A legfőbb érv bizonyos állami szervek megléte - vagyis adóból történő finanszírozása - mellett az, hogy ezek feltétlenül szükségesek, máshogy nem lehet azokat a problémákat megoldani, amiknek kezelésére ezek létrejöttek. Ilyen általában az egészségügy, rendvédelem, és ide tartozik a most tárgyalandó katasztrófavédelem is. Az az állítás ugyanis, hogy ha ezeket nem az adóból finanszírozzuk, akkor úgyse adnak az emberek pénzt, ergo az állami finanszírozás elmaradása az egészségügyben tömeges halálozásokat, a rendőrség esetében tömeges bűnözést, a katasztrófavédelem esetén meg totális káoszt eredményez. És az emberek úgyse segítenének önként. Nos, a március 15-ei erős havazás is megmutatta, hogy ez az érv teljesen hamis.

Először a többi ellenérv

Az alábbi ellenérvek természetesen nem csak ebben az esetben merülnek fel, és nem nem csak ebben az esetben ugyanaz a válasz is, de jobb, ha - még ha dióhéjban is - itt is megvan (mindegyik kérdésről külön cikket lehetne írni):

- Bizonyos feladatokat el kell végezni, de drágák. Persze, jelenleg drága, de nem-e azért, mert túl magasak az elvonások, valamint a jogi környezet nem teszi lehetővé hasonló vállalkozás működését (pl. gondoljunk bele, hogy egy autómentő cég hasonló esetekre beinvesztálna egy vagy több hókotróba, az mennyi extra adót, valamint a jelentős bürokrácia miatt fellépő extra költséget jelentene).

- Általános biztonságérzet. Az a baj, hogy a biztonságérzet egy meglehetősen szubjektív fogalom. Például a konkrét esetben az, hogy milyen ki milyen kockázatot vállal, az függ attól, hogy mikor indult el, milyen módon, milyen felszereltséggel és milyen célból. Ezt a komplexitást a szabad piac keretein belül lehet csak kezelni, ugyanis ebben az esetben több lehetőség van, ami megkönnyíti a különböző esetek szétválasztását.

- Kell a központi szabályozás. Az alapprobléma az, hogy sokan feltételezik, hogy egy adott problémának a megoldását csak egyféleképpen lehet megoldani, azaz mindig van legjobb megoldás. Természetesen ez nyilvánvalóan drága, úgyhogy adjunk az államnak pénzt és felhatalmazást, hogy ezt megtalálja. Azonban a valóság sokkal összetettebb, ráadásul az egészbe a nem kívánt következmények is belekavarhatnak. Itt jön be a szabad piac, ahol a kulcsszó az önkéntességen van, mindenki olyan megoldást keres, amilyet akar, viszont nem jár semmi alanyi jogon. Erre szoktak felhorkanni, hogy nem működik, az emberek önként úgyse akarnak segíteni stb. A mellékelt ábra azonban pont azt mutatja, hogy igenis működik a rendszer.

- A rendőrök, tűzoltók stb. sokat segítettek. Viszont ez nem a rendőrségnek, tűzoltóságnak stb., mint szervezetnek az érdemes munkája miatt, hanem annak ellenére történt. Abból ugyanis, hogy ha ezeket nem az állam finanszírozza és szervezi, még nem következik, hogy maga a szervezet megszűnik.

- Külföldön működik. Ne felejtsük el, hogy az ottani országok történelmének van egy hosszú kapitalista korszaka, aminek két következménye van: egyrészt az állami vállalatok szervezésénél az ott szerzett tapasztalatokat alkalmazzák, így nem annyira pazarló a rendszer, másrészt ha tényleg pazarló is, a jelentős tőkefelhalmozás miatt ez nem akkora probléma.

Konkrét példák

Tisztában vagyok vele, hogy konkrét példából nem szabad általánosítani, az alábbiakat nem is ezért írom. Ennek a résznek inkább az lenne a célja, hogy az emberek lássák, az önkéntesség milyen változatos lehetőségeket és megoldási módszereket rejt magában.

- Több nagy áruház ("gonoszmulti") nyújtott menedéket a hóban rekedt embereknek.

- Számtalan ember indult útnak, hogy az autópályán ragadtaknak ételt, takarót stb. vigyen (pl. http://www.facebook.com/feketepiac/posts/328645843904815.

- A modern kor vívmányai azt is lehetővé teszik, hogy még úgy is tudjunk segíteni, ha jelentősen messze vagyunk a bajok helyszínéről, itt van pl. egy átmeneti szállásokat megjelölő térkép: http://maps.google.com/maps/ms?ie=UTF8&oe=UTF8&msa=0&msid=214097956251705172248.0004d7f42a7e1afbb0b36

- A közösségi oldalakon számtalan ember jelezte, hogy épp hol és hogyan tud segíteni (egy kisebb gyűjtés itt). Kihangsúlyoznám, hogy a közösségi oldalak abszolút nem központi szervezésűek, így az az érv is fals, ami szerint egy probléma megoldásának szükséges feltétele az erős központi szabályozás.

Ez természetesen nem csak a mostani helyzetre igaz, a korábbi árvizek, vagy a vörösiszap-katasztrófa is azt mutatta, hogy az önkéntes segítség nem csak, hogy jelen van, de sok esetben még azokat a problémákat is meg lehet oldani, amiket elvileg az állami szerveknek kéne. Az, hogy ez a "mainstream" médiában miért nem jelenik meg, nem annyira meglepő, ugyanis akkor felmerülne a kérdés, hogy ezt így is lehet, és pontosan mi a szerepe az államnak. Ráadásul ezen alkalmakkor más sztereotípiák is megdőlnek, és azokkal is el kéne számolni (az árvíznél pl. a magyar gárda tagjai a cigányokkal együtt pakolták a homokzsákot, ami gondolom több ember számára is komoly kognitív disszonanciát okozott).

Következtetés

Itt nincs apelláta, államilag finanszírozott katasztrófavédelemre nincs szükség. Az emberek annak ellenére megoldották ÖNKÉNT ezt a helyzetet, hogy adópénzeik egy finoman szólva sem egy hatékonyan működő (vagy egyáltalán nem működő) szervezetbe folytak. Az állami cég olyan, mint a brachiosaurus: messziről nézve nagy és impozáns, de valójában lomha és ostoba. Jelenlétük többet árt, mint használ, ugyanis több emberben azt a hamis képet ülteti el, hogy ők mindig megtesznek mindent, mi tőlük telhető, így sokan akár felelőtlenül is dönthetnek. Ilyen helyzetben pl. a belügyminisztérium SMS-e - ami ugye a pótcselekvés kategóriájába tartozik - csak olaj a tűzre, és még hiteltelenebbé teszi az egész szervezetet. Amikor tehát az ember a központilag szervezett szolgáltatás reformjára gondol, mindig jusson eszébe, hogy akár a közvetlen környezetében az ilyen problémákat hogyan oldják meg, amiből máris következik a logikus lépés: ezeket a problémákat nem (sem) lehet az állam keretein belül megoldani.