Liberatórium

Gondolatok, morgolódások és miegymás klasszikus-, konzervatív- és horribile dictu neoliberális szemmel. Ha úgy érzed, hogy neked is lenne mit írnod, ne tartsd vissza!

Friss topikok

  • Lord_Valdez: @IdomitottFoka: lehet, hogy a nekünk alatt a Fideszt értette. (2024.03.27. 20:19) Tanfolyamot Janinak
  • Lord_Valdez: @Gungnir: Érdekes, megérzésem szerint ez lehetett az eredetije annak, amit a bankár felhasznált. ... (2024.03.14. 07:30) A Google ideológiája
  • Lord_Valdez: www.quora.com/What-is-preventing-the-Ukraine-US-from-accepting-the-Kissinger-Peace-Plan-where-the-... (2024.03.02. 12:02) Mi is a tét?
  • Lord_Valdez: @gigabursch: Ez egy erősen vitatott kérdés. A két leggyakoribb indok az szokott lenni: 1. nem fen... (2023.08.11. 07:20) Elefánt a szobában
  • Tesz vesz IV: @grundigg: miért nem mondod neki hogy nézze az rtl klib híradóját is, pár családban segített, nézh... (2023.07.22. 14:37) A genderőrület új fejezete

Címkék

abszurdisztán (1) adó (11) ajánló (17) alkotmány (13) alkotmánybíróság (2) állam (65) áltudomány (7) any rand (2) baloldal (19) bastiat (1) belpolitika (33) bevándorlás (5) bürokrácia (4) cigányság (5) co2 (3) család (5) demografia (4) demokrácia (6) diktatúra (13) diszkrimináció (4) dohányzás (1) drog (2) egészségügy (3) egyház (3) emberi természet (17) energia (4) erkölcs (20) etika (13) eu (7) félelem (1) felmelegedés (2) fidesz (33) filozófia (21) fizika (1) friedman (3) fülke (2) gazdaság (83) gender (3) globális (9) heinlein (1) hiány (1) honvédelem (3) imf (4) index (1) individualizmus (9) indulatposzt (5) infláció (4) intro (1) iszlám (1) Izrael (1) jobbik (7) jobboldal (2) jog (12) jogállam (25) kalkulációs probléma (2) kdnp (2) kedvezmények (17) keynesianizmus (12) klíma (4) kollektivizmus (9) kommunizmus (10) konteó (3) konteo (12) konzervatizmus (1) korrupció (14) középosztály (7) közlekedés (1) külpol (18) légkör (3) libertarianizmus (7) lmp (4) malév (1) marx (5) marxizmus (4) média (4) megmondás (59) meleg jogok (1) meritokrácia (2) mesterséges intelligencia (1) mezogazdasag (9) migráció (7) moma (1) morgás (27) MSZP (5) mta (2) multikulti (3) nemiség (3) neoliberalizmus (11) nyugdijrendszer (10) offshore (2) oktatásügy (11) önvédelem (6) Oroszország (1) Palesztina (2) paternalizmus (35) példabeszéd (4) pénz (3) piac (42) polgár (4) politikai korrektség (6) populizmus (26) pratchett (3) profit (1) program (1) propaganda (11) prostitúció (1) protekcionizmus (5) reform (19) rothbard (4) Soros (1) sport (1) szabadság (34) szabad fegyverviselés (3) szarkazmus (2) szdsz (6) szellem (1) szema (1) személyes (2) szociálisrendszer (9) szocializmus (18) szólásszabadság (12) szolgálati közlemény (5) társadalmi igazságosság (4) társadalom (41) tiltás (7) történelem (8) tudomány (7) tulajdon (3) tulajdonjog (3) Ukrajna (2) választás (12) vallás (5) vallásszabadság (1) válság (5) vasút (2) zsidók (3) Címkefelhő

Békaperspektíva

2011.01.24. 20:41 | Lord_Valdez | 10 komment

Címkék: reform állam

"A mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokták megkérdezni."
- Kóka János


Emlékszünk erre a mondatra? Ezzel annak idején nagyon kihúzta a gyufát sok embernél, de most is aktuális. Na, nem Kóka miatt, mert rá már alig emlékszünk, hanem a tartalma miatt. Konkrétan arra gondolok, hogy tervbe van véve az állami bértömeg lefaragása, de az eredmények idáig nagyon szerények.
Erre, úgy vélem, hogy érdemes vesztegetni pár szót.


