorikát felváltotta a nemzeti retorika. Nézzük hogyan.
Ami kimaradt
Retorika
A Kádár-rendszer retorikáját felváltotta a nemzeti és keresztény retorika. Ezt különösen nem kell magyarázni, minden egyes érvelés olyan gondolkodás mentén zajlik, hogy "ezt a döntést azért hoztuk, mert ez a magyar nép érdeke." Természetesen ez csak retorikai szinten működik, ugyanis az sosincs kifejtve, hogy pontosan az adott döntés milyen formában lesz pozitív a magyarságra nézve. Ha megnézzük a döntéseket, akkor nem egyértelmű, hogy miért ezek azok, amik a nemzet érdekeit szolgálják. Hasonló - bár nem ennyire hangsúlyos - helyzetben van a kereszténység mint retorikai elem. Itt is az a helyzet, hogy míg a szavak szintjén többször említik a keresztény elveket, addig a tettekben igen ritkán nyilvánul ez meg.
Célcsoportok
A Kádár-rendszer első számú célcsoportja a munkásosztály volt. Ezt felváltotta a középosztály, pontosabban annak az államtól függő része. Ennek két fő típusa van. Az egyik a - főleg vezető pozícióban lévő - hivatalnok, akinek a mentalitását kiválóan szemlélteti prototípusuk, Lázár János tevékenysége. Másik nagyobb csoportba az állami megrendelésekből és pályázatokból élő "magáncégek" vezetői tartoznak, ennek a prototípusa Mészáros Lőrinc.
Ami maradt
Gazdaság
A gazdaságpolitika rendelkezik a Kádár-rendszer gazdaságpolitika minden lényegesebb elemével. Legfontosabb része a központosítás, ami szerint a legfőbb szervező az állam, a piac csak amolyan kiegészítő elem. Következménye az egyre jelentősebb államosítás, valamint a nem állami tulajdonú szektorok erősebb központi szabályozása.
Ezen kívül a "ki mennyit keres" és "ki mit birtokol" nem piaci, hanem állami szinten dől el. Ezt a Kádár-érában a munkásosztály gyárak vezetőségébe történő beültetésével, a Fidesz-kormány részéről a középosztály - állami eszközökkel történő - pozícióba hozásával érték el. És hasonlóan az előző rendszerrel ezt nem a gazdagok, hanem a polgárság kárára tették az államból élők széles (főleg nyugdíjas) tömegeinek támogatását élvezve. Ebben a világban a privát szféra mindig gyanús, ezért kell a nem államhoz köthető cégek vezetőit és alkalmazottait potenciális bűnözőként tekinteni, és tevékenységüket a lehető legszélesebb körben szabályozni kell. A gazdasági növekedés fő motorjainak az állam biztosít monopól vagy kvázi-monopól szerepet.
Társadalompolitika
Ugyanaz a társadalom-mérnökösködés jellemző, mint a Kádár-rendszerben: az állam eldönti, hogy a különböző társadalmi csoportok közül kinek a viselkedése jár állami dotációval, a kultúra mely részét kell központilag támogatni. Az alulról jövő kezdeményezések elé meg jelentős akadályokat raknak nem csak a végtelenül bonyolult törvényekkel, hanem a jelentős méretű bürokráciával is. A függetlenség a rendszerben értelmezhetetlen, valaki vagy barát, vagy ellenség, és ennek megfelelően kezelik.
Következmények
- Relativizált erkölcs és opportunizmus: a keresztény és jobboldali etika csak retorikai szinten jelenik meg, a tettekben a "megteszem, mert megtehetem" érvényesül. A relativizált erkölcs meg ennek utólagos magyarázata, amikor is bármilyen etikai megfontolás félresöpörhető a "de a másik is ezt csinálta" jellegű érvekkel. Ez egy fekete-fehér világ, ahol minden megoldás jó, amit az ellenség rossznak tart. Ez az oka annak, hogy a Fidesz megítélését nem befolyásolták a különböző korrupciós botrányok. Ebben a világban ugyanis a lopás megítélése nem univerzálisan ítélendő el: ha a mi javunkra történik, akkor azzal nincs probléma (Pl: Sukoró - Gyurcsány a maga javára lopott, felcsúti stadion - Orbán nekünk lopott).
- Antikommunista kommunisták: a rendszer kettősségét kiválóan jellemzi, hogy sokak által a Kádár-rendszerben bűnnek számító történések és erkölcstelen emberek ellen miért nem lépnek fel határozottabban. Itt ugyanis arról van szó, hogy ezen elemeket a rendszer beépítette. Ezért van az, hogy míg Biszku Béla ellen eljárás indul, addig Pozsgay Imre születésnapját a köztársasági elnökkel ünnepli (ha már Pozsgay, az öreg jobban beletrafált mint gondolná akkor, amikor azt mondta: "Nem az a kérdés, hogy én hogy találtam meg a Fideszt, hanem az, hogy ők hogy találtak meg engem"). De ugyanez a helyzet az ügynökakták nyilvánosságra hozásával: sose lehet tudni, hogy az ott olvasottak a jelen rendszerre hogyan hatnak ki.
