Nagy meglepetéssel néztem az amerikai-ukrán tárgyalásokat, mint mindenki. A többséggel ellentétben, viszont én úgy látom, hogy nem is nagy baj, hogy az alku kútba esett. Ebben majdnem ugyanakkora lehetőség van, mint veszély.

Egyrészről, nyilvánvalóvá vált, hogy a Trump és talán más republikánus által vezetett Amerikára nem lehet számítani. Ez annyiban jó, hogy rákényszeríti Európát, hogy kicsit összeszedje magát. Végre új lökést kaphat a közös védelmi program, ami évtizedek óta beszédtéma, csak épp nem halad semerre.
Nem mintha ez egyéni szinten annyi kényelmes lenne, mert akar a franc többet költeni hadseregre. Az esetleges sorkatonaságról nem is beszélve, bár nem annyira hiszek abban, hogy visszajön, mert a modern hadviselésben a sorkatona általában inkább nyűg, mint hasznos.

Másrészről, már maga a felvetés is, hogy Amerika kitermeli az ukrán ásványvagyont, de cserébe csak homályos ígéreteket ad, finoman szólva is pofátlan. Lényegében csak kirabolta volna az országot. Sőt, megkockáztatom, hogy ha oroszok rámozdulnak, a kisujjukat se mozdították volna, amíg az oroszok nem fenyegetik az amerikai bányatársaságokat. Ez így nem segítség.

De, ha már az ásványvagyonnál tartunk, akkor hadd jegyezzem meg, hogy az EU iparának is nagy szüksége lenne rá. Az EU egyik nagy problémája, hogy itt az ipar, de a nyersanyagok nagy részét importálni kell. Egy ilyen, sőt ennél tisztességesebb ajánlatot mi is tehetnénk. Természetesen, ennek csak akkor van bármi értelme, ha előbb sikerül összehozni valami közös védelmi uniót, nem feltétlenül az EU szárnyai alatt. Illetve van bátorság  is bevetni, mert anélkül nem sokat ér.

Ez közben már más politikai elemzőkben is felmerült, bár velük ellentétben én nem építenénk nagyon Törökországra. Törökország erős hadserege, nyilván, igen vonzó lenne, de sajátos külpolitikája miatt problémás partner lehet. Szintén sajátos belpolitikája miatt biztos, hogy konfrontálódna rendszeresen az EU-val, és bár az új szervezet valószínűleg nem tartozna az EU szervezete alá, biztos vagyok benne, hogy a török fél időről időre összekötne katonai ügyeket EU-ügyekkel. Ebből pedig egy végeláthatatlan patthelyzet alakulna ki. Ilyet egy katonai szövetség se engedhet meg magának.