A második Orbán-kormány egyik terve az állami kiadások mérsékléséről szólt, az állami szféra bértömegének csökkentésével. Ez a lépés nem csak általánosságban üdvözlendő, de nagyon időszerű is, azonban a dolgok jelenlegi állása szerint a tervezett spórolásnak csak pár százaléka fog megvalósulni 2011-ben. Ennek legfőbb oka, hogy tömeges elbocsájtások nélkül kívánják megvalósítani.
A kormány eddigi (elitellenes) retorikája szerint a probléma megoldható a vezetés magas fizetésének megvágásával. Ennek politikai nyeresége hatalmas lehet. Amivel valószínűleg senki se számolt az az, hogy hogy aránylik a vezetés bértömege a teljes bértömeghez. Itt az emberek hajlamosak nagyon eltévedni.
Tegyük fel, hogy van egy felső vezető, aki keres 3 milliót (,amitől jó passzol az általános bűnbak koncepciójába) és van 15 beosztottja, aki keres 200 ezret. Vegyük észre, hogy a vezető ugyanannyi bértömeget képvisel, mint 15 beosztott. Kézenfekvő tehát, hogy ha a vezető fizetését megfelezzük, akkor máris faragtunk 25 százalékot és senkit se kellett elbocsájtani.
Csakhogy a bibi ott van, hogy a vezető egy darab van és rajta csak 1,5 millió forint spórolható, míg beosztottból sok. Egy ilyen keresetű felső vezetőre nem 15 beosztott jut, hanem 200-300, vagy még több (akár ezer fölött is). Ha csak 200 200 ezret kereső beosztottal számolunk, akkor a spórolás már csak 3,5%. Ezer beosztottnál meg már leírni is kár.
Eléggé nyilvánvaló, hogy a spórolást ki kell terjeszteni alsóbb szintekre is. Itt jön a képbe a második buktató: a felső vezetőket leszámítva az alkalmazottak fizetését bértáblák rögzítik, ezért az ő fizetésük nem igazán változtatható meg (legalábbis az állami intézményeknél, az állami cégeknél igen, de róluk később).
Ezután két út marad csak nyitva. Az egyik a kreatív könyvelés, azaz a jogszabályi kiskapuk kihasználása, pl. a hivatal által kiszabott bírságok egy része felhasználható bérfizetésre. Illetve az elbocsájtás, ami meg szintén nem triviális és nem csak azért, mert népszerűtlen, hanem mert sem az elvégzendő feladat nem lett kevesebb, sem az intézmény nem lett hatékonyabb. Különösen nehezíti a dolgot, hogy a népszerű elképzeléssel ellentétben a dolgozókat nem lehet felosztani érdemi munkát végzőkre és léhűtőkre. Paradoxonnak tűnő módon, bár a feladatot el lehetne látni sokkal kevesebb emberrel is, (az extrém esetektől eltekintve) nincs felesleges dolgozó az intézményben. Tehát az elbocsájtások funkcionális problémákkal járnának.

Na jó, de mit lehet tenni?
Ha a bértömeg csökkentésére szorítkozunk, akkor olyan nagyon sokat nem. Egyetlen kiút a meggondolatlan elbocsájtások. Ha ennél nagyobb a mozgásterünk, akkor más takarékossági intézkedésekkel is érhetünk el eredményeket, vagy akár ésszerű átszervezésekkel elérhető, hogy tényleg kevesebb emberre legyen szükség.


