Orbán Viktor beszédet mondott, de alighanem rossz helyen. A figyelemelterelés, süketelés és mellébeszélés nem idegen a politika műfajától, viszont ilyen töménységben hülyeségeket beszélni csak Tusnádfürdőn szokása.

Figyelmet elterelni éppenséggel van miről, mert egyre több helyen jelenik meg (köztük nem egy baloldalisággal aligha vádolható közgazdász), hogy a kormány gazdaságpolitikája maximális jó indulat mellett is elhibázott. Ez logikus lett volna, de szerencsére nem ez történt. Nem nyilvánosan mondta el a beszédét, hanem szűkebb körben. Ezúttal magyar diplomatákat készített fel arra, hogy a kormány álláspontját képviselje külföldön. Ez mindenképpen szerencse, mert ezek az embereknek szakmájuk a semmitmondó hanták kezelése, ezért nagy kárt nem tesz bennük. Ugyanakkor nem kétlem, hogy az itt legyártott klisék hamarosan fel fognak bukkanni nyilvános beszédekben is és SZ.P. és társai kellő mennyiségben fogják elismételni, hogy mindenki kívülről megtanulja.
Az első klisé a már megismert szuverenitás kérdése. Ez nagyon jó klisé, mert erre mindenki harap. A szuverenitás nagyon fontos, ebben mindenki egyetért. Azt már nem fejtette ki, hogy miért is veszélyezteti egy ország szuverenitását az, hogy nem asszisztálnak a felelőtlen költekezéséhez. Ő azt, hogy Görögországnak nem segítenek ingyen már a szuverenitás megsértésnek tekinti.
A második várhatóan népszerű klisé, hogy a spekulánsok tartanak egy országot a csőd szélén. A dolog bája, hogy bizonyos értelemben ez igaz is, mert nélkülük átesik a szélén. Abban viszont igaza van, hogy a politikus felelőssége, hogy ne kerüljön a csőd szélére.
A harmadik klisé, amiben elmagyarázzák, hogy a kormány gazdaságpolitikája nem is bukott meg, hanem ellenkezőleg egyre többen veszik át ezt. Bár valóban vezettek be több helyen különféle különadókat, de ezekről azt állítani, hogy magyar mintára történtek igen erős túlzás. Sikernek beállítani pedig ordas hazugság. Gyanítom, persze, hogy nem csak nekünk, hanem önmaga számára is.

Azért legyünk igazságosak hangzott el olyan is, aminek lenne értelme. Az állam kivonulása bizonyos területekről határozottan üdvözlendő, bár egyelőre nem tudjuk, hogy melyek ezek a bizonyos területek. Az, hogy ez teljesen ellentétes az eddigi retorikával most ne érdekeljen minket. Azt is homály fedi, hogy ez hogyan fog megtörténni, ha a privatizáció személyesen az ördögtől való.

Apró bónusz, hogy az LMP irányváltásra szólította fel a kormányt. Vajon belegondoltak abba, hogy az a másik irány, mennyire tetszene nekik? Egyáltalán melyik a mostani irány?