Átfutottam a belinkelt wiki cikket is, ott van egy tömör összefoglalás:
"More recently, George Lakoff has claimed that the left/right distinction in politics comes from a difference between ideals of the family in the mind of the person in question; for right-wing people, the ideal is a patriarchical and moralistic family; for left-wing people, the ideal is an unconditionally loving family."

Na most a videóból pont nem derül ki, melyik családmodell irányába próbáljunk mozdulni, határozottan az egyik vagy másik? Vagy ugyanazt fejlesszük amit mi is kaptunk, vagy határozzuk meg magunkat a kondicionálásunkkal szemben és mozduljunk pont az ellenkező irányba amit mi kaptunk? Vagy találjuk meg az "optimális" középutat (ez hol is van pontosan?), és akkor majd minden felvirágzik?

@szemet: azt hiszem a jó és a rossz modell között az a különbség, hogy a családtagokat nem átnevelni, megformálni kell, hanem megérteni és szeretni.

az államnak nyilván nem kell szeretni a polgárait, de minimum illenék elfogadni olyannak amilyenek és nem erőszakkal átnevelni valamivé, amit valaki helyesnek gondol.

ezek a dolgok ellentmondanak az ezeréves szokásoknak, de vannak olyan ősi szokások, amiket ideje lenne végre elhagyni, mint pl. a családon belüli erőszak.

abba már kevesebben gondolnak bele, hogy az erőszak nem csak fizikai lehet.

@mcs: merőben értelmetlen lett az iménti kommentem első sora: szóval helyesen: a jó nevelés az, amikor a fontosnak tartott értékeidet te konzekvensen közvetíted (jobb, bal, akármi) így a többi családtagnak példát mutatsz, de nem akarod őket a magad képére formálni, inkább megpróbálod megismerni őket és elfogadni akkor is, ha más a habitusuk.

genetikusan úgyis példakép a szülő, kár ezt mér sulykolni is.

Most jutottam hozzá, hogy megnézzem a videót. Hát, nem rossz. Elég találó.

Parentalizmus:)

@Lord_Valdez: amikor absztrakt struktúrákat hozunk létre, mi máshoz nyúlnánk vissza, mint amiben szocializálódtunk?

igazán kevesen tudják átlépni az árnyékukat.

nem az a helyes, amit én helyesnek gondolok, hanem az, ami tőlem függetlenül is helyes.

azt hiszem ezért nem lehet jó vezető az, aki vezető akar lenni.

@Quadrille Lobster: :)

@mcs:
Jó, jó, de ettől még lehetne felnőtt a választó. Az, hogy az államnak a pénze nem csak úgy van, az pl. simán elmagyarázható.
Ha például nekem lenne kétharmadom, akkor azt íratnám a számlákra, hogy "és ebből x Ft-t a magyar adófizetők álltak" (a kormány öntömjénezése helyett).

@Lord_Valdez: ha nekem lenne szinte korlátlan törvényhozási hatalmam, akkor elég kemény dilemma előtt állnék:

1. hogyan tudnám megakadályozni, hogy bárkinek is bármikor korlátlan törvényhozási hatalma legyen (ideértve magamat is)?
2. vagy inkább vágjak bele egy kemény reformkorba?

nagy rendszerreform csak az adott ágazatok bevonásával lehetséges, amihez sok kompromisszum kell, meg sok idő, korlátlan törvénykezés meg nem annyara. szóval ez bármely kormány számára járható út

akkor mi az, amihez kétharmad kell? tulajdonképpen szinte semmihez sem kell, amennyiben az adott kormány a közjó érdekében működik, akkor meg lehet győzni a népeket és szervezetket arról, hogy az irány jó.

ahhoz kell "kétharmad", ha a közjó ellenében akarsz kormányozni (lásd csatolt valóság).

szóval a korlátlan hatalom megszerzése csak egy dologra használható fel etikusan, arra, hogy meggátoljuk, hogy valaki valaha is korlátlan hatalomhoz jusson.

@mcs:
A kettő nem szabad, hogy kizárja egymást. Ha ugyanis jogállami eszközökkel élsz, akkor nem zavarnak a korlátok. Ha pedig nem, akkor semmivel sem vagy jobb, mint ezek. Abból nem reform lesz, hanem olyasmi, mint amit Rákosiék műveltek.

A korlátlan hatalomról: ezért tartom fontosnak egy új választási törvény megalkotását, ami arányosabb. Így nehezebben ismétlődik meg ez a gyalázat.

@Lord_Valdez: az írott szabályok majdnem feleslegesek, egy társadalom demokrácia szintjét semmi más nem határozza meg, mint a polgárok demokrácia iránti elkötelezettsége.

a szabad és kritikus sajtó léte/nemléte is ettől függ és minden más is ebből fakad.

az, hogy a trafikos ügyben egy, azaz egy ember emelte fel a szavát, illetve egy, azaz egy nyertes adta vissza a koncesszióit minden másnál jobban mutatja, hogy hol tart a tisztesség és a szabályok, azaz a közjó iránti elkötelezettség kies hazánkban.

ilyen körülmények között a választási rendszer arányossága, vagy annak hiánya lényegtelen momentum.

a tisztesség csak belülről fakadhat, azt nem lehet semmiféle alkotmánnyal vagy törvénnyel kikényszeríteni.

@Lord_Valdez: @mcs: mcs-vel értek egyet. A jelenlegi rendszer nem az oka annak, hogy sok embernek rossz, hanem következménye annak a rengeteg hibás hozzáállásnak, amit a hétköznapokban tapasztalunk. Lesarkítva, ma Magyarországon az emberek túlnyomó része ingyenélő, irányításmániás, ostoba vagy nárcisztikus (illetve ezek kombinációja). Ilyen közegben teljesen lényegtelen, hogy mik a keretek, hiszen azokat mindig lehet másként értelmezni (lásd újbeszél). Ezt a problémát csak úgy lehet kezelni, hogy ha az emberek többsége változtat a hozzáállásán, amit pedig nem lehet politikai vagy jogi eszközökkel megtenni.

@mcs: @stoic79:
Ez mind igaz, de az állam annál többet nem tud tenni, minthogy akadályt gördít az elé, hogy egyetlen ember korlátlan hatalomhoz jusson.
Tisztességet, gerincet nem tud adni az embereknek.

@Lord_Valdez: objektív tájékoztatást, széleskörű sajtónyilvánosságot és teljes transzparenciát az állami tevékenyeségek felett ezt tudja adni az állam. ja meg jó minőségű oktatást.

ez éppen elég akadály kell, hogy legyen a korlátlan hatalom ellen.