A GMO pánik ismét elérte hazánkat és keltésében élen jár a Mandiner.
Ugyanakkor mint minden pánik mögött, emögött is félinformációk, illetve babonák állnak.
Magyarországon viszonylag nagy területen találtak génmódosított kukoricát. A terményt kivágták, megsemmisítették, viszont természetesen pollen formájában valamennyire terjedhetett. Erre, természetesen, reagált mindenki, csak épp nem feltétlenül a legbölcsebben.
Először nézzük a dolog biológiai oldalát.
A génkészletet az ember azóta manipulálja, mióta civilizáció létezik. Ezt más módszer hiányában keresztezéssel, illetve szelekcióval tette egészen a közelmúltig. Így hozva létre a kutyát, a búzát stb. Erre sokan azt mondják, hogy az más, mert az "természetes".
A valóság viszont az, hogy a természet nem tesz különbséget "természetes" és "mesterséges" között. Ez pusztán emberi distinkció. Ha azt a DNS-t atomonként rakod össze egy lombikban, akkor is pontosan ugyanúgy működik, mintha egy baktériumban osztódással keletkezett volna (ezt nem is olyan rég kísérletileg is bizonyították, amikor sikerült teljes DNS-t szintetizálni).
Az már csak gonosz kérdés, hogy a hagyományos nemesítés eredménye mennyire nevezhető természetesnek, pl. a banánt sikerül addig nemesíteni, hogy eltűnjenek a magjai. A banán steril. Szaporodni csak emberi segítséggel tud. Úgy, hogy bizonyos részeiből ki tud nőni újra az egész növény. Mennyire természetes a tehén, ami elpusztul, ha időnként nem fejik le a tejét, vagy a birka, aminek ha nem nyírják a szőrét, az akkorára nő, hogy egy idő után enni se tud tőle? Egy chihuahua életképességéről nem is beszélve.
Ami direkt manipulációt igényel ott sem annyira élesek a határok.
Amikor valaki génmanipulációról beszél, mindig arra gondol, hogy a gének valami teljesen idegen fajból származnak. Ez sokszor így van, de ez a génmanipulációnak csak az egyik változata. Ez a transzgenikus manipuláció. Ilyen a természetben valóban nem történik csak pl. baktériumoknál (ld. horizontális géntranszfer).
Van viszont olyan is, hogy egészen közeli, vagy nem túl távoli rokonok közt történik az átültetés. Ezek a ciszgenikus változatok. Erre nehezebb azt mondani, hogy nem természetes, mert ez a természetben is lezajlik. Számos faj hibridizál előszeretettel, pl. a tigris és az oroszlán.
Nincs mit tenni a biológia egy olyan tudomány, ahol a kategóriákkal mindig csak a baj van. Ott bármilyen kategóriát alkotsz, előbb vagy utóbb találsz kivételt.
A biológiai oldalhoz tartozik még az adott növény, ami egy baktérium toxint (Bacillus thuringiensis) termel, ökológiai vonatkozásai. Ez a toxin bizonyos állatokban megtalálható receptorokhoz kötődik. Azok az állatok, amiknek nincs ilyen receptoruk, biztonságban vannak. Sajnálatos, módon, azonban ilyen receptorral számos ízeltlábú rendelkezik és nem csak a kártevők, jóllehet nagyobb mennyiségben csak a kertevők fogyasztják. Idáig káros hatást ugyan csak lepkékre mutattak ki és az eredmények ott is ellentmondásosak.
Fennáll a veszélye, hogy a génmódosított növény génjei elterjednek más nem génmódosított változatokban is. Ez a veszély általában fennáll, kukorica esetében azonban még soha nem láttak ilyet.
Annak is fennáll, hogy kialakul a rezisztencia és utána már nem lesz hatásos. Vagy netán maga a toxin mutálódik idővel stb. Tény és való, hogy itt számos kérdés nyitott és nehéz megnyugtató választ adni rájuk. Igaz, hogy ugyanezen kérdések jó része génmódosítás nélküli növényekre is igazak (pl. egy mutáns krumpliban elképzelhető, hogy a gumóban is megnő a szolanin koncentráció).
