"Nem értek egyet azzal, amit mond, de az életemmel adnám, hogy elmondhassa.-Evelyn Beatrice Hall
Szólás- és sajtószabadság a blogokban
Ezt a posztot az ihlette, hogy biztos vagyok benne, hogy elő fog kerülni a téma, amint valakit ki találunk moderálni. Ezt igyekszem kerülni, de sajnos nem kétlem, hogy előbb-utóbb szükség lesz rá. Ha másért nem is a kéretlen reklámok miatt biztosan.
Az ilyesmi általában felháborodást szokott kiváltani, különösen egy liberális blogon és szinte biztos vagyok benne, hogy képmutatással fognak vádolni. Ezért fontosnak gondolom megvizsgálni ezen vádak alapját. Meggyőzödésem, hogy zömében tévesek lesznek és leginkább a az egyik legfontosabb liberális doktrína, a szólásszabadság téves értelmezésén alapulnak.
Az egyik legfontosabb megállapítás, amit nem lehet kellőképp hangsúlyozni, hogy a szólásszabadság negatív szabadságjog, tulajdonképpen minden más erre vezethető vissza. A negatív szabadságjogok az akadályozás hiányát jelentik, szemben a pozitív szabadságjogokkal, ahol a szabadság a tényleges képesség megléte.
Ez azt jelenti, hogy másoknak nincs joga téged akadályozni a szólásban. De vajon a komment kimoderálása akadályozás-e? Vajon kötelez-e engem bármire is a te jogod a szólásra? Ha pozitív szabadságjogról lenne szó, akkor feltétlen. Azonban a klasszikus liberálisok nem alkottak pozitív szabadságjogokat (ez a legfontosabb különbség a klasszikus és a szociálliberalizmus között). A pozitív szabadságjogokat nehéz megvalósítani más emberek szabadságának sértése nélkül.
A klasszikus értelmezés szerint az, hogy te írsz egy regényt, nem kötelezi a nyomdát a kiadásra. Hasonlóképp egy rádiótól sem várható el, hogy bárkit mikrofonhoz engedjen, csak mert van véleménye. Abszurd helyzet lenne, nem? Vagy még abszurdabb példa: gondoljunk bele, hogy te hallasz egy pletykát, kötelezhet-e bárki arra, hogy továbbadd? Nem. Pont az lenne a szólásszabadság megsértése, ha köteleznének rá.
Fontos látni, hogy attól, hogy egy médium aktívan nem működött közre a véleményed terjesztésében, te még bármely más fórumon elmondhatod, tehát ettől a te szólásszabadságod nem sérült.
Jó, és akkor mikor sérül? - kérdezhetné valaki. A szólás-, illetve sajtószabadság megsértése úgy valósul meg, hogy a médium nem a saját döntéséből nem közöl valamit, hanem kényszerítik erre. Sőt, én ide sorolnám azt is, ha arra kényszerítik, hogy mégis közöljön valamit, amit nem szeretne. Ennek történelmileg fontos alesete a cenzúra, illetve feketelista. Ekkor valakinek a véleményét, illetve valakit az összes médiumból kitiltanak. Szerencsére azonban, ez az internet korában nem triviális kihívás és ilyet mi sem teszünk. Nemcsak szándékunkban nem áll, de módunkban sem. Tehát a klasszikus értelmezés szerinti szólásszabadság-sértés nem valósítható meg a szerző önkéntes moderációjával, azonban a moderáció nem feltétlen önkéntes.
Itt jegyezném meg, hogy a blog ebből a szempontból elég nehéz eset, mert a blog szerzője és a tulajdonosa tipikusan nem ugyanaz a személy (esetleg harmadikként még befigyelhet az üzemeltető személye is). Kettejük közt van valamiféle megállapodás, ami mindkét fél számára tartalmazhat tilalmakat és kötelezettségeket, ezért általánosságban nehéz megmondani, hogy kinek joga, esetleg kötelessége a hozzászólások, netán a blogposztok tartalmának elbírálása. Kettejük megállapodása előírhat moderációs kényszert, ez azonban nem jelenti a szólásszabadság megsértését, mert két ember közti önkéntes megállapodásról van szó, kivéve ha teszem azt, a blog tulajdonos a megállapodásban vállaltakon túllépve önkényesen moderálást alkalmaz, vagy hasonló körülmények közt kötelezi a moderátort a moderálásra.
Hasonlóképp nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a szólásszabadság nem terjed ki bizonyos dolgokra. Úgy, mint bűncselekményekre való felhívás, vagy bizonyos magán és államtitkok. Ezen kivételek gyakorlati szempontból való jogosságát csak a legdoktrinerebb liberálisok szokták megkérdőjelezni. Bár nem a doktrínákból következnek nagyjából konszenzus övezi őket. Emellett egyes országokban még kivételnek számíthat pl. a gyűlöletbeszéd és mi ki tudja mi. Ezen tartalmakra az egyes államok nemhogy nem terjesztik ki a szólásszabadságot, de kimondott tiltják. Ezen tilalmak már komoly vita tárgyai a különféle teoretikusok között.
Az említett korlátozások, sajnálatos módon, csökkentik a moderátor szabadságát. Hogy milyen módon az az adott blog üzemmódjától függ.
- Az előzetes moderációt alkalmazó blogokban a beérkező kommenteket valaki végigolvassa és egyesével dönt a megjelenésükről. Tehát aktív közreműködés szükséges hozzá. Ez azért is izgalmas eset, mert ekkor merülhet fel esetleg a tartalomért való felelősség is. Ez esetben a moderáció nem lehetőség, hanem kötelesség válik, azaz a szólásszabadság és más jogszabályok ütközését eredményezheti. Természetesen az ilyen jogszabályok létezését (néhány kivételtől eltekintve) ellenezzük, de ez más tészta.
- A zártkörű hozzászólású blogokra -akár nyilvános, akár zártkörű az eredménye- extra előírásként vonatkozhatnak belső szabályok . Ezek minthogy a résztvevők önként fogadják el, nem tekinthetők a szólásszabadság megsértésének.
- A harmadik és leggyakoribb típusban, a beérkező hozzászólások feldolgozása automatikusan, emberi beavatkozás nélkül történik. Ekkor a blog csak továbbítja a hozzászólásokat. Ekkor (elvben) a megjelenő tartalomért sem a szerző, sem a tulajdonos nem tehető felelőssé. Ez szólásszabadsági szempontból jó hír, hiszen a a törvényi kötelezettség nem indokolhatja a hozzászólások szűrését (elvben legalábbis).
Következtetés: A blogtulajnak/szerzőnek/üzemeltetőnek joga és kötelessége bizonyos tartalmak eltávolítása és ez nem jelenti a szólásszabadság megsértését. Ugyanakkor a gyakorlat néhány kivételtől eltekintve visszatetsző, ezért lehetőség szerint kerülendő.
