Gondban lehet egy libertárius szavazó: a mostani választásokon nincs olyan párt, amire jó szívvel lehetne szavazni. Ezzel párhuzamosan több olyan vélemény is napvilágot lát, amik kivétel nélkül a szavazáson való részvételre buzdítanak. Ennek az írásnak a célja kettős: egyrészt bemutatni, hogy az induló pártok közül egyik se rendelkezik olyan programmal, ami a Magyarország problémáira megoldást adhatnak, másrészt hogy ebben az esetben a nem szavazás egyáltalán nem ördögtől való (jelenleg nem vizsgálom a kérdés azon oldalát, ami szerint általában a szavazásnak nincs értelme).
Minden, ami nincs
Itt nem fogom részletesen bemutatni, hogy egyes pártok programpontjai között mik szerepelnek - akit érdekel, az elolvashatja őket a megfelelő párt honlapján, mert sok értelme nincs. Ugyanis az ország problémáira olyan eszközökre lenne szükség, amik vagy egyáltalán nem szerepelnek ezekben a programokban, vagy pedig azoknak csak egy gyengébb verzióit tartalmazzák.
Aktívak és inaktívak
Magyarországon az adófizetők száma kb. három millióra tehető, ennek ráadásul durván a fele vagy a közszférában dolgozik, vagy ugyan magán cég, de jelentős állami pénzekben részesül (jellemzően pályázatok formájában). Értelemszerűen ezt az arányt sürgősen meg kéne változtatni, viszont a pártok szinte mindegyike valamilyen állami projekten keresztül - jellemzően közmunka vagy az állam gazdasági szerepvállalásának növelése - gondolja ezt megváltoztatni. Természetesen ez azért nem fog működni, mert ezzel lényegében az állam egyik zsebéből teszi át a pénzt, így lényegében csak a kapun belüli munkanélküliséget növeli ("vattaemberek"), tényleges hozzáadott értéke nem lesz. Ráadásul az állam ezekkel a "munkákkal" csak növeli az államtól függők számát, hiszen ezek nem biztosítanak olyan képességeket/végzettséget, ami a szabad piacon értékes munkaerővé tenné őket.
De miért nincs munka? Egyszerű, a tévhitekkel ellentétben Magyarországon nem vadkapitalizmus van, hanem pont fordítva, egy igen jelentősen agyonszabályozott és agyonadóztatott szociális piacgazdaság, aminek a piacgazdaság része csak nyomokban van jelen. Ezt az emberek kevés része látja, ugyanis nagy részük alkalmazott, így nincs rálátása arra, hogy a munkaadójánál egy adott szabályozás vagy adónem milyen költségekkel jár. A megoldás tehát relatíve egyszerű lenne: drasztikus adócsökkentés és a vállalkozókra vonatkozó szabályzók jelentős részének megszüntetése. Amiért ezt nem lehet bevállalni az a következő pont miatt van, ez pedig a költségvetés kiadási oldalának rendbetétele.
Kiadások
A kiadási oldalról egy jópofa kis infógrafikát itt lehet nézni: http://www.amipenzunk.hu/#/~/koltsegvetesi-kiadasok. Látható, hogy három nagy tétel van itt, amit sürgősen csökkenteni kell: szociális kiadások, kormányzat és gazdasági szerepvállalás. És itt már helyben is vagyunk, hogy miért nem lehet a drasztikus adócsökkentést bevállalni: ekkor ugyanis ezeket a kiadásokat jelentősen csökkenteni kéne, amit viszont szinte senki nem akar. Hogy ez milyen szinten tabu, tessék pl. arra gondolni, hogy még a jobbik - ami nem riadt vissza sosem a radikális javaslatainak hangoztatásától - sem javasol olyat, hogy a segélyek összegét csökkentsük le mondjuk a felére. És még nem beszéltünk arról a társadalmi konszenzusról sem, ami a nyugdíjak csökkentését vagy a hivatalnokok kirúgását szinte már sátáni megoldásnak látja. A pártok szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy az ország gazdaságát helyre lehet tenni anélkül, hogy ezeket a tételeket látványosan csökkentenénk.