- A Homo kadaricus elterjedése: a rendszer következményeként egyre jobban elterjed ez a mentalitás, ami a név ellenére nem magyar sajátosság, hanem mindenhol megjelenik, ahol az állam rátelepszik a társadalomra és a gazdaságra. Ezt az embertípust a következők jellemzik:
1 - Nincs mögötte valódi teljesítmény, így igénye van arra, hogy az állam rendszeresen közölje vele, hogy ő mennyire jó.
2 - Képtelen önállóan gondolkodni, problémáinak megoldását az államtól várja.
3 - Minél szigorúbb szabályozást követel, mert nem csak magában, hanem senki másban sem bízik.
4 - Nincs erkölcsi iránytűje, neki meg kell mondani, hogy mit tilos és mit szabad. Amit meg nem tilt a törvény, azt szabad. Jellemző rá az erkölcsi relativizmus ("de a másik is ezt csinálta") és az opportunizmus ("a cél szentesíti az eszközt").
5 - Szűk látókörű, a világa fekete fehér: valaki ellenség vagy barát, valami vagy tilos vagy kötelező stb.
A baloldal bukása
A ma baloldalnak nevezett konglomerátum bukásának három oka van.
Egyrészt a baloldali ideológia legfontosabb elemeit a Fidesz magába építette. Ennek következtében az ellenzék megoldhatatlan feladat előtt találta magát. Egyrészt a Fidesztől balra már csak Thürmer Gyula pártja áll, tőle jobbra viszont olyan gazdaság- és társadalompolitika, amik az ott szereplő szájából teljesen hiteltelenül hangoznak.
A másik, hogy az előzőekben a Fideszre jellemző gazdasági és társadalmi elképzelések pontosan lefedik ezeknek az embereknek tevékenységét, csak a neveket kell kicserélni. Ha megnézzük kormányon lévőként a tevékenységüket, ugyanaz az etatista, társadalom-mérnökösködő társaság ugyanazzal a pofátlan és cinikus viselkedéssel (az arány annyiban más, mint amennyi a kétharmad és a mezei többség közötti különbségből adódott). A Fidesz ebben a koordináta-rendszerben a leghatékonyabb az összes többi párt közül.
A harmadik, hogy teljesen hiteltelen emberek voltak a kulcsemberek. Érdemes megnézni a 2010-es listán, majd a "megújult" baloldal 2014-es listáján szereplő neveket és hamar kiderül, hogy ezek az emberek nem értették meg, hogy mi a probléma velük.
Az "új" erők
Külön meg kell említeni a Jobbik és az LMP eredményét. Ezek a pártok lényegében a Fidesz, illetve az MSZP módosult verzió abban az értelemben, hogy az említett pártok stílusjegyei és politikája nagyrészt rájuk is jellemző. Ami új az az, hogy ezeket más szereplőkkel próbálják elérni, valamint tartalmaznak olyan módosításokat, amiket a nagyobb testvérek nem képviselnek. Viszont a már korábban említett szocialista örökség ezekre a pártokra is jellemző, ugyanúgy antikapitalisták, etatisták és társadalom-mérnökösködők, mint az MSZP és a Fidesz.
Tanulság
Azért tartottam fontosnak megosztani ezt a gondolatmenetet, mert a libertarianizmus számára fontos következményei vannak.
1) A rendszert a jelenlegi pártokon keresztül nem lehet megreformálni, a marxista gazdaság számtalan eleme sziklaszilárdan jelenik meg a pártok gazdasági elképzeléseiben (lásd még az extraprofitot, az állami újraelosztás erőltetését, az önfeláldozó állami alkalmazott szembeállítását a profitéhes vállalkozóval szemben, a kollektivista gondolkodás stb.). Ezen kívül az ott szereplők nem igazán fogják fel, hogy mi a baj velük.
2) A pártok csak tünetek, amik a társadalom elképzeléseit fedik le. Következésképpen az elsődleges feladat a felvilágosítás - különösen gazdasági kérdésekben -, nem pedig a pártalapítás.
3) Az egész rendszernek van egyfajta opportunista beidegződése, amiről meg kell mutatni, hogy rossz elképzelés és rendesen beszűkíti a lehetőségeket. A kölcsönös együttműködésen alapuló rendszerek esetén érvényesül a win-win szituáció, míg egy ilyen rendszerben ezek alig alakulnak ki és csak kölcsönös bizalmatlanság lesz az eredménye.
Lényegében új polgárosodás kéne. És nem úgy, ahogy eddig történt nálunk - azaz fentről lefelé -, hanem fordítva, alulról fölfelé építkezve.
