Az utóbbi időben fókuszba került a börtönök kérdése, hála egy agybeteg norvégnak és egy a bulvársajtó által felkapott és tévesen tálalt börtönbemutatónak.
A Mandineren és más sajtótermékekben megjelent egy új építésű börtön Norvégiában, ahol börtönökhöz képest szokatlanul magas az életszínvonal. A reakciók ennek megfelelően szélsőségesek voltak. Voltak, akik azt kifogásolták, hogy miért kell jól tartani az elítélteket, mások azt hajtogatták, hogy Norvégiában milyen alacsony a visszaesés, tehát jó ez így.
Mindkét álláspontban van igazság, de egyik sem teljes. Egyrészről amit a sajtó nem vett át, hogy ez a börtön bár "SuperMax", de nem az igazán veszélyes elítéltek számára van fenntartva. Másrészről nem az emberek hajlamosak elfelejteni az egész igazságszolgáltatás igazi lényegét.
Mivel a bűn egyidős (sőt idősebb) az emberiséggel, a büntetésnek is hosszú története van. Az egyszerű kiközösítéstől az megkövezésen át egészen a különféle rehabilitációs módszerekig. Ennek megfelelően a büntetésekről is sok elmélkedés és elmélet született arról, hogy hogyan is kellene büntetni és legfőképpen, hogy miért. Ám én most ahelyett, hogy végigmennék a büntetéselmélet fejlődésén, inkább csak a büntetés lehetséges céljaira fókuszálnék.
Egyesek azt mondják, hogy a büntetés célja a büntetés. Ez azonban abszurdum. Olyan, mintha azt mondanánk, hogy az evés célja az evés, holott ,ha jobban belegondolunk akkor nyilvánvaló, hogy az evés célja lehet táplálékfelvétel, társas esemény, élvezet stb. de semmiképp se az evés maga.
Ehhez hasonlóan a büntetések célja se a büntetés, hanem lehet
- a károk enyhítése.
- bűnismétlés megakadályozása (a társadalom megvédése)
- megtorlás
- elrettentés
- nevelés, reintegráció, rehabilitáció
Sajnálatos, de nem meglepő módon, a közvélemény ebből csak a megtorlásra koncentrál. Ma már a modern büntetés elméletből lényegében hiányzik ez a célkitűzés. A megtorlás ugyanis nem szolgál magasabb célt, mint szenvedést okozni, és ezáltal elégtételt nyújtani az áldozatnak, hozzátartozónak vagy csak a "vérszomjas" nézelődőnek. Ez jól megfelel állati ösztöneinknek, mert kívülállók gyötrése erősíti a csoportkohéziót, de ezt leszámítva viszonylag kevéssé hasznos, ezért ezen a büntetéselmélet már jó ideje túllépett.
A többi módszer keverékét a elkövetőtípusnak megfelelően kell(ene) kiválasztani, mert csak úgy hatásos.
Ezért az alábbi típusokat vezetem be az elkövetés motivációja szerint: (prolee hozzászólása alapján)
1. anyagi kényszer
2. nyereségvágy, azon belül az "a" a fehérgalléros, és "b" a lumpen kategóriát
3. érzelmi/indulati
4. egyéb (pl.elmebetegség, kleptománia, szexuális aberráció, alkohol-, drogfüggőség, stb.)
A károk enyhítését tipikusan kártérítésekkel, közérdekű munkákkal szokták megvalósítani. Ez a módszer alapvetően gazdasági károkozásoknál jön szóba. Elvileg bármely kategóriánál alkalmazható több-kevesebb eredménnyel.
Az elrettentést nem nagyon kell magyarázni. Azt kívánja elérni, hogy a potenciális bűnelkövető meggondolja magát.
A hatásossága erősen függ az elkövető alaptípusától. Egy indulati okból bűnözőre teljesen hatástalan, mert semmi végiggondolás nem előzi meg a tettet. Egy anyagi kényszer miatt bűnöző egyén viselkedését sem lehet vele érdemben befolyásolni, mert amíg a kényszer fennáll, addig kénytelen bűnözni. Hasonlóképp az egyéb kategóriát se tudja érdemben befolyásolni, ellenben a nyereségvágyból bűnözőkre viszont komolyabb hatást tud gyakorolni.
A bűnismétlés megakadályozására a modern társadalmak többnyire az elzárást alkalmazzák, ritkábban kivégzést, illetve van még a ma már szokatlan módszer a száműzés.
Mivel a fogva tartás meglehetősen költséges dolog, illetve az elkövető későbbi visszailleszkedési esélyeit rontja, ezért a modern felfogás szerint az igazságszolgáltatás igyekszik ezt minimalizálni és ahol csak lehetséges a rehabilitációra helyezni a hangsúlyt.
Ezt a módszert leginkább olyan embereknél alkalmazzák, ahol a bűnismétlés valószínűsége magas, illetve a tett fokozottan veszélyes a társadalomra. Ebből adódóan értelme megint csak erősen függ a tett motivációjától. Az érzelmi okból történő elkövetések általában nem ismétlődnek meg, ezért a hosszas fogva tartás nem indokolt. Míg például egy anyagi kényszer miatt elkövető elzárása indokolt lehet a magas visszaesési valószínűség miatt, de az ő esetében célravezetőbb lehet a rehabilitáció, ha lehetséges. Ugyanezzel magyarázható, hogy fehérgalléros bűnözők aránylag kis büntetést kapnak. Az ő esetükben a visszaesés nem valószínű, ugyanakkor rehabilitációra se szorulnak. Ezzel szemben vannak az egyszerűen csak lumpennek titulált elkövetők, aki szinte teljesen biztos, hogy visszatérő vendégek lesznek.
A legutolsó és legkívánatosabb eszköz a rehabilitáció.
A rehabilitáció célja, hogy az elítéltet jó útra terelje és ismét a társadalom hasznos tagjává válhasson. Őszintén szólva mindenkinek ez a legjobb, mert igazából senkinek se jó az, ha egy országban magas a börtönlakosság aránya. Így egy fogvatartott helyett egy dolgozója lesz az országnak.
Ennek érdekében különféle oktatásokat, nevelési programokat, terápiákat szoktak alkalmazni. Nekem pl. nagyon szimpatikus volt, amikor az egyik intézményben vakvezető kutyák előképzését kellett az arra jelentkező elítélteknek végezniük. Ez remek lehetőség az empatikus képességek, illetve a felelősségérzet fejlesztésére.
Sajnálatos módon azonban, nem mindenkinél eredményes a rehabilitáció, illetve az összes módszer közül ez a legköltségesebb. Bár egy elhúzódó börtönbüntetés horror drága, de sok esetben a rehabilitáció nem ér véget a börtönben, hanem évekig folytatódik utána is, ezért felkészült intézményi hátteret igényel.
Konkrét problémától függően hatékony lehet az "egyéb" kategóriába esőknél, de az eredményesség nagy szórást mutat. Szintén hatékony lehet az indulati elkövetőknél is, de valószínűleg nem vezet túl sok eredményre a lumpen kategóriába eső idősebb embereknél, vagy fiatalabbaknál, ha utána visszakerül ugyanabba a közegbe.
Amit én most leírtam az, hogy hogy működik a modern büntetéselmélet egy afféle ideális világban. A magyar valóság, sajnos, ennél sokkal zordabb. Még, ha a bírók rendelkeznek (so-so) is a modern szemlélettel, az intézményi háttér nagyon nem támogatja a modern büntetés végrehajtást.
Iustimord kolléga, kérem lektoráljon! :)