Ez ügyben alapvetően háromféleképp lehet eljárni:
Az első, amit Magyarországon jozefinizmusnak gúnyolnak. Központilag dirigálják, hogy mi legyen, ki mit csináljon másként. Ennek a módszernek a legfőbb baja, hogy mikromenedzsel. A mikromenedzselés, ha nem akarjuk, hogy káoszt okozzon, akkor a munkafolyamatok nagyon alapos ismeretét és hatalmas mennyiségű információfeldolgozását igényli a mikromenedzselést végzőnél. Ezek rendszerint nem állnak rendelkezésre, ezért inkább káoszhoz szoktak vezetni. Mindezt súlyosbítja, a folyamat tárgyainak (, vagy inkább szenvedő alanyainak) kooperációja (eufemisztikusan fogalma) korlátozott. Minden bizonnyal ott tesznek keresztbe, ahol csak lehet.
Ez rendszerint kudarccal végződik.

A második, amikor azt mondjuk, hogy optimalizáljátok magatokat. Ez a reformosdi másik véglete. Ekkor a pénz előteremtését a helyi vezetésre bízzuk. Első ránézésre lehet jó az ötlet, elvégre a helyi vezetés ismeri a saját munkafolyamatait és, ha valaki tudna optimalizálni rajta, akkor az ő. Az emberek is jobban hallgatnak rájuk, mint egy jött-ment hivatalnokra. Igen ám, de pont ők azok, akiket a legnehezebb motiválttá tenni a változásban, hiszen a jelenlegi állapotoknak ők a haszonélvezői. Ha a vezetés mégis benne lenne (pláne, ha muszájból teszi), akkor is jó eséllyel majd igyekszik a legkevesebb munkával megúszni a változásokat, hiszen nekik az átszervezés plusz munka (nem beszélve az átmeneti hatékonyságesésről). Valamint, sajnos, az is várható eredmény, hogy ha egy főnöknek döntenie kell, hogy saját magán spóroljon-e vagy az alkalmazottakon, akkor nyilván az utóbbit választja. Illetve az sem ritka, hogy a költségek csökkentése az elvégzett munka rovására megy, vagy valami rövidtávon kevésbé látványos területet érint, pl. a képzési keret, vagy a karbantartási keret. Ez a módszer szintén kudarccal szokott végződni, plusz ha sikeres is az elért spórolás nem tervezhető előre.

A harmadik a rendszergazda. Ez a két módszer ötvözete külső fél bevonásával. Eléggé költséges dolog, ezért kormányzati alkalmazását még nem láttam. Ekkor egy külső céget bíznak meg a szervezet átvilágításával, akik szabad kezet kapnak a szervezet átalakítására.
 Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy maréknyi öltönyös/kosztümös aktakukac megszállja a szervezetet és kérdésekkel zaklatja a dolgozókat heteken, hónapokon át. Ekkor elviekben feltérképezik a  munkafolyamatokat, gondolatban optimalizálják őket és átadják a javaslatokat a vezetésnek. Ennek a módszernek az előnye, hogy független emberek vizsgálják meg a lehetőségeket, akiknek nincs érdekük a helyzet fenntartásában és a megtorlástól se kell tartaniuk.
Gyakorlatban, sajnos, a dolog nem ennyire szép, mert többnyire (szakirányú ismeretek hiányában) nem értenek meg minden folyamatot kellő mélységében. Különösen a finom részletek szoktak elsikkadni. A munkatársak is inkább zaklatásnak veszik, ezért csak a minimális kooperációt nyújtják. Sőt azt kell, hogy mondjam, hogy alapvetően ellenségesen viszonyulnak az ilyesmihez, ami érthető is, hisz a bőrükre megy a játék, ezért lehet, hogy a saját szerepüket eltúlozzák. Illetve minden folyamatban vannak olyan nem hivatalos részletek, amikre az ember nem büszke és ezek többnyire elhallgatásra kerülnek pl. "ilyenkor Sanyi bácsi megreszelgeti egy kicsit és akkor jó lesz", emiatt az optimalizálás bemenő adati félrevezetőek lehetnek.
Gyakori probléma, hogy a kidolgozott javaslatok sokszor túl radikálisak és a felső vezetés megrémül tőlük, ekkor csak részlegesen valósítja meg őket, ami nemritkán rosszabb, mintha úgy hagynák.
Ez a módszer többnyire vegyes eredményeket hoz.

