Egyik igen veszélyes népbetegségünk az önáltatásra való hajlam. És pont ezt látom, az új múzeum tervében, amivel a magyar szellem előtt kíván tisztelegni (Orbán mondta).
El kell ismernem, hogy tényleg nagyszerű dolog egy Rubik-kocka alakú múzeum, csak sajnos, az innováció támogatása itt lényegében véget is ér.

Az valahol természetes, hogy mindenki szereti azt hinni, hogy ő különleges, ezért az se meglepő, hogy a népek is szeretik különbnek gondolni magukat másoknál.
Mi azonban ezt a dolgot odáig fejlesztettük, hogy egy teljesen külön alternatív világot építettünk belőle, miközben a valósban kellene élnünk. Ennek megfelelően, miközben az alternatívban nézelődünk, a valósban időnként beleszaladunk egy-egy tasliba.
Az egyik ilyen nagy önáltató mítoszunk a magyar géniusz.

Nézzük meg ezt a videót:

Ez a videó jól példázza, hogy mennyi túlzást tudunk ebbe belevinni.
Ha csak a technika történeti részét nézzük, akkor a lista kb. ennyi:
A számítógépet nem Neumann találta fel. Ő a Neumann architektúrát találta fel. Ez egy programtárolási módszer és a maga korában  tényleg nagy dolog volt, de azért nem a számítógép maga.
A szódavizet Priestly találta fel, Jedlik azt a technológiát, amivel palackozni és tömeggyártani lehet.
(Sztereó) távcsövet már a XVII. században is építettek. Petzválnak számos optikai találmánya volt, de egyik sem a távcső.
Helikopter története több évszázados és ebben Asbóth Oszkár csak egy kísérletező volt a sok közül. Még csak nem is különösebben sikeres.
Igazából Írinyi a zajmentes gyufát találta fel, ami a biztonsági gyufának elődje.

Más hasonló videókban is akadnak erős túlzások. Ezek közül a legdurvább, szerintem, az az állítás, hogy Szilárd Leó találta fel a hűtőszekrényt. A valóság az, hogy Szilárd Leónak volt Einsteinnel egy közös szabadalma, ami az abszorpciós hűtőszekrények egy mozgó alkatrészek nélküli változata, de nem maga a hűtőszekrény. Bánki és Csonka nem a karburátort találta fel, hanem annak egy fejlesztett változatát. És sorolhatnám napestig.

Na, de az igazi probléma a technikatörténeten túl van. Az, hogy bár Orbán szerint "a világraszóló találmányok gazdáit különleges tisztelet övezi hazánkban", a valóság, hogy ez a tisztelet leginkább posztumusz nyilvánul meg. Gondolok itt arra, hogy ezen ötletek közül elég kevés volt, ami Magyarországon született. Puskás Tivadar munkássága Edisont gazdagította, mert ő finanszírozta. A holográfia egy brit vállalatnál született. Számos nagy kutatónk menekülve hagyta el az országot, vagy politikai nézetei, vagy származása miatt (pl. Szilárd Leó, Wigner Jenő vagy Teller Ede zsidók voltak). Mások nem voltak ilyen szerencsések pl. Bródy Imrét munkatáborba hurcolták (ott is halt meg), Aschner Lipótot koncentrációs táborba (ő túlélte, de nem valami jó állapotban).
És a kommunizmus évei sem igazán kedveztek a nagy elméknek. Pl. Bay Zoltán 48-ban emigrált. Ebben a korszakban viszonylag kevés magyar siker született. Ilyen pl. Lovász László munkássága, vagy a Rubik kocka.
Aztán eljött a rendszerváltás és a dolog valahogy csak nem akart rendeződni. A zűrzavar, a pénztelenség, az irigység, korrupció meghozta a gyümölcsét. Jelenleg Magyarország azzal büszkélkedhet, hogy meglehetősen keveset költ kutatásra, fejlesztésre és azt se feltétlen érdem szerint osztja el. Magyar felsőoktatási intézmény időnként bejut a legjobb 500-ba. Időnként.

De az igazi pofont mégis csak a szabadalmak számai adják:
Németország 405 szabadalom/egy millió lakos. Olaszország 83, Spanyolország 50. Magyarország: 17.

Hangulatjavítónak biztosan jó, de nem vagyok biztos abban, hogy tényleg egy álomképnek kell szobrot állítani. Talán értelmesebb lenne pl. a kutatásfinanszírozást átláthatóbbá tenni. Az lehet, hogy többet használna.