Érdekes téma került szóba. Az internet anonimitása. Áldás-e, vagy átok?
Személyes álláspontom az, hogy sokkal jobb, ha a véleménynyilvánítás anonimitása biztosított, mint a névvel történő vita.
Való igaz, hogy szemtől-szemben a viták általában kulturáltabbak szoktak lenni, mint a névtelen megfelelőik. A névtelenség ugyanis mentesít a következmények alól. Ez sok emberből kihozza az állatot, de fontos szem előtt tartanunk, hogy nem ez rakta bele.
Pratchett fejtegette egyszer, hogy a maszk nem eltakarja az ember valódi arcát, hanem felfedi azt. Az az ember az igazán erkölcsös, illetve kulturált, aki a következmények nélkül is az. Aki ilyenkor állattá válik, az valójában egyébként is egy állat, csak a következményektől való félelme miatt uralkodik magán. Tehát nem jó ember, csak gyáva.
Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a névtelenség mégis a vitát szolgálja, és pontosan ugyanezért. Mentesít a társadalom vélt, vagy valós elvárása alól, tehát kimondhatom azt a véleményt, ami tényleg az enyém és nem kell azt mondanom, amit elvárnak tőlem. Megszünteti a megfelelési kényszert (coercion), illetve kizárja, hogy valaki (pl. főnököm) személyesen torolja meg a kinyilvánított véleményemet, amihez egyébként semmi köze. Magyarán segít szétválasztani, az ember különböző életszféráit, így pl. a magánt és a professzionálist.
Ez gyakorlati okokból amúgy is célszerű, mert az ember gyakran találkozik politikai véleménynyilvánítása során szélsőséges politikai véleményekkel, esetleg ő magának van ilyen. Ilyenkor jól jön az, hogy a már eleve adott konfliktust megtartjuk eredeti webes környezetében és nem engedjük, hogy átszivárogjon a való világba. Ugyan kinek hiányzik, hogy egy falka aktivista tüntessen a háza előtt? Vagy csak, hogy a szomszédja nehezteljen rá, mert másra szavazott?
Kétségtelen, hogy sokan visszaélnek ezzel.1 Viszont a kérdés, hogy nem árt-e többet, ha szabályozni kívánjuk? Szerintem sokkal többet árt mindenkinek, ha mindenki nagyon gondosan megválogatja a szavait, hogy jaj, nehogy bárki is sértve érezze magát, mintha időnként kénytelenek vagyunk lenyelni azt, hogy amit hallunk az rosszul esik. Sőt, igazából már az is kérdéses, hogy lehetséges-e állandóan úgy beszélni, hogy senkinek ne essen rosszul? Én nem tudom elképzelni. Ezért a politikai korrektséget álszent és kivitelezhetetlen dolognak tartom, a törvényi kikényszerítését pedig károsnak. Éppen ezért, az új médiatörvényt ártalmasnak is tartom.
Káros hatása már most, bevezetése után alig egy nappal is érzékelhető. Több internetes média is letiltotta a hozzászólás lehetőségét. Félnek, hogy valamely hozzászóló miatt megbüntethetik őket. A törvény tehát - szándékoltan, vagy sem - létrehozta azt, amit az angol sajtó úgy hív, hogy chilling effect. Azaz megfagyott a levegő és az emberek nem mernek beszélni. Ebben a közegben igazából nincs is szükség cenzúrára. Az emberek anélkül se mernek beszélni, azaz létre jött az, amit a korai liberálisok a szólásszabadság legnagyobb gátjának tartottak: a coercion. Nem is tudom, hogy mi erre megfelelő magyar szó. Talán a megfélemlítés a legjobb szó rá. Ez egy nagyon káros kulturális közeg, hogy mást ne mondjak ebben a közegben tudtak évtizedekig lappangani a katolikus egyház gyermekmolesztálási ügyei2, vagy épp ebben a közegben tudtak felhalmozódni a biztonsági problémák, amik elvezetettek pl. a bhopali-szerencsétlenséghez. Mindez nem történt volna meg, ha a sértettek, vagy az alkalmazottak mernek beszélni.
Nem véletlen, hogy az államok nagyon védik pl. az ún. sípfújók (whistleblower) jogait. A sípfújó az az ember, aki kiborítja a bilit, mielőtt nagyobb baj lenne. Pl. jelenti, hogy a vállalatnál sikkasztás történt, vagy épp súlyos biztonsági hiányosság van. De idesorolhatnánk a tanúvédelem körét is. A hatóságok számos esetben mentesítik az embereket a következmények alól, hogy csak ne alakulhasson ki olyan helyzet, mint ami pl. Szicíliát uralta. A hatóságok harcolnak a csend ellen, mert a csendben fontos információk veszhetnek el.
A politikai és egyéb vélemények ilyetén való öncenzúrázásával szintén fontos vélemények maradhatnak rejtve, amivel akár mindenki veszíthet. Hogy mást ne mondjak: jó, hogy a Jobbik beszélt a cigányságról. Igaz, hogy a maga szokásos izomagyú, egybites módján, de legalább kikerült a szőnyeg alól. Ez szükséges feltétele annak, hogy bármilyen változás is beállhasson. De említhetném a Wikileaks-t, vagy a vastagbőr blogot. Számos törvénysértés, vagy egyéb visszásságot hoztak már felszínre. Kár lenne elnémítani.
- Abusus non tollit usum - Ahogy az egyszeri római mondaná, azaz a visszaélés nem szünteti meg a jogot.
- Mielőtt valaki félreérti, nem fogok pedofil papozni. Egyszerűen arról van szó, hogy az a rengeteg ügy, ami múlt évben napvilágra került, azért is tűnik rengetegnek, mert 40 év mocska került elő egyszerre. Senki se mert beszélni róla eddig.
