Nem kicsi megdöbbenéssel olvastam Orbán Balázs válaszát abban a kérdésben, hogy mire is való az alkotmány.

Orbán szerint az alkotmány nem csak az állampolgárokat védi az államtól, hanem a modern világban az államot is a szupranacionális szervezetektől és nemzetközi vállalatoktól, különösen a közösségi hálózatoktól.
Érdemes elolvasni, hogy milyen módon vezeti le ennek szükségességét.

Lelövöm a poént: nem vezeti le.
Ezt az állítást igazából nem vezeti le. Elismeri, hogy a múltban valóban azért voltak az alkotmányok, hogy az állami önkényt korlátozzák. Majd váratlanul, a semmiből bedobja, hogy a XXI. században viszont más fenyegetésektől kell védenie az alkotmánynak. Az alkotmányok új dolga lett megvédeni a szuverenitást "a befolyásukban megerősödött nemzetközi szervezetektől, így a szupranacionális szervezetektől, nemzetközi emberi jogi és pénzügyi szervezetektől".

Ha valaki magyarázatot keres az írásban, hogy miért az alkotmány dolga és, hogy hogyan képest ezt az alkotmány megvalósítani, az csalódni fog. Ezekről nem esik szó, helyette olyan bullshiteket lehet olvasni, hogy "alkotmányos önazonosság intakt maradjon". Ez egy jól hangzó semmi. Vagy épp a témában meglehetősen irreleváns dolgokat, mint az aszimmetrikus hadviselés, vagy a közösségi hálózatokat.

Az egész írás két fő okból kifolyólag baromság:

Az első, hogy olyan dolgokra akarja használni az alkotmányt, amire az nem képes.
Tegyük fel, hogy beleírom a magyar alkotmányba, hogy az EU köteles havonta 1 milliárd eurót utalni. Mi fog történni? Némi kuncogás Berlin felől, de ezt leszámítva semmi. A tagállami alkotmányok semmilyen módon nem jelennek meg a szupranacionális szervezetek döntési mechanizmusaiban. Hiába tilt bármit a magyar alkotmány, az semmire sem kötelezi az EU-t, az ENSZ-t, vagy a NATO-t. Bátran beleírhatunk az alkotmányba bármit. Minden olyan dolog, ami a magyar állam területén kívülre vonatkozik, értéktelenebb, mint egy sorminta, mert még csak nem is esztétikus.
Hasonlóképp, a gazdasági szuverenitás kérdésben is totálisan impotens egy állami alkotmány. Ne gondoljuk, hogy a Gazpromot, vagy a Templeton hedge fundot (,ami 2011-ben sokat tett azért, hogy Magyarország ne csődöljön be), a magyar alkotmány befolyásol egy hangyányit is az üzleti döntéseiben, esetleg egy német autógyártót. Rengeteg Magyarországot alapjaiban érintő gazdasági döntés nem Magyarországon születik meg, ezért a magyar alkotmánynak semmilyen hatása nincs rájuk.

A másik nagy probléma, hogy felesleges az alkotmánytól várni azt, amire egy alsóbb rendű jogszabály is elég.
Ha nem tetszik egy vállalat üzleti gyakorlata, akkor ahhoz nem szükséges alkotmányt módosítani, bőven elég egy törvény, vagy rendelet. Ezek ugyanúgy érvényesek minden Magyarországon folytatott tevékenységre. Pl. Az Uber gyakorlatilag betiltásra került Magyarországon. A világ többi részén folytatott tevékenységekre nincs ráhatása a magyar államnak, de ami Magyarország területén belül van, arra igen. Hasonlóképp a közösségi hálózatok moderálási gyakorlata is befolyásolható lokálisan törvényekkel, ld. a gyűlöletbeszéd-törvény.

Abban igaza van Orbánnak, hogy állami szervek is élhetnek alkotmányos panasszal, csak azt nem ismeri fel, hogy mivel szemben? A többi magyar állami szervvel szemben. Pl. egy önkormányzat élhet alkotmányossági panasszal egy belügyminisztériumi rendelettel szemben, vagy akár egy törvénnyel szemben, de mondjuk a Google-vel szemben nem. Ha problémája van a Google-vel, akkor azt sima peres úton intézheti.
Ilyen értelemben valóban védelemre szorulnak az állami szervek, de nagyon nem az, amit ő mondani szeretne.
Most az ne tévesszen meg senkit, hogy "nemzeti intézményekről" beszél. Ez csupán retorikai fogás. Az állami szónak elég rossz íze van Magyarországon. Az állami szóról mindenkinek a lassú, korrupt, bürokratikus stb. szavak jutnak eszébe, míg a nemzeti szónak olyan fontos hangzása van. Sokkal könnyebb azonosulni vele.
Ez jól passzol a cikk általános kurucos, romantikus kontextusához, de lényegi tartalma nincsen.

Azzal a megállapításával könnyű lenne egyet érteni, hogy korai a szabadságjogok további csorbulását feltételezni, ha kevesebbet tudnánk az illiberális rezsimek általános működési logikájáról.