Nem állítom, hogy értem, hogy mi történik az UD Zrt. ügyében, de az teljesen biztos, hogy itt valami nagyon nagyon nem úgy működik, mint kellene.
Quis custodiet ipsos custodes? -
Decimus Iunus Iuvenalis
Az egész posztot igazából a Mandiner cinikus megjegyzése ihlette: "Olyan régen volt már ilyen demokráciaféltő, fékező, ellensúlyozó aláírásgyűjtés."
Ezt annak kapcsán írták, hogy néhány értelmiségi (főként SZDSZ matuzsálem1) levelet írt Hillary Clintonnak, amiben arról panaszkodnak, hogy Magyarország mennyire sodródik az autokrácia felé. Erről két dolog jut eszembe. Az egyik, hogy úgy gondolom, hogy belpolitikai problémákat ilyen óvodás módon exportálni igen pitiáner dolog. Nem csak árt az országnak, de teljesen eredménytelen is. Nem is értem, hogy felnőtt emberek mit várnak el tőle? Hogy majd Mrs. Clinton idejön és jól megrendszabályozza Orbán Viktort? Nevetséges.
A másik, hogy mindennek ellenére csak a vak nem látja, hogy valami bizony nagyon nem stimmel.
A közelmúltban gyors letartóztatások és hasonlóan gyors elengedések szemtanúi lehettünk. Nem kell nagy lángésznek lenni, hogy lássuk, hogy a politika bizony belenyúlkál a rendőrség és ügyészség, sőt a bíróság munkájába. Egyesek talán örülnek, hogy milyen látványos gyors "eredményeket" produkáltak pl. a West Balkán ügyben (ugyan később elengedték, de az már nem kapott akkora nyilvánosságot), vagy hogy megszüntették a 2006-os eseményekkel kapcsolatos ítéletek egy részét.
Pedig ennek egyáltalán nem kellene örülni. Ez ugyanis nem a dolgok kívánatos menete. Lehet, hogy tetszetős az, hogy a bűnös(nek vélt) embereket villámgyorsan elkapjuk és megbüntetjük, de ezen emberek nem nagyon gondolkodtak el azon, hogy miért is alakultak ki bizonyos gyakorlatok.
A hatalmi ágak szétválasztásának gondolata már Arisztotelésznél is felbukkant, hiszen ő maga is láthatta, hogy mennyire nem jó, ha a bírósági munkába beleszivárog a politika. Gyakorlatba viszont már a rómaiak ültették. Aztán Róma bukása után hosszú időre ez feledésbe merült és a politika beavatkozásának csak az uralkodó ráérő ideje szabott határt. Aztán eljött a korábban már említett angol uralkodó, akinek áldatlan tevékenysége feltámasztotta az igényt a hatalmi ágak szétválasztására. Pontosabban először csak a hatalom korlátozására. Csakhogy hatalmat csak egy másik hatalom tud ténylegesen korlátozni. Ezért magát az államot kell szétválasztani több hatalmi ágra. Ezt Montesquieu a bírói, végrehajtó és a törvényhozó ágak függetlenségében látta a legjobbnak. A világban számos más felosztás is elterjedt, de az ő elmélete legismertebb.
És ezen a ponton kapcsolódunk ismét a kortárs magyar valósághoz. Magyarországon a végrehajtó hatalmat a kormány gyakorolja, a törvényhozóit pedig az országgyűlés, illetve mindegyik felett őrködik az alkotmánybíróság, valamint a köztársasági elnök. Ez így elméletben akár egy üzembiztos rendszer is lehetne. Gyakorlatban azonban úgy alakult, hogy a kormány és a törvényhozó hatalom össze van nőve, hisz a törvényhozó hatalomban rendszerint a kormánypárt van többségben. A jelen helyzetünkben egyenesen túlsúlyban. Semmi gond, mert ilyen esetekben is még ott a köztársasági elnök, aki őrködik a jogállami normák felett. Illetve őrködne, ha nem cserélték volna le egy kesztyűbábra. Szerencsére, ilyen esetekben is van még az alkotmánybíróság, ahova akár a bíróságok is fordulhatnak. Na, hát ezt eleinte csak korlátozták, aztán kirántották az alkotmányt alóla, most pedig kibővítik.
A létszámbővítés viszonylag ártalmatlan dolognak tűnik, de nem az. Igazából kettős célt szolgál. Egyrészről így be lehet juttattatni a saját embereket, köztük az Index által is kipécézett és tényleg nagyon gáz Pokolt és Balsait. Másrészről csökkenthető döntéshozatali képessége. Parkinson törvénye szerint egy bizottság ideális mérete 9 fő. Ennél nagyobb bizottság menthetetlenül lelassul és minél megosztottabb, annál kevesebb borsot tör az egyszeri hatalom orra alá.
Természetesen minderre semmi szükség, ha az uralkodó tévedhetetlen és bővében van minden uralkodói erénynek, különösképp a mértékletességnek és megfontoltságnak.
Itt azonban nyomokban sem lelhető fel egyik sem. Ahogy Pokorni Zoltán mondta, ha ma kitalálnak valamit, az holnap már törvény. Valószínűleg igen kijózanítóan hatott rá a bálnatenyésztős leégés. Ott személyesen is megtapasztalhatta, hogy nem tévedhetetlen és talán elgondolkodott azon, hogy tiszta szerencse, hogy nem hagyták, hogy felszámolja a balneológiaoktatást egy gyógyvizekben gazdag országban.
Viszont az a kérdésem, hogy és a többieket ki fogja kijózanítani?
- Természetesen rögtön előkerült, hogy bezzeg 2006-ban amikor szemeket kellett kilövetni nem féltették így a demokráciát, de nincs igazuk. Akkor a demokrácia nem volt veszélyben.
A túlkapások valóban megtörténtek és olyan dolgokra, mint pl. megbilincselt gyanúsított ujját eltörni egyszerűen nincs mentség. Ez barbárság. Ugyanakkor nagyon nehéz nem észrevenni, hogy mindez aligha központi parancsra történt. Most a vicc kedvéért képzeljük el, hogy Gyurcsány Ferenc telefonál Gergényi Péternek, hogy lőjenek már ki pár szemet. Ő telefonál a helyszíni parancsnoknak, aki kiadja a parancsot. Aztán Kovács zászlós, aki vélhetően semmilyen kiképzést nem kapott arra a (bizonyítékraktárból előszedett) puskára, amit épp a kezébe nyomtak és az ő évi 10 golyónyi lőgyakorlata ellenére Tell Vilmost megszégyenítő módon sikeresen eltalálja egy mozgó ember szemét. Ez abszurd vád. Ott sok más probléma volt, de a hatalmi ágak összefolyása pont nem.