Van egy negyedik (, bár sokszor a harmadikkal együtt jelentkező) és a nagyvállalati életben talán a leggyakrabban használt módszer, amikor más cégek bevált módszereit veszik át (külső segítséggel, vagy anélkül). Általában ebből is nagy gubanc szokott lenni, mert a módszer idegen a kialakult helyi struktúráktól, folyamatoktól, körülményektől és emberektől. Pl. a Lean módszertan (Toyota) üldözi a raktárkészletet, mert csak áll benne a pénz és tárolási költségei vannak, csakhogy ami működik Japánban, az nem biztos, hogy működik Magyarországon és fordítva. A magyar beszállítók sokszor nem érik el a kívánt megbízhatóságot és ha a te beszállítód nem elég megbízható, akkor akár többheti nem tervezett leállást kockáztatsz a Lean alkalmazásával. Erre azt mondaná egy konzulens, hogy rúgd ki, de nem gondol arra, hogy nem tudod megtenni, mert egyetlen beszállító, vagy pl.a főnököd unokatestvére stb.
Van, hogy a harmadik út követője tudtán kívül járja a negyediket, mert a konzulens cég is valamely módszertan híve, netán kritikátlan alkalmazója, de ez nem derül ki világosan.

Na már most, a kormányzatnak, ha eredményt akar elérni ezek közül kell választania, bár gyanítom, hogy ez nem lesz teljesen tudatos. Hogy a kormányzat melyik útra téved még elválik.
A harmadik utat kizárnám a költségei, illetve a korrupciós lehetőségek miatt. Alighanem hatalmas közfelháborodás lenne belőle, ha egy magáncég racionalizálna egy hivatalt(, vagy legalábbis lenne, ha lenne ellenzék).
Első tippem a megfutamodás lenne, mert nem jó érzés tízezer munkanélküli hivatalnokot látni tüntetni, ezért inkább lenyeli a veszteséget, semmint, hogy lássa a munkanélküliség megugrását. Talán halogatni fog, várva a várva várt fellendülést és akkor teszi meg, de vannak kétségeim. Mivel a miniszterelnököt nem Margaret Thatchernek hívják (hiába hasonlította valaki hozzá), ezért kétlem, hogy a feltétlenül szükséges konfliktust felvállalná.

Ami még nyitva marad, de nagyon fontos, az az állami cégek kérdése. Mint említettem itt lehet csökkenteni a fizetéseket, de amiről idáig nem esett szó az ennek a mellékhatása. Az alacsony fizetések valóban megtakarításhoz vezetnek, sőt munkaerő elvándorláshoz, ami megint csak megtakarítás, de munkaerő és munkaerő közt is vannak különbségek. Elsőként az olyan emberek távoznak, akik jó munkaerők. Ők azok, akik máshol is el tudnak helyezkedni. Az marad hátra, akiért máshol nem kapkodnának. A kontraszelekció önmagában is elég ok a szervezet hatékonyság csökkenéséhez, de itt még kiegészül azzal, hogy a távozó emberek lyukat hagynak maguk mögött. Nekik megvolt a folyamatban elfoglalt helyük, ami most betöltetlen. Tehát oda vagy fel kell venned valakit, vagy át kell szervezned a folyamatot. Ha elég sok ember távozott, akkor már nem lehet helyi foltozgatásokkal kezelni ezt, hanem végig kell járnod a fent említett három út valamelyikét. Lényegében ezt meg is ígérték, de azt nem, hogy melyiket.

