Nemrégiben beszélgettem a diszkriminációról és nem értettem egyet valakivel. Ezt nagyjából ennyiben is hagytam volna, de azóta a cégünk is belépett az előítéletek elleni harc mezejére...
Az illető álláspontja szerint a pozitív diszkrimináció helyes, mert vannak akik hátrányból indulnak, sőt hátrányuk akkora, hogy még a pozitív diszkrimináció mellett is óriási.
Az alapállás az, hogy ez a bizonyos hátrány tényleg létezik. Számos esetben, ha két jelentkező közül kell választani, tényleg nem a cigányt választják. Az is igaz, hogy az egyetemi felvételin óriási hátrányból indul(hat) a gyengébb iskoláztatás okán.
Ez nagyjából tényleg igaz is, a dolog mégsem ilyen egyszerű.
A kérdés, mint oly sokszor, most sem az, hogy a diszkrimináció szép dolog-e, mert nem az, hanem hogy jobb-e ebbe államilag beavatkozni.
Van egy jelenség, amit úgy neveznek, hogy a kis döntések zsarnoksága. Volt egy vasút, ami télen-nyáron ment. A kihasználtsága ingadozott ugyan, de a csúcsidőszakok bevételei ellensúlyozták a kevésbé jó időszakokat. Aztán megjelent a buszjárat és repülőjárat is. Ezek viszont csak a csúcsidőben jártak. Ha egy utas választhatott, akkor nem a vasutat választotta, ezáltal a vasút csúcs idei profitját elvitték. Ez összességében oda vezetett, hogy a vasutat megszüntették, mert veszteségessé vált. Ezzel a város átmenetileg megbízható közlekedési szolgáltatás nélkül maradt.
Ez a piaci kudarcok iskolapéldája. A vevő az ő egyéni szempontja szerint döntött és az eredmény mindenki számára rossz lett. Igaz, hogy az ő egyéni döntésének minimális volt a hatása, de mivel tömegesen döntöttek ugyanúgy az együttes eredmény mégis elégséges volt a vasút tönkretételéhez.
Az érem másik oldala viszont az, hogy mit lehetett volna tenni. Ha a város támogatást nyújt a vasútnak, akkor az fenn tudott volna maradni, de egyáltalán nem biztos, hogy hosszútávon ez jobb lett volna. Amikor azt mondja a kormányzat, hogy valami nem gazdaságossági kérdés, és fenn kell tartani, akkor rendszerint kialakul az ún. járadékvadászat. Ennek közismert példája a MÁV, ami igazából egy pénztemető, viszont érinthetetlen a zsarolási potenciálja miatt. Azzal, hogy a város bármi áron kompenzálja a vasúttársaság veszteségét, a vasúttársaság többé nem érdekelt a vasút gazdaságos üzemeltetésében. Sőt tudva, hogy a városnak van szüksége a vasútra és nem fordítva, nyomást tud gyakorolni a városi döntéshozókra.
A diszkriminációs jelenségek ezzel igencsak analógak. Nincs egy nagy központi előírás, ami előírná a hátrányos helyzetet, hanem sok kis ember, kis döntéseinek eredményeként jön létre. Ha a kis döntések eredményeit egy nagy központi döntéssel akarom korrigálni, akkor azzal a kis embereket újabb kis döntésekre kényszerítenem. Az eredő hatás viszont egyáltalán nem biztos, hogy kedvemre való lesz. Detroitben például a 70-es években bevezetett erőltetett deszegregáció felgyorsította a fehér lakosság elköltözését a problémás negyedekből.
Jómagam is ellenzem a különféle diszkriminációkat, ennek ellenére azt mondom, hogy nem érdemes a pozitív diszkrimináció eszközéhez nyúlni.
