A jobbik által kezdeményezett felvonulás - aminek fő kiváltó oka az ÁSZ Jobbikra kirótt bírsága volt - nem mozgatott meg sok embert (becslések szerint legfeljebb két- vagy háromezren lehettek). Ebből azt gondolná az ember, hogy vagy nem érdekli a magyarokat a demokrácia, vagy azt, hogy az emberek egy jelentős része elégedett a rendszerrel.
Mindkét megközelítéssel az a probléma, hogy hibás a kiindulópontja és nem veszi figyelembe azt, hogy a jelenlegi rendszer kiknek kedvez és kiknek nem.
Az alábbiakban egy alternatív megközelítést javaslok, amiből nem csak az derül ki, hogy miért nincsenek sokan tüntetéseken, de az is, hogy a jelenlegi rendszer korántsem annyira rózsás.
Polgári Magyarország kontra feudális Magyarország
A valódi törésvonal két mentalitás között van, amit én csak polgári-, illetve feudális mentalitásnak hívok. Ami miatt ez a törésvonal nehezen észrevehető az az, hogy ez a hozzáállás nem függ vagyoni helyzettől, politikai beállítottságtól vagy társadalmi helyzettől (pontosabban: bizonyos csoportokon belül lehet magasabb az egyik vagy a másik gondolkozásmód aránya, de ez nem szükségszerű). Másképp fogalmazva: abból, hogy valakinek mi a foglalkozása, milyen gazdag vagy hova szavaz nem derül ki, hogy ő most inkább a polgári Magyarország tagja vagy a feudálisé.
Nézzük azokat a pontokat, amik ezt a két mentalitást megkülönböztetik (ez istenigazából egy skála, nem kell minden pontban az egyik vagy a másik csoporthoz tartozni ahhoz, hogy része legyél).
Hierarchia - nagy különbség van a két mentalitás között abban, hogy kit tekintenek tekintélynek. Feudális Magyarország tagjai számára a tekintély pozícióhoz vagy valamilyen címhez köthető. Ezzel szemben a polgári Magyarországon a tekintélytisztelet a teljesítményednek vagy az erkölcsi integritásodnak szól (előbbire példa lehet akár a sikeres vállalkozó vagy mérnök, de a jó munkát végző boltos is; utóbbira példa lehet a teljesen átlagos életet élő, ám a közösség számára fontos ügyeket megoldó ember).
Ennek három következménye van.
Egyrészt a kétféle tekintély-fogalom ma rengetegszer kerül konfliktusba: a polgári Magyarországon semmilyen tiszteletet nem érdemel az az ember, akinek csak azért jutott kitüntetés vagy magas tisztség, mert valakinek a valakije - és ebből jelenleg rengeteg van. Az ellentét főleg akkor jön elő, amikor polgári Magyarország egy tagja nem hajlandó megadni a tiszteletet annak, akinek feudális Magyarországon az dukál ("a pozíciónak szól a tisztelet").
Másrészt - mivel az ember változhat - polgári Magyarországon a tekintély nem örök és visszavonhatatlan. Azaz ha valakinek később vagy a teljesítménye, vagy az erkölcse változik, akkor már nem kell tekintélynek tartani. Ezzel szemben feudális Magyarországon a hűség ezt felülírja, és így lesznek sokszor vállalhatatlan alakok is tekintélyek.
Harmadrészt a feudális rendszerben a kőbevésett tekintély alakítja ki azt a torz hierarchikus rendszert, ami nem meritokrácián, hanem ismeretségen vagy az "én megvédelek, te is védjél meg engem" (a piszkos ügyek kiderítésétől) elven alapul.
Egyén kontra társadalom - polgári Magyarországon az egyén teljesítménye legalább olyan fontos, mint az egyén társadalomban betöltött szerepe. Ezzel szemben feudális Magyarországon az egyén teljesen alárendelődik a társadalomnak. Ezt nagyon jól példázza, hogy ha egy jogszabály átírásával valami nem lesz a tied, ami eddig az volt, akkor ezt a feudális Magyarország zokszó nélkül tudomásul veszi, és ha ez ellen polgári Magyarországon tiltakoznak, akkor jobb esetben "így jártál", rosszabb esetben te vagy a rossz ember, aki a társadalmat veszélyezteti.