Jogállamiság
A politikusok körében a jogállamisággal kapcsolatban egy torz koncepció alakult ki, nevezetesen a törvényhozó olyan törvényeket hoz, amilyet akar és úgy, ahogy azt jónak látja. Holott a jogállamiságnak van néhány fontos jellemzője, ami független attól, hogy kit és milyen többséggel választottak meg (ennek kifejtése külön bejegyzésben lesz, itt most csak egy rövid jellemzés): ellentmondás-mentesség (két jogszabályból ne gyökeresen eltérő dolgokat lehessen kihozni), életszerűség (a jogalkotó vegye figyelembe, hogy mivel jár a jogszabály betartása), kiszámíthatóság (egy adott jogszabályt ne egyik napról a másikra hozzanak meg és minél szélesebb körben vizsgálják meg, hogy milyen következményei lehetnek), jogegyenlőség (lehetőség szerint mellőzni kell azokat a jogszabályokat, amik csak a társadalom egy részére vonatkoznak, valamint az adott jogszabály betartatása mindenkire ugyanúgy vonatkozzon). A jelenlegi pártok míg a jogállam kifejezést előszeretettel használják, nem töltik fel tartalommal. Hogy miért, azt az olvasóra bízom (egyik verzió: nincsenek tisztában a fogalommal; másik verzió: tudatosan hoznak olyan jogszabályokat, amik az érdekeiket szolgálják), mindenesetre ebben sem várható jelentős fordulat.
A pótmama-állam
Főleg a társadalommal kapcsolatos víziók során alakul ki a következő kép. Mindegyik párt valamilyen változást szeretne a társadalomban, amiket jogszabályokkal vagy támogatásokkal érne el. Míg ezek a víziók igen csak eltérőek lehetnek, addig az a közös bennük, hogy a választókra mint dedósokra néz, akiknek meg kell mondani, hogy mi egészséges és mi nem, mit kell vagy nem kell tanulni, mi a jó művészet és mi a káros stb. Ennek a társadalom-mérnökösködésnek persze két káros következménye is van: egyrészt mindig van költségvetési vonzat (ha más nem, az ellenőrző szervek idejét foglalja le), másrészt kitermeli azt az embertípust, aki elvárja az államtól, hogy ezekben útmutatást adjon. Jelenleg nincs olyan párt, amelyik következetesen az ezekre vonatkozó szabályokat el kívánná törölni, mindegyiknek van egy olyan csomagja, amit állami segítséggel erőltetne a társadalomra.
A nem szavazás, mint opció
Ha a fenti érveket - vagy akár csak néhányat közülük - megemlíted valakinek, még ha egyet is értenek ezek közül valamelyikkel, számtalan érvet hoznak fel, hogy miért menjél el szavazni. Számtalan bejegyzés és videó születik ilyenkor, amik arról győzködnek, hogy menj el szavazni. Az alábbiakban a leggyakrabban elhangzó érveket gyűjtöttem össze, és kifejtem, hogy mi velük a probléma.
A legkisebb rossz
Ez az érv a leggyakoribb, mikor is az illető arról próbál meg rávenni - nem egyszer konkrét javaslatot is adva -, hogy a számodra legkevésbé unszimpatikus pártra szavazzál. Ez az érvelés több ok miatt is problémás. Egyrészt erkölcsi relativizmust feltételez. Ha ugyanis számodra pl. a lopás elítélendő, akkor nem támogathatsz olyan embereket, akik csak kicsit loptak (ellenkező esetben nem igaz, hogy a lopást mindig elítéled, ugyanis bizonyos körülmények között nincs vele probléma). Ez az érvelés gyakorlatilag azokat zárja ki, akik szerint léteznek olyan univerzális értékek, amik minden körülmények között betartandóak. A másik - ezzel szorosan összefüggő baj az érveléssel, hogy milyen skálán kisebbik rossz. Az esetek túlnyomó részében ugyanis nem mérhető tulajdonságokról van szó (pl. cinizmus, érzéketlenség, opportunizmus), így ez a kisebbik rossz lényegében egy kiüresedett szólam lesz. A harmadik, hogy van egyfajta opportunista kicsengése: válassz egy szempontot és szavazz arra a pártra/jelöltre, amelyik ezt a legkevésbé rosszul tudja megvalósítani. Persze az emberek jelentős része nem egy szempont szerint éli az életét, így ez számára gyakorlatilag lehetetlen. Különösen akkor igaz ez, ha az "egyéb szempontokba" más emberek sorsa is beletartozik, és ad abszurdum nem hajlandó úgy szavazni, hogy azoknak az embereknek potenciálisan rossz lesz.