Egyrészről a pozitív diszkrimináció negatívan diszkriminál mindenki mást. Ezért számomra sértő, hogy ha valahova azért nem alkalmaznak, mert nem vagyok eléggé kisebbségi, vagy csak épp férfi vagyok. (Természetesen nem jelentkezem sztriptíztáncosnőnek, mert ott jogos elvárás, hogy nő legyen valaki :) ). Ez a diszkrimináció bizonyos összevetésekben ugyan nem sok vizet zavar pl. szegény származású cigány, jómódú nem cigány, mert akkora előnye van az egyiknek, hogy azt aligha lehet bármilyen diszkriminációval behozni. Fordított kombinációban viszont ez már komoly probléma lehet. Egy szegény származású nem cigány esetében, lehetséges, hogy a kiinduló helyzethez képest is rosszabb helyzetbe kerül.
A másrészről az is probléma számomra, hogy egy kalap alá vesz. Eszerint cigány egyenlő szegény, gyámoltalan, iskolázatlan stb. Nem cigány egyenlő sikeres, iskolázott stb. Ez maga az előítélet. Mindemellett egyik sztereotípia sem igaz, sőt némileg még megalázó is.
Miért gondoljuk azt, hogy ő maga nem képes elérni a kitűzött célt, ha akarja? Most, a kedves olvasó, ha történetesen nő, tegye fel magának a kérdést, hogy tényleg úgy érzi, hogy kevesebbet tud, vagy ér, mint egy férfi? Én a helyében ugyanis, ki kérném magamnak, hogy pátyolgassanak és mindenféle kvótákkal biztosítsanak helyet nekem. Azt mondanám, hogy vagyok olyan jó, hogy megy ez protekció nélkül is.
Harmadrészről az embereknek meg van az a hajlamuk, hogy alkalmazkodnak. Senki se fektet egy cél elérésébe több munkát, mint amennyi várhatóan szükséges. Ha lehetővé teszem, hogy valaki kevesebb munkával érje el a célt, akkor kevesebb munkát fog belefektetni.
Ha valakinek kínálok egy szerepet, amivel könnyebben boldogulhat, akkor azt ő felveszi. (naná, ő se hülye) Ha az áldozat szerepet kínálom, mint könnyebb utat, akkor áldozattá válik. Ez pedig ellentétes az eredeti szándékommal. Az eredeti szándékom ugyanis nem az áldozati státusz tartósítása volt, hanem ellenkezőleg.
Ezzel párhuzamosan viszont sokakban ki fog alakulni a sértettség, amiért látják, hogy mások kevesebb munkával érik el ugyanazt. Gyakorlatilag a pozitív diszkriminációval elősegítem az előítéletek fennmaradását.
A cég, ahol dolgozom, most találta ki, hogy nőket keres a menedzsmentbe, hogy javítsák a menedzsmentben a nők arányát. Ha ezt azért tenné, hogy jobb legyen a hangulat az igazgatósági üléséken (vagy hasonló hímsoviniszta szempontból (senki se tökéletes) :) ), azt megérteném, de ő kimondottan az előítéletmentesség érdekében alkalmazza a fordított nemi előítéletet.
Szerintem ez rossz ötlet. Ilyenkor a legjobb megoldás a semlegesség és az idő.
Valamiért nincs sok nő a vállalati vezetőségekben, ez tény. Viszont ennek az oka nem feltétlenül a férfiak elnyomása, vagy előítélet. Ha valahol erről van szó, akkor ezen kell változtatni, de általában nem erről van szó. Ma már a legtöbb nyugati cég nem diszkriminál nem alapon (legalábbis 40 felett, alatta félnek, hogy elmegy szülni). Egyszerűen csak nem vágynak annyira a magas pozícióra. Arra, hogy valaki kevésbé vágyik a versengésre nem megoldás a cégszalag közelebb vitele.
Az ellenszél megszüntetése az igen. Az fontos lehet, de erre nem kvóta kell. A céges policybe nem azt kell írni, hogy minden ötödik legyen nő, hanem azt, hogy ezt nem szabad figyelembe venni. Azaz semlegesség. És idővel, ha látják, hogy mások mire vitték, akkor majd jönnek többen is. (Mert azért legyünk őszinték, nők leginkább nőkkel rivalizálnak, nem férfiakkal...).
Minden, ami ezen túlmegy, szerintem inkább árt az ügynek.