A napokban szóba került az LMP plázastop javaslata. A javaslat kétfajta reakciót váltott ki, de mindkettő eltúlzott volt.

Az egyik reakció nem vette figyelembe, hogy a javaslat csupán átmeneti moratóriumot kért új bevásárló központok építésére, nem pedig a plázák kiirtását.
A másik pedig belesüppedt az antiglobalista demagógiába.
Ebből a második izgalmasabb, mert jóval népszerűbb álláspont.

Úgy képzeli el, hogy ha helyi termelőtől vásárolunk, akkor a termelők itt egyre gazdagabbak lesznek és egyre többet költenek, amitől más is gazdagabb lesz és eljőve a tejjel, mézzel folyó Kánaán.
Ezzel szemben, ha nem helyi termelőtől vásárolunk, hanem az olcsóbb külfölditől, akkor a termelő tönkremegy és majd segélyként kell kifizetnünk ugyanezt.
Meglehetősen sokan képzelik el így a világot (főleg LMP és Jobbik (,Munkáspárt) környékén).

Na, ez kérem, tévedés. Tegyük fel, hogy van egy termelő Magyarországon, aki narancsot termel. Amolyan jó, kis magyar narancsot, ami kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. Teszi ezt 2000 forint/kg áron. Ezzel szemben a spanyol narancs kisker ára kb. 400 Ft.
Mivel ő helyi termelő támogatni kell, hogy ne menjen tönkre, mert akkor segélyre szorul. Mi a probléma ezzel az érveléssel?
Az, hogy feltételezi, hogy az adott termelő csak és kizárólag narancsot tud termelni. Ha ez igaz lenne, akkor esetleg lenne értelme az ő szociális foglalkoztatásának, de nem igaz. Azon a földön még sok más növény is megterem, ezért nem feltétlenül jó ötlet támogatni, hogy olyat termeljen, amit csak drágán tud.
Amivel hasonlóképp nem foglalkozik az adott érvelés, hogy a képletben nem csak a termelő szerepel, hanem pl. ott van a vevő is. A vevő azáltal, hogy többet fizet a narancsért, kevesebb könyvet tud venni. Amivel viszont a könyvkereskedő jár rosszabbul. Hiába no, TANSTAAFL.
Ha viszont a narancstermelő, narancs helyett valami olyasmit termel, ami ezen az éghajlaton is könnyen megterem, akkor ő jóval olcsóbban, tehát versenyképesebben tud termelni. Ekkor a vevő megveheti a spanyol narancsot 400-ért, és marad pénze a termelő termékére is, sőt akár még könyvre is. Lényegében erről szól a komparatív előnyök elmélete.
Az antiglobalista modell figyelmen kívül hagyja, hogy nem csak az esetlegesen tönkremenő termelő jár költséggel az ország számára, hanem a gyenge hatékonyságú termelő is. Az ő alacsony hatásfokát szintén az egész ország fizeti meg.

A helyzet ugyanez a kisbolt mániával is. Az LMP szerint mivel a kisboltok fajlagosan több embert foglalkoztatnak (ld. gyengébb hatékonyság), tehát ezekre van szükség. Ők helyi beszállítóktól vásárolnak (kicsi választékból, nem tudja versenyeztetni a beszállítókat), tehát ezekre van szükség.
Az antiglobalisták úgy képzelik el, hogy a nagy léptékű kereskedelem a hasznot privatizálja, de a költségeket szétteríti a társadalomra. Ezért is olcsóbb, mint a helyi kereskedő, mert az ezt nem teheti meg. A valóság azonban az, hogy megteszi. A vevő nem csak hogy többet fizet (többnyire kisboltok is a hiperben vásárolnak, alacsonyabb hatásfokkal szállítják az árut, magasabb a termékre eső bérköltség stb.), de egyes termékekért még többet is kell utaznia, mert helyben nem kapható stb. Azaz a hatékony kereskedelem hiánya szintén extra költséget okozott a társadalomnak.

Mellesleg a rózsaszín antiglobalista világkép egyik nagy bája, hogy elfelejtik, hogy létezik lokális specializáció. Vannak almatermelő, uborkatermelő, bortermelő stb. vidékek. Ezek vidékek spontán specializálódtak pontosan a komparatív előnyök miatt. Egy ilyen vidéken belül a helyi kereskedelem igen komikus lenne, mert az egyszeri termelő a helyi piacon elcserélheti a saját uborkáját a szomszédéval. Fantasztikus üzlet.

Javaslom, hogy kérdezzük meg inkább Ricardot: Ha a kisboltnak komparatív előnye van (pl. ritka termékek, közel van), akkor a kisbolt nem szorul védelemre. Ha nincs, akkor az életben tartása erőforrás pocsékolás.
A komparatív előnyök elméletét azért nem árt kritikával kezelnünk, mert úgy képzeli el, hogy a munkaerő gond nélkül áramlik egyik szektorból a másikba. Ha ez erős túlzás is, az ellenkezőjét sincs okunk feltételezni, azaz, hogy egy valaki csak egy dologra jó.
Mindazonáltal nem lenne bölcs, hogy a gazdasági luddizmus nagy teret nyerne. Amúgy is nagy a kísértés, hogy korlátozzuk azt, ami hatékony és támogassuk azt, ami nem az. Viszont ez azzal jár, hogy utána meg sírhatunk, hogy miért élünk rosszabbul és kereshetünk bűnbakot.