Erkölcs és törvény - a polgárság számára nem csak az erkölcs fontos, hanem az is, hogy a törvények ezen erkölcsök mentén alakuljanak. Ezzel élesen szemben áll a feudális mentalitás, ahol a Tekintetes Urak lényegében olyan törvényt hoznak meg, amilyet nem szégyellnek. Ennek egyik következménye, hogy a polgárság számára egyáltalán nem probléma erkölcstelen törvényeket megszegni, míg a feudális viszonyok között még a rossz törvényeket is be kell tartani. Természetesen ez a fajta erkölcs lehet sokféle, viszont biztos nincs benne a "nekem ez jó, te meg így jártál" és "megteszem, mert megtehetem" opportunizmusa, a "máshol is ez van", "mások is ezt csinálják" erkölcsi relativizmusa vagy a "mindig is így volt", "ilyen a világ" nihilizmusa.
Tulajdon - egy polgár tisztában van a saját képességeivel és azzal is, hogy ez a tulajdonviszonyaira hogyan képződik le. Másképp fogalmazva tisztában van, mi az övé és mi az, ami nem. Utóbbira nem tart igényt, cserébe elvárja, hogy mások se tartsanak igényt az ő tulajdonára. Erős kontraszt ezzel szemben feudális Magyarország tulajdonhoz való viszonya. Itt a Nagyságos Urak törvényei határozzák meg, micsoda kié. Azaz ha egy napon olyan jogszabályt hoznak, hogy ami eddig a tied volt, holnaptól nem lesz az, vagy valamiféle engedély kell saját tulajdonod használatához, akkor ugyan lehet panaszkodni, de a panaszkodók és a támogatók közötti eltérés kizárólag abban merül ki, hogy ők jól jártak-e az adott törvénnyel vagy sem.
Repedések a falon
Nézzünk néhány esetet, amik elég széles körben ismertek és a rájuk adott reakciókból láthatóvá válik az itt emlegetett törésvonal. Ezeknél nem feltétlenül a résztvevők személye, hanem a cselekedeteik valamint az azokra adott válaszok azok, amik megkülönböztetik a két mentalitást egymástól.
Hosszú Katinka kontra Gyárfás Tamás: Ezzel az esettel kapcsolatos megnyilvánulások szépen demonstrálták a különbséget a két mentalitás között. Először is előjött az, hogy a feudális keretek között az adott tekintély a pozíciónak szól, így hiába tölti be az adott posztot egy vállalhatatlan figura, a tisztelet megadása még ekkor is kötelező. Ezért tűnhet úgy a feudális Magyarországon, hogy Hosszú Katinka megnyilvánulásai tiszteletlenek vagy kifejezetten durvák voltak, holott egyszerűen csak arról volt szó, hogy ő nem a címhez beszélt, hanem az azt betöltő emberhez.Másodszor az a felvetés, hogy ezt a konfliktust zárt ajtók mögött kellett volna megoldani csak a feudális viszonyok között természetes. Ha egy olyan emberrel tárgyalunk - márpedig Gyárfás Tamás nem egyszer bebizonyította, hogy ez a kategória -, akiben nem lehet megbízni, akkor a legtermészetesebb dolog, hogy olyan helyzetben tárgyalunk vele, ahol a szavai vagy a tettei számon kérhetőek.
Ezen kívül előjött az a szempont is, hogy onnantól kezdve, hogy Hosszú Katinka a válogatott tagja, neki lényegében vagy csöndben kell a hazáját szolgálnia, vagy legalábbis sokkal kompromisszumképesebbnek kellene lennie - azaz fel kell áldoznia magát a nemzet javára.
Az Uber-kérdés: Az Uber-kérdéssel kapcsolatban is megtapasztalható volt a polgári és a feudális Magyarország közötti szemléletbeli különbség.
Az egyik fontos aspektusa ennek, amikor a törvényi szabályozást sürgetők szinte kivétel nélkül azzal érveltek, hogy az embereket meg kell védeni a potenciális veszélyforrástól, ami az Uber esetén jelenthette az átveréseket vagy a potenciális baleseteket. Természetesen egy polgár számára elfogadhatatlan egy olyan szabályozás, ami az embereket saját döntéseik következményeitől próbálja megvédeni. Egyrészt ez szembemegy az egyéni döntés és felelősségvállalás eszményével, másrészt ez feláldozza bizonyos egyének - konkrétan azokét, akik az Ubert használták volna - lehetőségeit a közösség (jellemzően vélt) érdekeinek.