Természetesen, azonnal fellángolt az élelmezésügyi vita is, hangosan idézve Pusztai Árpád kutatásait. Ő patkányokat etetett egy egészen másfajta génmódosított krumplival és megállapította ez árt a patkányoknak. Ezt a média gyorsan felkapta és tálalta, hogy a génmódosított élelmiszer ártalmas. Sajnálatos módon, az jóval később derült ki és a közvéleményt már egyáltalán nem érdekelte, hogy a kutatás módszertana igen kétes volt. Nem volt vak, az egyik csoport kevesebb fehérjét kapott, menet közben változtattak az étrenden, illetve hanyagul dokumentálták. Illetve a másik probléma, hogy még ha egyértelműen is kimutatta volna, hogy a hóvirág lektinnel módosított krumpli ártalmas onnan odáig eljutni, hogy általában véve a génmódosított élelmiszer ártalmas nem lehetséges. Ennek ellenére a konteós körökben máig töretlen a népszerűsége.
Itt nagyon jól megfigyelhető az ismeretlenhez való szélsőséges reakció, ami annyi esetben előfordult már a történelem során. A XVIII. században, amikor még vajmi keveset tudtak az elektromosságról, a bizsergésnek gyógyhatást tulajdonítottak. A XIX. század végén, amikor megtörtént az első halálos áramütés, akkor meg rettegni kezdtek tőle. A XX. század elején a radioaktivitással játszották el ugyanezt. Eleinte mindenféle radioaktív talizmánt, meg csodagyógyszert lehetett kapni. Most meg pánik van miatta.
Szerény véleményem szerint a helyes hozzáállás a génmódosításhoz az élelmezésben, hogy a GMO egy technológia, aminek révén létrejön egy újfajta növény. Egy újfajta növény, aminek élettani (ökológiai) hatásait nem ismerjük. Nem arra kell fókuszálni, hogy ez a genom, hogy jött létre, hanem arra, hogy új. Hogy ez az újfajta növény jobb-e, vagy rosszabb-e, mint élelmiszer, takarmány, akármi, vagy azt, hogy milyen kockázatot jelent más élőlényekre azt nem az dönti el, hogy génmódosítással, vagy valamilyen hagyományos nemesítési, keresztezési eljárással jött-e létre. Nagyjából a GMO hiszti olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy magas vastartalmú tintával nem lehet jó verseket írni.
Egy másik vonal, ami mellett érvelni szoktak, az a gazdasági. Ez igazából számomra érdekesebb, mert sokkal megalapozottabb, mint a biológiai.
Magyarország hivatalosan GMO mentes. (Gyakorlatban egyáltalán nem biztos. Beszélik, hogy már sok éve folyik zugtermesztés.)
A GMO mentesség üzleti előny, mert a fogyasztók nem szeretik a génmódosított termékeket. Hogy jogosan-e, vagy csak babona, az édes mindegy, a lényeg, hogy többet fizetnek érte. Ennek a státusznak a fenntartása üzleti érdeke az országnak.
Ez az üzleti érdek került veszélybe azáltal, hogy "tisztaságunk" megkérdőjeleződött. Egyesek odáig mentek, szándékos szennyezés történt.
Noha egy pillanatig nem kétlem, hogy a Monstanto üzleti gyakorlata távol esik mindattól, ami tisztességesnek nevezhető, ezt a vádat megalapozatlannak érzem. Nem mintha nem néznék ki belőlük sok disznóságot, hanem egyszerűen a bizonyítatlanság okán. Ilyen jellegű malőrök bármelyik nagyvállalat logisztikai részlegén elő tudnak fordulni (láttam már különbet is).
Úgy vélem, hogy a hatóságok helyesen cselekedtek, amikor a megsemmisítés mellett döntöttek, de nem azért, mert a közvélemény ezt várja, hanem mert az üzleti érdekeink ezt kívánják. A közvéleményt szerintem szakmai ügyekben figyelmen kívül kell hagyni. Ennek kapcsán majd írok egy kicsit az egyik agyszüleményemről a szelektív cenzusról. Nyugi nem politikai, faji vagy hasonló alapon szelektív. De ezt majd máskor.
