Most egy igen megosztó témáról szeretnék beszélni, ami szerintem nem jó úgy ahogy van: az egyház finanszírozás.
Ma Magyarországon számos vallási közösség kap állami támogatást, illetve kedvezményeket arra hivatkozva, hogy ők egyház. Ezt az állam észrevette és korrigálta oly módon, hogy kiadott egy listát arról, hogy kik tekinthetőek egyháznak. Szerintem ezzel rossz végén fogta meg a problémát.
Egyrészt azért, mert hatalmi szóval dönti el, hogy mely vallásokat tekinti komolynak és melyeket nem. Nyilvánvalóan sok köztük a "bizniszegyház", de nem lehet minden vizsgálat nélkül ex catedra kijelenteni, hogy melyek azok. Ilyet egy szekuláris állam nem tehet, illetve a jogállamiság szerint a bizonyítási teher ilyenkor a vádlón van. Azaz az államnak kell bizonyítania, hogy az adott egyház jogosulatlan a kedvezményekre.
Másrészt azért, mert jól látható, hogy az engedélyezett egyházak listáját lobbiérdekek alakították ki. Az került rá, akinek sikerült kibuliznia.
Legfőképpen pedig azért, mert kezeletlenül hagyta az alapproblémát. Az alapprobléma az, hogy az állami szabályozás gazdasági ösztönzőt jelent az egyház alapításra. Erre a célszerű válasz az ösztönző megszüntetése, nem pedig újabb jogi szabályok létesítése, hacsak nem az az állam célja, hogy minél több jogásznak biztosítson megélhetést.
Elmondom, hogy én hogy képzelem el a jobb megvalósítást.
Az, hogy az egyházakat az híveik tartsák el, ne az állam, nem egy új keletű gondolat. Már sokszor szóba került, mindig eredmény nélkül. Ennek részben történelmi, részben jogi, részben politikai okai vannak.
Magyarországon az egyház finanszírozás különösen kuszára sikerült. Ennek egyik komponense az adófizetői egy százalék. Itt igen vitatható, hogy ki legyen jogosult rá. Szerény véleményem szerint itt szinte bármilyen igazolható tevékenység elfogadható. Ez az a terület, ahol nem érdemes különbséget tenni egy horgászegyesület és egy egyház között, maximum csak tevékenységi kör alapján. Ez mondjuk kisebb egyházaknál, még ha csak kamuk is, egy pimpf összeg. Maximum pár millió. Szerintem ennek még az ellenőrzésére sem érdemes komolyabb erőforrásokat áldozni.
Egy másik komponens állami örökjáradék. Ezt egyes egyházak azért kapják, mert korábbi tulajdonaikat államosították és a kárpótlás soha nem történt meg. Ez egyébként nem egy rossz üzlet, mert 5%-os hozamot biztosít rá az állam. Úgy gondolom, hogy ezen a területen lépni kellene. Felmondani nem lehet, mert nemzetközi szerződés kötelez rá (meg nem is lenne tisztességes), ellenben érdemes lenne apránként kivásárolni. Ebbe az érintett egyházak nem biztos, hogy belemennének, de érdemes lenne tárgyalásokat folytatni róla. Ezzel elejét lehetne venni az egyházi részről megfigyelhető járadékvadász viselkedésnek, illetve az államnak is jó befektetés lenne megszabadulni a fizetési kötelezettségtől. A dolog, persze, a jelen gazdasági helyzetben nem kimondottan aktuális, mert az államnak a legkisebb baja is nagyobb ennél. Ugyanakkor persze a mai ingatlanárak mellett igen olcsón megoldható lenne.
Egy harmadik komponens az különféle szolgáltatásokért járó normatíva. Ezen szerintem nincs sok vitatni való. Ha egy diákért az állam x forintot fizet, akkor úgy tisztességes, ha x forintot fizet az állami és az egyházi iskolák diákjai után is. Ez így jól hangzik, gyakorlatban azonban vita alakult ki abban, hogy az önkormányzat az állam része-e. Az önkormányzat ugyanis kiegészítő normatívát fizet(het) az önkormányzati iskoláknak. Ezt egyesek szerint az államnak kell pótolnia. Ugyanezek szerint a szektorsemlegesség elve azt jelenti, hogy ugyanannyit kap egy intézmény egy diák után. Egy másik értelmezés szerint pedig az, hogy az állam ugyanannyit fizet. Én a másodikat vallom. Úgy gondolom, hogy ezen a területen jelentősen egyszerűsíteni kellene. Az állam fizessen egy alapnormatívát és ne foglalkozzon azzal, hogy az adott intézménynek vannak-e egyéb bevételei, mint pl. tandíj, vagy önkormányzati támogatás, vagy épp egyházi támogatás.
Egy negyedik komponens, amit egyáltalán nem tudok mire vélni, a sikeres lobbi tevékenységet leszámítva, a teljes SZJA tömeg adott százaléka (jelenleg 0,9), de egy minimális összeg megnevezésével. Ez csak a Katolikus Egyháznak jár. Ez szerintem egy olyan kitétel, amit mindenképpen felül kellene vizsgálni és mihamarabb megszabadulni tőle. Ez egy olyan torzító tényező, ami szerintem nincs rendben egy elvileg semleges államtól.
Mindezt viszont ki kellene egészíteni egy olyan támogatással, ami a műemlék állagú épületek fenntartási költségeit tartalmazza. Ezt viszont érdemes nem normatív módon támogatni, hanem közbeszerzésnek tekinteni a jobb átláthatóság érdekében. Vagy legalábbis a nyilvános pályáztatást el kellene várni, elvégre az állam fogja kifizetni a számlát.
Implicite még ide tartoznak a különféle adókedvezmények is. Ezek miben létéről viszont nincs tudomásom, ezért nem szólok nagyon hozzá. Az viszont komolyan javaslom, hogy egy egyházat, mint gazdaságjogi kategóriát kötelezni kell a non-profit működésre és ezt az adóhivatal ellenőrizné. Ez idáig tabunak számított, holott indokolt lenne, ha azt nézzük, hogy állami támogatást kap és adómentességet.
Ettől még üzemeltethet for-profit vállalkozásokat is, pl. borászatot, szállodát, fizetős tanfolyamot stb, de ezek az én elképzelésemben az anyaegyháztól külön cégek, illetve nem részesülnek a normál gazdasági társaságoktól eltérő szabályozásban.
Röviden ennyi lenne. Úgy gondolom, ezzel a megközelítéssel egy egyszerűbb és hatékonyabb egyházszabályozás alakítható ki, ahol nem kell külön szabályt alkotni annak elérésére, hogy az egyházat ne szaporodjanak, mert nem éri meg különösebben alibi egyházakat bejegyeztetni.