A másik, ezzel szorosan összefüggő aspektusa a történetnek a magántulajdon teljes figyelmen kívül hagyása feudális Magyarországon. Az, hogy valaki a saját autójával mit csinál egészen addig, amíg bizonyítottan nem árt senkinek, az egy alap hozzáállás egy polgár számára. Feudális Magyarországon azonban akár vélelmezett veszélyforrások is vezethetnek ahhoz, hogy saját tulajdonod felett ne gyakorolhass teljes kontrollt.
A harmadik az a mentalitás, hogy ha Tekintetes Urak szabályait valaki megszegi, akkor még véletlenül sem azon gondolkodunk el, hogy azt a szabályozást meg kéne szüntetni, hanem hogy hogyan lehet ezt a szabályt minél szélesebb körben betartatni. Ez az adólázadó esetén is látszik.
Az adólázadó esete: Szentesi Kálmán esete nagyon szép bepillantást nyújt a két mentalitás közti különbségre abban a speciális esetben, amikor adózásról és általában a közpénzekről van szó.
Egy polgár számára evidens, hogy ha valamiért pénzt adunk, akkor elvárjuk, hogy azt a terméket vagy szolgáltatást a megfelelő minőségben meg is kapjuk, ellenkező esetben a pénz nem jár. Feudális Magyarországon ezzel szemben van egy kitüntetett szektor - az állami szektor -, ahova mindenáron be kell fizetni a rád eső részt még akkor is, ha tudod, hogy nem a megfelelőképpen lesz ez a pénz elköltve. Ezt mi sem szemlélteti jobban, hogy még a kormányt legjobban szidók is beállnak a sorba akkor, amikor adócsalók vagy offshore-ózok szigorúbb büntetését kell követelni, és fel sem merül, hogy esetleg ezek a terhek túl nagyok (mivel a Tekintetes Urak hozták meg ezek mértékét ezért biztos meg volt rá az okuk, és még ha rossz is a jelenlegi szabályozás, azokat mindenképpen be kell tartani).
A borosgazda esete: A rossz törvények megszegése egy polgári társadalomban nem csak úri huncutság, hanem sokszor komoly tétje van. Sokszor a törvények olyanok, hogy az egymásnak ellentmondó törvények bármelyikének a betartása a vagyonod vagy az életed elvesztésével is járhat. Hogy ez mennyire nem túlzás azt a borosgazda esete mutatja, aki azt a bűnt követte el, hogy nem az állam által hozott törvényeknek megfelelően védte meg a tulajdonát. Feudális Magyarországon a mindenek feletti szabálykövetés olyan szinten belevésődött a fejekbe, hogy sokszor saját életüket teszik emberek tömegei tönkre, mert nem hajlandóak egy vagy több törvényt megszegni. A borosgazda is megtehette volna, hogy minden törvényt betart és tehetetlenül nézi, ahogy vagyona szinte szó szerint tűnik el a szeme elől. Ezzel szemben ő megvédte tulajdonát azon az áron is, hogy megszegte a törvényt. A "jutalma" természetesen nem maradt el, feudális Magyarország szinte egy emberként követelt számára szigorú büntetést és nem sokon múlott, hogy ez nem történt meg.
A történetben érdekesen jelenik meg a fals tekintély szerepe is. A borosgazda kálváriájának elsődleges kiváltó oka a rendőrség nemtörődömsége/inkompetenciája volt, de érdekes módon ez a szempont szinte senkiben fel sem merült (a rendőr ugyanis pozíciójánál fogva tekintély, ergo kritizálni a tevékenységét csak módjával lehet). Akiben meg igen az a szokásos relativizálással ("máshol is így van", "mindig is így volt") lesöpörte a történetnek ezt a részét az asztalról.
Válasz két kérdésre
Miért nincsenek nagy tüntetések?
A polgárság jelentős része nem csatlakozik a tüntetésekhez, aminek három oka van.
