A múlt hét fantasztikus vívmánya a szerencsejátékosok megmentése saját maguktól. Ez liberális szemmel nézve egy igazi csemege. Egy olyan intézkedés, ami minden szempontból elcseszett.

Az első problémám, hogy igen bizarr gyakorlat az, hogy az egyszeri játékautomata tulajdonos lefekszik este. Reggel, mikor felkel, azt veszi észre, hogy a tevékenységét betiltották. az, hogy ilyen megtörténhet egy igen rossz üzenet minden potenciális befektetőnek.

A második problémám, hogy azt mondják, hogy a kieső adóbevételeket majd az on-line szerencsejáték megadóztatásából fogják megoldani. Egyrészről, még senkinek nem sikerült megadóztatni, mert a legtöbb cég bizony offshore (azaz gazdasági tevékenységét nem a bejegyzés országában folytatja). Másrészről, ez jobbára illegális. Illegális dolgot meg nem lehet megadóztatni, sem szabályozni. Harmadrészről, betartathatatlan, mert a tranzakció nem feltétlen az állam által látható módon történik.

A harmadik problémám,hogy az embereket maguktól akarja megvédeni. Na már most, ideje lenne eldönteni, hogy az emberek felnőttek-e, vagy sem. Ha ugyanis felnőttek, akkor nem szorulnak pesztrálásra, hanem el tudják dönteni és tudják vállalni a felelősséget a tetteikért. Ha viszont nem azok, akkor nem csakhogy meg kell őket védeni, de igazából nem is tehetők felelőssé a tetteikért. Viszont igencsak képmutatás bohóckodni a demokráciával. Hisz honnan tudnák, hogy kire akarnak szavazni? A saját érdekükben meg kell nekik mondani, hogy kit akarnak.

A negyedik hasfájásom, hogy nem gondolják végig. Azt mondják, hogy így akadályozzák meg, hogy a szegény emberek az utolsó fillérjüket is a nyerőgépekbe dobálják. Ez igen gondolat, de elfelejtenek valamit. Van valami, amit legszívesebben márványtáblára vésetnék és kifüggesztenék minden minisztériumba: Az emberek alkalmazkodnak.
Igen, az emberek mindig kialakítják azokat a viselkedésmintákat, amikkel kihozhatják a legjobbat az adott helyzetből. Ez az sok esetben olyan eredményre vezet, ami tökéletesen ellentétes a jogalkotó szándékával. Ezeket hívjuk perverz ösztönzőknek.
Például, ha én nyerőgéptulaj lennék, akkor csinálnék egy olyan rendszert, hogy nem lehet pénzt nyerni vele csak pontokat. Ettől kezdve az nem nyerőgép. Viszont a pontokért ajándék piát lehet kapni.
Az eredmény, hogy a csóka ugyanúgy nálam veri el a pénzét (sőt még inkább), de nem kell utána plusz adót fizetni és még jól be is rúg. Azaz, az állam jól tökön rúgta saját magát.
Ez egyébként igen tipikus, mert ez rendszeresen megtörténik. A döntéshozók ugyanis rendre elfelejtik ezt a három egyszerű szót: az emberek alkalmazkodnak.

A döntéshozók mindig azt hiszik, hogy célzottan avatkoznak bele és akkor az eléri a célját. Ceteris paribus általában úgy is lenne, de soha nincs olyan, hogy csak egy paraméter változik meg. Az emberek ugyanis kreatívak, megtalálják, hogy hol van egy másik paraméter, aminek megváltoztatásával ismét jól járnak. Erre a kedvenc példám a fleute. Ez egy furcsa külsejű, duci hajó.

Ez azért alakult ki, mert a holland vezetés jó ötletnek látta a hajók utáni adót a hajó fedélzete alapján kivetni. Erre kaptak egy hajót, aminek kicsi a fedélzete, de nagy a raktere. Vagy éppen a SUV. Az amerikai vezetés a 70-es években üzemanyag hatékonysági korlátokat állított fel, de azok csak személyautókra vonatkoztak. A korszerűbb autó több kerül, ezért az autóipar létrehozta azt a járműkategóriát, ami még személyautó, de már nem vonatkozik rá. Az eredmény még nagyobb fogyasztású dögök. A franciáknak gondot okoztak a patkányok, ezért fizetni kezdtek a patkányfarkakért. Az emberek meg elkezdtek patkányokat tenyészteni.

Így megy ez. Ezért azt tanácsolom minden jövendőbeli politikusnak, hogy felejtse el azt, hogy mi lenne, ha minden más változatlanul maradna. Nem fog. Nem is abba, hogy mit szeretett volna elérni vele. Nem azt fogja. Inkább abba gondoljon bele, hogy létrejön egy új világ, új szabályokkal. Képzelje bele magát minden szereplő helyébe és, hogy mit tenne ő, hogy a maximumot hozza ki a helyzetből. Ha ezt meg tudja válaszolni, akkor biztos lehet benne, hogy sokkal, de sokkal közelebb jár ahhoz, hogy mi fog valójában történni.

Most ez nem sikerült, de talán egy nap megtanulják a leckét.