Schmitt plágiumügyéről már írtak eleget, de van itt valami még fontosabb. Orbán Viktor kiállt a mundér becsülete mellett, de mellélőtt. Az ugyanis nem most veszett el.

Orbán kiállt amellett, hogy a köztársasági elnök személye sérthetetlen. Ő egy autoritás, egy közjogi méltóság. Ez úgy általában nagyon is rendjén való.
Abban ugyan téved, hogy a sérthetetlenség  automatikusan bírálhatatlanságot is jelent, mert ilyen csak diktatúrákban szokott előfordulni, de most nem ez a fontos.
Az a fontos, hogy nem érti, hogy mi is teszi az autoritást.

Nem a titulus. Hiába is nevezte ki Caligula a lovát szenátornak, nem lett belőle autoritás. Senkiben nem ébresztette a tisztelet csíráját se.
Az autoritásnak szükséges feltétele, hogy önálló legyen. Olyan, aminek tekintélye önmagában is megáll. Elég csak a Médiatanácsra gondolni. Hiába hoz egy adott ügyben szakmailag jogos döntést, az összetétele miatt senki se hisz abban, hogy most egy pártatlan, szakmailag megalapozott döntés született. Azaz a hatalmához nem párosul tekintély is.

Nos, ami az önállóságot illeti, azzal Schmitt Pál sose rendelkezett. Most eltekintve attól, hogy karrierje során minden talpat végignyalt, legyen az vörös, vagy narancssárga, soha egy pillanatra nem mutatta, hogy önálló véleménnyel rendelkezne. Minden megelőző köztársasági elnök, számos jogszabályt vétózott meg, vagy küldte az Alkotmánybírósághoz normakontrollra, még akkor is, hogy ha az őt támogató párt nyújtotta be. Azaz a törvényhozás fékeként viselkedett. Ő azonban kijelentette, hogy nem akar fék lenni, ő motor lesz. Ennek megfelelően, bár jócskán akadtak aggályos jogszabályok, mindet aláírta teketória nélkül.

És ez az a pont, amikor ő megszűnt közjogi méltóság lenni. A szék, amin ül, nem csak azt jelenti, hogy megtestesíti a köztársaságot, de arra is kötelezi, hogy őrködjön a jogállamiság felett. Az a dolga, hogy ha kell, akkor fékezzen. Nem tette. Szerintem ekkor vált méltatlanná a pozíciójára és nem most. Egy elcsalt doktori már csak hab a tortán.
Természetesen, most ez az aktuális botrány, még sokáig fogja mindenki emlegetni, de amin igazából fel kellene háborodnunk az az, hogy Orbán Viktor ragaszkodik hozzá.  Ragaszkodik egy alkalmatlan csalóhoz, és vádol. Azzal vádol minden bírálót, hogy tiszteletlen, holott egy csaló üljön bármilyen trónuson is nem méltó a tiszteletre. És mégis nem a csalás a legnagyobb baj, hanem az alkalmatlanság és az, hogy ez valamiért nem számít bajnak.
Értem én, hogy egy engedelmes báb stratégiailag nagyon fontos, de ha valami árt köztársasági elnök presztízsének, akkor az az, hogy méltatlan emberekre bízzuk. A csalásról a kinevezésekor még nem tudhatott, de arról igen, hogy milyen ember és egy vélemény nélküli ember alapból méltatlan egy ilyen pozícióra.

Bocsánat, de ezt el kellett mondanom.