Megint egy olyan kérdés, ahol kíváncsian várom a fejleményeket.

A bejegyzés trackback címe:

https://liberatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr952610912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zombizan · http://libertarius.blog.hu/ 2011.01.28. 09:45:08

Az alapvető dolog, amiből ki kellene indulni, nyilván a jövőbeli állami feladatok meghatározása lenne, területenkénti leosztásban, a lehető legnagyobb részletességgel, külön kezelve a szabályozási és gazdálkodási funkciókat.

Ez érinti az önkormányzatokkal való feladatmegosztás kérdését is, mert ha a központi bürokráciában van felesleges kapacitás, akkor helyi szinten tízszer annyi van.

Ha van egy lista, amit az államnak kell a jövőben csinálnia, azt össze lehet vetni a jelenlegi tevékenységekkel, és lehet húzni belőle. Anélkül, hogy az állami feladatok körét szűkítenénk, szerintem érdemi megtakarítást bürokrácián nem lehet elérni.

Quadrille Lobster · http://oriblog.blog.hu/ 2011.01.28. 10:39:49

Ajánlom figyelmedbe eme igen kimerítő felsorolást:
A magyar állam feladatkatasztere
www.allamreform.hu/letoltheto/kozfeladatok/feladatkataszter/feladatkataszter.xls

Kíváncsian várom, hogy az új kormány 20 fős munkacsoportja, mennyiért hozza létre ugyanezt:
"A minisztérium a jogszabályok teljes körének áttekintésére készül, és elkészítik a ma még nem létező állami feladatkatasztert."
hirszerzo.hu/belfold/20110117_klaszter_allam

Minden bevont nyugdíjforintom jó helyre megy!

zombizan · http://libertarius.blog.hu/ 2011.01.28. 17:52:02

Nincs kétségem afelől, hogy ezek léteznek.

Arról sem, hogy ettől még jó pénzért újra össze lehet szedni ezeket :-)

Csak arra akartam utalni, hogy a "töködre is lámpát akasztasz és éjszaka is tudsz dolgozni" megközelítéssel az állami szektorban sem megyünk semmire, mert ahogy Lord Valdez is írta, nem olyan egyszerű a dolog, mint hogy kirúgjuk a köztisztviselők 10 %-át és akkor minden rendben lesz. A magánszektorból ismert hatékonysági audit is felemás eredményre vezet, ha nem tudjuk, mit akarunk.

zombizan · http://libertarius.blog.hu/ 2011.01.28. 17:56:01

Az a baj a hivatkozott anyaggal, hogy ebből operatíve kevés dolog következik.

Abból, hogy az államnak feladata a járóbeteg szakellátás megszervezése, praktikusan még végtelen variáció kihozható.

HaKohen 2011.01.28. 22:03:39

Nos, a világ üzleti szférájában (és így már a mi forprofit szervezeteink egy részében is) van egy ötödik módszer. Amikor külső cég is van, de nem azért, hogy megmondja a tutit, hanem azért, hogy az érdekeltek (menedzsment, de egyéb alkalmazottak is) bevonásával közösen alakítsák ki az optimálisan működő szervezetet. Ez valami korszerűsített változata egy több évtizedes találmánynak: a participációnak. Vagy pl. Lewin akciókutatás c. rögeszméjének. Itt-ott szervezetfejlesztésnek is hívják. Nagyon unnám, ha részletezni kéne, már csak azért is, mert könyvtárnyi irodalma van és sok helyen bevált (bizony, még nálunk is).

Elvben az állami vállalatoknál is alkalmazható lenne, ha utóbbiak működését és struktúráját nem torzítaná el annyi minden, ideértve a belső és külső érdekeket is. Szóval: necces, de nem teljesen lehetetlen.

A közszférában, főleg a közigazgatásban pedig nem csak necces, hanem kifejezetten gázos. Persze egyrészt nem ártana itt is belenézni a szintén könyvtárnyi irodalomba. Azután körülnézni néhány jól működő bürokráciába külföldön, hátha tudnak valamit.

