Kicsit tartok attól, hogy mi lesz, ha egyszer csak nem tudok miről írni. Szerencsémre van egy biztos ihletforrás: az ostoba kommentek, amikkel lehet (és érdemes foglalkozni).
Konkrétan:
"Egyébként pedig, aki minden pénzét menekíti ki az országból, elkerüli az adót, stb. az takarodjon kifelé innen. Ugyanis azért ezek a bohócok sírnak a leghangosabban mikor arról van szó: miért nem az önkormányzat csinálja meg a kocsibehajtómat a ház előtt, újítsák fel a járdámat a ház előtt, stb., stb.
Nincs semmi gond, csak senki ne akarjon két lovat megülni egy seggel. Mert azt pofátlanságnak hívják, nem aggodalomnak.
És ez érvényes pártállástól teljesen függetlenül. "
A konkrét posztban sokan, köztük én is említettem, hogy nyitok egy külföldi számlát és rendszeresen utalok rá pénzt.
Az illető nem igazán fogta fel, hogy miért mondjuk ezt oly sokan.
Nem azért mondjuk ezt, mert adócsalók vagyunk. Nem kell ehhez adócsalónak lenni. Ehhez egyetlen dolog kell, hogy legyen vesztenivalód.
Én pl. nem azért dolgozok napi 9-10 (néha 8, 11-12-t) órát heti 5 (néha 6) napon át, hogy utána valaki egy elegáns mozdulattal magáévá tegye. Ha azt akarnám elérni, hogy ne legyen semmim, azt sokkal kevesebb erőfeszítéssel is elérhetem.
Pontosan ez volt a kommunizmus kudarcának egyik legfőbb oka, hogy az embert nem motiválja erőfeszítésre az, hogy másnak jó legyen. Különösen, ha az illető nem tesz meg minden tőle telhetőt. Ideig-óráig lehet az embert motiválni szlogenekkel, vállveregetéssel, fenyegetéssel, de végső soron az önérdek mozgat mindenkit. Látni akarom, hogy nekem és a családomnak jobb lesz attól, hogy töröm magam. Ha ezt nem látom, kifullad a lelkesedésem. Onnantól kezdve megelégszem a minimummal is. Semmi nem akadályoz abban, hogy stopperrel nézzem a 8 órát és, ha eléri kiejtem a kezemből a munkát és 8 óra 1 perckor már csak a porfelhőt látni.
Ahhoz, hogy teljesítményt adjak le az kell, hogy lássam az eredményét az erőfeszítéseimnek. De, ha ez az eredmény nincs biztonságban, akkor miért csináljam? Egy mezőgazdasági termelőt nem demotivál talán, ha rendszeresen ellopják a termését? Dehogynem. A különbség csupán annyi, hogy az én termésem megtakarítás formában van. Ha ezt nem érzem biztonságban, akkor beintek és azt mondom, hogy nem dolgozom szét az egészségem azért, hogy eltartsak egy tolvajt.
Nekem azonban van egy hallatlan előnyöm a termelővel szemben. Én el tudom vinni a termést oda, ahol biztonságban van. Ha a termelő el tudná dugni a gyümölcsfáit ő is eldugná, és ez így van jól. Ez nyilván fáj az országnak, de még így is jobban jár mindenki, mert dolgozunk tovább. És mindezért az államnak alig kell tennie valamit: tartsa és tartassa tiszteletben más emberek munkáját.
Az már csak adalék, hogy én elég kevés szolgáltatást várok az államtól.