A szavazás, mint kötelezettség
"Nemzeti/hazafias/társadalmi stb. kötelességed, hogy szavazz!" - hangzik az érv. Persze ezzel megint az a probléma, hogy magát a szavazást mint valamiféle erényt próbálja bemutatni, holott ez egy eszköz, amivel a képviselőket választjuk. Ráadásul abból a felvetésből indul ki, hogy még a legrosszabb választás is jobb, mint ha senkit sem választanánk, ami persze nem igaz, így ebben az esetben pont az a kötelességed, hogy ne szavazz.
Nincs jogod panaszkodni
Ez is gyakori, de ha végiggondolja az ember, akkor nem igazán logikus. Ez az érv akkor lenne jogos, ha valaki azért nem szavaz, mert neki mindegy, hogy mi lesz az eredmény. De a nem szavazók nem egy homogén réteg, közöttük számos olyan ember van, aki pont azért nem szavaz, mert igenis számít, hogy mi legyen az eredmény, ami pedig az, hogy "ezek közül egyik se." Ezeknek az embereknek azt javaslom, hogy a "nem panaszkodhatsz" álláspont esetén vágjanak vissza: én nem szavaztam, mert tudtam, hogy ha ezek közül bárki hatalomra kerül, akkor nem lesz jobb. Innentől kezdve TE nem panaszkodhatsz, hiszen te szavaztál, ergo a rendszer kialakítása a te lelkeden is szárad.
Változás vagy nem változás
Ez igen rövid válasz lesz, hiszen ez egy hibás gondolatmenet: önmagában sem a változás, sem pedig az állandóság nem érték. Minden attól függ, hogy mi változik és mi nem. Ha számodra olyan szempontok szerepelnek az első helyen, amikben nem lesz változás, akkor a nem szavazás egy teljesen jól indokolható lépés.
"Ha ...-ra szavazol, akkor ..."
Főleg pártok híveitől lehet ezt az érvet hallani, nevezetesen ha nem szavazol, akkor X-et támogatod, és minden párt ellen és mellett is elhangzanak olyan érvek, ami szerint ez miért igaz (ez természetesen attól függ, hogy az adott szimpatizáns melyik pártot támogatja). Ennek az érvnek az alapja az ún. hamis dilemma érvelési hiba, ami szerint csak két választás létezik egy adott kérdésben. Jelen esetben az, hogy vagy "miránk", vagy "őrájuk szavazol" (ha valaki ilyen emberrel találkozik, a hamis dilemma rendszeresen előjön. Ez az alapja pl. annak, amikor egy adott szituációról kifejted a véleményed, és erre rendszer válasz, hogy "... dehát a másik azt csinálta, hogy ..."). Persze a világ bonyolult és az emberek is sokfélék, azonban a hívők mindig megpróbálnak mesterségesen két tömböt, a "jók" és "gonoszak" tömbjét létrehozni, ami persze a lehető legtávolabb van a valóság korrekt leírásától.
De akkor mi legyen?
Nagy hiba, ha életminőséged jelentősen változik akkor, ha bizonyos pártok vannak-e hatalmon vagy sem. Bár ez első ránézésre üres bölcselkedésnek tűnik, ha megnézed az igazán kiegyensúlyozott életet élőket, a problémáik megoldását nem pártokra, kormányra és általában állami szervekre bízzák, hanem a lehetőségeikhez mérten maguk, akár egyedül, akár kisebb közösségeket létrehozva. Így ahelyett, hogy egy neked szimpatikus politikai erő hiányán búslakodsz, próbáld meg az életed átalakítani úgy, hogy ne függjön az aktuális kormányon lévőktől. Hidd el, megéri (lehet egy későbbi bejegyzésben kifejtem, hogy milyen lehetőségek vannak).