Eléggé elterjedt nézet a kapitalizmusnak felróni a társadalomban jelenlévő problémák jelentős részét. Kétségtelen, hogy ennek a rendszernek is vannak hátulütői, de korántsem ez az oka sok rossznak, hanem ellenkezőleg, ezen problémák túlnyomó részben pont a kapitalizmus hiányából fakadnak. Ennek oka pedig az, hogy több tévhit is kialakult a kapitalizmussal kapcsolatban, amiket az alábbi írásban összegyűjtöttem.
Definíciók
Mielőtt a tévhitekre térnénk, fontos pár alapfogalmat tisztázni, véleményem szerint ugyanis a tévhitek nagy része abból fakad, hogy a kapitalizmust összemossák hasonlóan működő rendszerekkel.
Először nézzük, mi a kapitalizmus. Kapitalizmus alatt a libertáriusok az ún. Laissez-faire kapitalizmust értik. Ennek lényege, hogy minden olyan tranzakció megengedett, ami az ezt kötő felek önkéntes beleegyezésével létrejön. Kívülálló csak akkor szólhat bele ebbe a folyamatba, ha azt mindegyik fél jóváhagyja.
A korporatizmus nagyon hasonló az előbb említett rendszerhez, de van egy fontos kivétel, nevezetesen a Laissez-faire szabálya alól felmentést kapnak "bizonyos" cégek. A bizonyos azért van idézőjelben, mert ennek indoklásául igen változatos érvek szoktak elhangzani (hivatkozási alap lehet nemzeti érdek, nemzetbiztonsági érdek, szociális szempont, hagyomány stb.), de mindegyikben közös, hogy az állam valamilyen formában megvédi ezen cégeket a szabad versennyel szemben. Ennek formája lehet az extra adók a versenytársakra vagy a gyakrabban alkalmazott túlszabályozott környezet.
Az államkapitalizmus hasonlít a korporatizmushoz; az egyetlen különbség, hogy ebben a rendszerben a kivételezett cégek állami tulajdonban vannak.
A keynesianizmus is hasonlít az előző kettőhöz, ahol az alap szintén a szabad piac, de itt kitüntetett szerepet bizonyos ágazatok kapnak. Ennek a gazdaságpolitikának a lényege, hogy különféle állami beavatkozásokkal (támogatás, valuta értékének gyengítése/erősítése stb.) ezeket a stratégiai ágazatokat feltőkésítsék.
Mint ahogy az a későbbiekben látszani fog, a tévhitek nagy része ezen három rendszer összetévesztéséből/nem ismeretéből adódik. Ezek után nézzük a kapitalizmussal - ami alatt a következőkben a Laissez-faire kapitalizmust értem - kapcsolatos tévhiteket.
A tévhitek
1. A kapitalizmus monopóliumokat hoz létre
Bár nem ez a leggyakoribb tévhit, azért kezdem ezzel, mert több tévhit is ennek a folyománya. Valódi kapitalista rendszerben csak elvétve alakulhat ki monopólium, hiszen vagy az adott területen felbukkanhat egy versenytárs, vagy az adott vállalkozás termékét/szolgáltatását kiválthatja egy másik.
Ez a tévhit két ok miatt terjedt el: egyrészt sokszor egy törvény nem szándékolt következményei okoznak monopolhelyzetet (pl. a komplikált jogszabályok következtében a nagy cégek mindig előnyben lesznek a kisebbekkel szemben, hiszen több jobb kvalitású jogászt tudnak alkalmazni, ami a költségvetésük töredékét teszi ki). Másrészt a kapitalizmus kritikusai átdefiniálták a monopólium fogalmát: kezdetben azokat a cégeket értették alatta, melyek privilégiumokat kaptak a kormánytól, míg egy idő után az összes olyan vállalkozást belefoglaltak, melyek domináns pozícióban voltak egy adott piaci szektorban.
A korporatista, államkapitalista vagy keynesianista rendszerekben szükségszerűen fellépnek monopóliumok - természetesen eltérő ideológiai magyarázatokkal -, hiszen ezeknek a rendszereknek az önmeghatározásában van benne a központosított gazdaságpolitika.
2. A kapitalizmus kizsákmányoló rendszer
A leggyakrabban hangoztatott ellenérv, általában akkor kerül elő, ha egy bank vagy egy nagyobb cég pozitívan jön ki egy eseményből, míg - általában szegény - kuncsaftjaira ez korántsem jellemző.
Ez a tévhit egyszerűen cáfolható az első pontban említettekkel, ugyanis ha megnézzük, a kizsákmányoló cégek kivétel nélkül az állam által garantált privilégiummal rendelkeznek. Legyen az bank (a "túl nagy, hogy csődbe menjen" elv mentén kimentenek, illetve Magyarországon az egyoldalú szerződés módosítással helyzeti előnyben részesítsenek), olajtársaság (koncesszió) vagy útépítő cég (terület kisajátítása), mindegyik az állam által hozott szabályozásnak köszönheti kizsákmányoló szerepét.
3. A kapitalizmus növeli a szegénységet
Ez nem igaz, főleg ha összehasonlítjuk a gazdasági szabadsággal és a szegénységgel kapcsolatos statisztikákat (érdemes megnézni az országok sorrendjét a magántulajdon indexének sorrendje szerint is). Bár mindkét paraméter fogalma igen képlékeny, azért igen határozottan kijelenthető, hogy minél kapitalistább az ország, annál kevesebb a szegény. Fordítva: minél több gazdasággal kapcsolatos döntésbe tud beleszólni egy állam (akár közvetve, akár közvetlenül), annál jelentősebb a szegénység.