Summa summárum: nem vagyok optim Pista. És abba is hagyom, mert titeket is elkeserítlek, és akkor mihez kezdek veletek?

(Az "állami feladatkataszter" kifejezéstől pedig fölállt a szőr a hátamon. Amint zombizan volt oly kedves megjegyezni - az én tolmácsolásomban -: az egész szart sem ér. De úgy is fogalmazhatnék, hogy igazi terméketlen formalizmus a komplex feladattal való szembenézés és hatékony cselekvés helyett.)

mcs · http://paralelart.wordpress.com/ 2011.01.28. 22:24:51

tehát egy dolgot jelenthetünk ki bizonyosan:

nem tudjuk, hogy az állam mit csinál, hogy csinálja, miért csinálja és hogyan lehetne ezeket működővé tenni, vagy akárcsak nekilátni a feladatnak.

ebből egy dolog következhet: az anarchia jelenleg hatékonyabb megoldásnak tűnik, mint bármi más.

IdomitottFoka 2011.01.31. 09:40:16

@mcs: azért még mindig csinálhatják úgy, ahogy eddig. nem hatékony, de legalább veszteséges.

f.domino 2011.03.22. 01:39:18

Azért egy adalékkal szolgálnék. (Valahol ugyan már megírtam) Közszférában dolgozom, nem közigazgatásban, hanem kulturális területen. Kíváncsiságból nemrég összeszámoltam, mennyit csökkent a fizetésem 2008-hoz képest. Az évi összes nettóról van szó (tehát 13.havi és jutalmak beleszámolva, amíg voltak. Buszbérlet, kajautalvány - hol volt hol nem - viszont nincs benne). Magam is alig hittem el: 30%. (Nem tudom, ez mennyire reprezentatív, de azért érdekes!) És eközben a bértábla szerinti havi fixem talán még emelkedett is pár %-ot az automatikus kategóriaugrás miatt.
Ezen számot tevően csökkenteni már nem nagyon lehet, lásd a fent leírtak. Egyetlen lehetőség, ha az állam felvállalja, hogy kivonul ezekről a területekről, ami elvben jó ötlet volna, ha lenne olyan erős civil szervezettség, amely alapítványokon stb keresztül működtetné ezt a szférát. És / vagy olyan fogyasztói tömeg (nem pár %-nyi elit), amely tőkeerős, ugyanakkor igénye is van ilyesmire. De nincsen, és pár éven belül biztosan nem lesz, tehát ha az állam kivonul innen, az egyenértékű azzal, hogy ezek a területek (kultúra, közművelődés, tanfolyamok, közgyűjtemények, kutatóintézetek, stb.) MEGSZŰNNEK. (Hiszen a "piac" biztosan nem működteti őket. Pár év / évtized múlva gondolom feltűnik majd a hiány, de akkor nagyon nehéz lesz a struktúrát újonnan felépíteni, nem beszélve az elveszett tudásról)

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2011.03.22. 20:00:47

@f.domino:
Nem kell kivonulni hozzá. A folyamatok erős racionalizálásával biztos vagyok benne, hogy még lennének tartalékok, csak hát a racionalizálás is egy igen nehéz és fájdalmas dolog.

misc · http://misc.blog.hu 2011.03.22. 20:27:38

@f.domino: az alapvetően igaz, hogy a kiadásokat jelentősen csökkenteni csak az állami feladatkörök csökkentésével lehet.

Magyarországon ha bármilyen probléma felmerül, mindenki azonnal az államtól várja a megoldást. A politikusok pedig olyanok, hogy szeretnek mindenbe beavatkozni. Annak, hogy az állam mindent megoldjon, azonban van egy komoly korlátja: a költségvetés. Ezért alakul ki az, hogy az állam rengeteg feladatot elvállal, viszont a rendelkezésre álló forrásokból csak nagyon alacsony színvonalon tudja őket ellátni.
süti beállítások módosítása