Egyrészt maga a tüntetés mint olyan pont a feudális struktúrát erősíti. A tüntetésen résztvevő ugyanis alapból magáévá teszi azt a hozzáállást, hogy itt a Tekintetes Uraknak meg kell mutatni, hogy ő mit akar, azok pedig - ha meghallják ezt - változtatnak ezen. Profánul szólva: a rabszolga könyörög a rabszolgatartónak, hogy legyen hozzá írgalmas. A polgárság nem fogadja el ezt a narratívát és nem is asszisztál hozzá.
A másik ok, hogy a tüntetők jelentős része ugyanúgy a feudális Magyarországhoz tartozik. Nekik ugyanis nem magával a rendszerrel van bajuk, hanem hogy 1) vagy nem ők lettek az urak vagy 2) nem a megfelelő földesúrnak kell gazsulálniuk. A polgárság tudja, hogy ezek az emberek ugyanúgy a probléma részei és teljesen fölösleges velük egy légtérben tartózkodni (különösen akkor súlyos az eset, ha az egykori kormányzópártok emberei is megjelennek).
Végül - de nem utolsó sorban - a polgárságnak rendkívül sok idejébe és energiájába kerül, hogy életszínvonalát és értékrendjét is megőrizze, ami a jelen körülmények között sokkal embert próbálóbb feladat, mint az amennyire elsőnek tűnik. Egy ilyen életvitel mellett a tüntetés vagy a munka, vagy pedig a pihenés elöl vesz el nem kevés időt.
Miért nincs összefogás?
A jelenlegi narratíva szerint a törésvonal vagy a szegény-gazdag (ellenzék), vagy a nemzeti-nem nemzeti (kormány) határvonalon húzódik meg. A valódi törésvonal valójában a polgárság és a feudális viszonyok képviselői közt van. Ez ad magyarázatot egyrészt arra vonatkozóan, hogy miért nem fognak össze a tanárok, az orvosok stb.: azért, mert ezek a csoportok nem egységesek. Legyen a foglalkozásod bármi, a jelenlegi rendszerben nagyon jól el lehet lenni, ha betagozódsz. Csak annyit kell tenned, hogy elfogadod a hűbéri rendszer szabályait. Legyél vállalkozó, boltos, tanár vagy mérnök, ha hűséges vagy, akkor jutalomban részesülsz. Ez a jutalom lehet direkt támogatás, de közvetett jutalom is (pl. amikor a kormányzati személyekhez hű étteremben sosincs ellenőrzés, addig a konkurenciájánál szinte minden nap van; vagy amikor a feudális rendszerben betagozódott illető minden büntetést vagy számonkérést megúsz, míg vetélytársára még a legapróbb szabálytalanságok esetén is a legszigorúbb büntetést szabják ki).
Természetesen ebből következik az is, hogy a kormány interpretációja is téves, amit elsősorban azon fideszesek tanácstalansága mutat, akiknek egy csomó ügyről meg kéne mutatni, hogy az pontosan mitől lesz nemzeti érdek?
El lehet menni?
Jelenleg Magyarországon a polgárság fogyóban van (korábban itt írtam erről). Persze felmerül a kérdés, hogy miért fontos ez?
Ha belegondolunk, nem egy olyan ország van, ahol a polgárság gyakorlatilag nem létezik: Venezuela, a különböző "isztán" végződésű országok, Észak-Korea vagy bármelyik afrikai ország. Ha megnézzük a közös pontokat, akkor láthatjuk, hogy a polgárság hiányának igen komoly következményei vannak.Így a kérdést a következőképpen kell feltenni: akik szerint nem probléma, hogy a polgári mentalitás nem lesz jelen az országban, azok tisztában vannak-e azzal, hogy ez mivel jár? Vagy úgy gondolják, hogy azok a problémák, amiket rendszerszinten emlegetnek - legyen szó az agyonadóztatott és szabályozott vállalkozásokról, az állam által üzemeltetett intézmények minőségéről vagy egyáltalán a közerkölcsről - megoldhatóak polgárság nélkül? Vagy fordítva, úgy gondolják, hogy az említett országok problémáinak nincs köze a polgári mentalitás hiányához?
Ezekre a kérdésekre adott válaszok igen jelentősek a jövő szempontjából.