Alighanem tényleg van valami abban, hogy keletről fúj a szél, mert szocializmust hozott magával. Az elmúlt néhány hétben pár igen szocializmus szagú intézkedésről lehetett olvasni a sajtóban.
Előre is bocsánatot kérek a posztért, de vannak dolgok, amiket le kell írnom, mert egészségtelen magamban tartani.
Az első, hogy újra lesz tervhivatal. Hogy pontosan is lesz a feladata azt egyelőre nem lehet tudni. Szinte kizárt, hogy a klasszikus tervgazdasági szabályozás megvalósítása lenne. Ebben az esetben viszont számomra érthetetlen a létrehozás igénye.
Azok a feladatok, amiket a cikk felsorol viszont már eddig is kellett, hogy végezze valaki. Ugye nem mondja senki, hogy eddig nem volt ember aki a "a gazdaságpolitikát megalapozó elemzéseket" elkészítette volna, vagy hogy eddig a kormányok "gazdaságstratégiai és makrogazdasági elemzések" nélkül dolgoztak volna. Hacsak nem volt pár tucat pártközeli állástalan közgazdász, nem látom az értelmét.
A második ilyen idegborzoló hír, hogy kifizették a vasutasoknak járó pénzt. Hogy milyen alapon követelhet pénzt egy dolgozó a cég leányvállalatának eladásáért, egyelőre teljes rejtély. Állítólag még Kóka ígérte nekik, mint nemszabotálási díjat. Nekem már ez is nagyon fáj, hogy pénzt adni azért, hogy valaki ne tegyen keresztbe (ld. megvesztegetés), illetve pénzt kérni azért, hogy ne tegyen keresztbe (ld. befolyással való üzérkedés), de hogy erre még büszke is legyen valaki ahhoz már centi vastag azbeszt arcbőr kell. („Meglehetősen furcsa helyzetnek gondolom, hogy miután a kormány egy még ellenzékben tett ígéretének megfelelően dolgozó embereknek kifizeti a munkájukért járó jogos juttatást, ezután magyarázkodni kelljen.”)
Ezen meg egyenesen sírni lehetne:
„A többi szakszervezeti vezető emlékezete időnként elromlott az évek során, aktuális érdeküknek megfelelően hol emlékeztek, hol nem, mára már mindegyikük fel tudja idézni azt a beszélgetést Kókával”
Erről ugyanis az jut az eszembe, hogy nekem is ígért Kóka 250 ezret, de az is lehet, hogy egy milliót mondott, vagy kettőt. Világosan emlékszem. Cserébe én se feküdtem keresztbe a privatizációnak, úgyhogy én is kérek pénzt.
Értem én, hogy elejét akarják venni a közeljövő sztrájkjainak, de a zsarolók kifizetése hosszú távon nem nyerő stratégia, mert hajlamosak az ember fejére nőni.
A harmadik egyes fogyasztók ezentúl nem kötelesek kifizetni a villanyszámla teljes összegét. Igazából kötelesek, de nem lehet rajtuk behajtani, tehát végül is mégse kötelesek.
Értem én, hogy egyes csődközeli intézmények működését akarják így fenntartani, de ez lényegében az ingyen élés legalizációja. Az áramszolgáltató ugyanis a rendesen fizetőkön fogja behajtani a paraziták nemfizetéseit. Ez lenne egy jobboldali kormány?
A negyedik nem annyira új, de most szembesültem vele. A banki jelzáloghitelek kamatainak megemelkedése. A bank nem is titkolta, hogy ez az egyösszegű végtörlesztések miatt van. Ez nem csak számomra szívás, mert bár tény, hogy nem vagyok túl hálás a kormánynak, hogy kifizethetem devizaspekuláns honfitársaim lakáshitelét is, de az egész ország számára is szívás. A kormány szeret terveket elnevezni Széchenyiről, de munkásságát mégse ismeri. A Hitel című könyvében pont arról ír, hogy hitel nélkül nem működik a gazdaság. Ez azóta csak még inkább igazzá vált, mert ma egy cég, ha megrendelést kap, akkor már a nyersanyagokat is hitelből veszi. Ezért nagyon nem mindegy, hogy a hitelek mennyibe kerülnek.
Szóval, nagy lépéseket teszünk afelé, hogy a lehető legtöbbet húzzuk ki az adófizetőkből és támogassuk a lehető legkevésbé érdemeseket. Azaz a szocializmus felé. Mindez különösen ironikus fényben tűnik fel, ha azt is hozzá vesszük, hogy még az alkotmányba is belekerült, hogy a szocialisták bűnösök...
Ilyen ország nincs még egy, az tuti.