4. Kapitalizmus = szociáldarvinizmus
Ez abból a tévhitből fakad, hogy ha az állam nem biztosít szociális hálót, akkor tilos/nem lehet segíteni a szegényeken. Az, hogy az állam ne költsön segélyre, nyugdíjakra, munkahely-teremtésre stb., az nem jelenti azt, hogy ezt tilos csinálni. A különböző katasztrófák során pont az derül ki, hogy az emberek maguktól hajlandóak segíteni, az állam ezeknek az önkéntes kezdeményezéseknek csak ártani tud.
A több helyen tapasztalható érzéketlenség pont az állami beavatkozás járulékos következménye: ha az állam azt ígéri, hogy majd megoldja ezt a problémát, akkor az emberek kevésbé fognak egymás problémáival törődni, hiszen arra ott a "hivatal".
5. A kapitalizmus a nagy cégeknek kedvez
Nem igaz, elég megnézni, hogy a nagy cégek milyen politikai erőket támogatnak - ezek között nem szerepelnek kapitalista pártok. Ennek egyébként egyszerű a magyarázat, és az első pontban már volt róla szó: a nagy cégek elsősorban az állam által hozott törvényeknek köszönhetik nagy méreteiket, valódi kapitalista rendszerben nem lennének ekkorák (kvízkérdés: hogyan nézne ki egy olyan világ, ahol nincs "jogi személy", azaz egy cégben történt eseményekért mindig a tulajdonos(ok) a felelős(ek)).
6. Kapitalizmus = fogyasztói társadalom
A fogyasztói társadalom létrejötte a keynesianista politika következménye, ugyanis itt az alapelv az, hogy a fogyasztás növeli a gazdaságot. Az állam különböző jogszabályok vagy direkt anyagi támogatás segítségével helyzeti előnybe hoz bizonyos területeket, amik ennek következtében olcsón tudják termékeiket/szolgáltatásaikat a fogyasztókhoz juttatni. A legtöbben persze ennek következményeit látják, hogy mivel valami "olcsó", ezért az emberek azt rendkívül pazarló módon használják. Természetesen az egész gyökere megint az állami beavatkozás, ami nélkül ez a fajta gazdaságpolitika hamar csődbe menne.
7. A kapitalizmus a felelős a környezetszennyezésért
A kapitalizmus alapja a magántulajdon, illetve annak védelme. Ez természetesen azt is jelenti, hogy ha pl. egy gyár füstjét érzed a tulajdonodon és az neked nem tetszik, akkor minden jogod megvan, hogy ez ellen tegyél. A jelenlegi rendszerben - legyen korporatista, államkapitalista vagy keynesianista - a környezetszennyezés elsősorban azon cégek számlájára írandók, akik állami privilégiumokat élveznek - lásd 1. pont -, amibe beletartozik az is, hogy "mezei" állampolgár nem nagyon tudja a jogait ezekkel a vállalatokkal szemben érvényesíteni.
8. A kapitalizmus miatt vannak válságok
A mai napig vita van arról, hogy a gazdasági válságokat a túlságosan szabad piac, vagy pont a túlszabályozás okozza. Az osztrák iskola állítása szerint a válságokat a "boom-bust cycle" segítségével lehet megérteni, aminek a lényege, hogy az állami támogatások kezdetben ugyan növekedést okoznak, de járulékos hatásuk egy válság. Az elmúlt időszak válságait a libertáriusok egész jól megjósolták, így egyre több jel mutat arra, hogy pont a keynes-i gazdaságpolitika - azaz az állami beavatkozás - ezeknek az okozója.
9. A kapitalizmus miatt van munkanélküliség
Ez a kérdéskör az egyik legjobb példája a "törött ablak" példabeszédnek (amiről Lord Valdez írt már korábban), azaz itt nem az a lényeg, hogy mi lesz az állami beavatkozások következtében, hanem mi nem lesz. Minél több szabályozás van, annál kevesebb vállalkozás jön létre, ugyanis a szabályozások valamilyen formában mindig extra kiadást jelent egy cégnek. És mivel munkát ezek a vállalkozások adnak, a munkanélküliség is egyre nagyobb. Több szabályozás = nagyobb munkanélküliség.
10. Kapitalizmus = farkastörvények
Ez - hasonlóan az előző ponthoz - szintén egy járulékos következmény, mégpedig a keynes-i gazdaságpolitika és a szabályozások egyvelege következtében létrejött gazdasági rendszer járulékos következménye. A keynes-i modell miatt igen nehéz megtakarítani, valamint hosszú távra tervezni, utóbbit meg csak rontja a folyamatosan változó szabályozási környezet. Ennek következtében a piacról nem szelektálódik ki az egyszeri cég, aminek tagjai egyik napról a másikra akarnak meggazdagodni, ugyanis a valódi terméket/szolgáltatást kínálóknak nincs lehetőségük egy stabil hátteret létrehozni, így kvázi versenyhátrányba kerülnek ezekkel szembe. Az elszaporodó egyszeri vállalkozások meg tényleg úgy küzdenek, mintha élet-halál kérdése volna a létezésük, hiszen ezek hosszú távra nem terveznek.
Végezetül ...
.. egy rövid videó, amiben Michael C. Munger röviden elmagyarázza, hogy mi a kapitalizmus lényege, és hogy ez miért jó:
http://www.learnliberty.org/videos/why-do-we-exchange-things
