"A nyelvében él a nemzet, de a nyelvével még senki se nemzett." - egy kocsma falán olvastam
Szeretett Elnök urunk megint nagyot alkotott. Nem hiába ő az Elnök :).
Belevenné az alkotmányba a nyelv védelmét.
„Az állam alapvető feladata a magyar nyelv ápolása, óvása és fejlesztése.”
Ez első hallásra még akár ésszerűnek is tűnhet, de nem az.
Eltekintve attól, hogy a kiadott dokumentum tele van helyesírási hibákkal, ami egy a nyelv védelmében íródott dokumentum esetén elég ironikus, a gondolat tartalmilag is abszurd.
Sajátos etatista betegség gyötri, miszerint minden az állam dolga. Az állam dolga ápolni és óvni. De kitől kell megvédeni a nyelvet? Az emberektől, akik használják? Merthogy ők "ártanak" neki.
Képzeljük el ennek gyakorlati megvalósítását:
Jön a plázacica és közli, hogy akkor talizunk. Ekkor lecsap a Nyelvőrség, bilincsbe veri és öt év kötél felfüggesztve. Ha nincs Nyelvőrség, akkor ő büntetetlenül törölgetheti a napszemcsijét a türcsijével és fertőzi az ártatlan ifjúságot.
Hogy fáj az, amit a nyelvvel művel? Igen, ez könnyen lehet. Mint ahogy az is, hogy elődeink közt is bőven akadt volna, akinek is fájt volna az, amivé lett a nyelv. (vagy a helyesírásom :) ) A nyelv mégis köszöni szépen, jól van.
Az a nyelv ugyanis, amit használnak, állandó változásoknak és atrocitásoknak van kitéve. Ha nincs valami központi hatóság, ami fellép a helytelen használat vagy mutáció ellen, akkor abban menthetetlenül apró változásokat okoznak a használók. És ez a szerencse.
Nem az üdcsire gondolok, mert az valószínűleg senkinek se hiányozna, hanem más funkcionális szóátvételekre. A világ változik, új dolgok jelennek meg, amikre egyelőre nincs szavunk. Ilyenkor használjuk az idegent, ami idővel vagy meghonosodik, módosul, vagy találunk rá egy jobb magyar szót. Nem várhatunk arra, amíg a hivatal kitalálja a megfelelő kifejezést. Az élet nem várja meg. Ha az állam akadályozza a nyelv evolúcióját, (nem mintha képes lenne rá), akkor a nyelv használhatóságát rontja.
Meg lehet próbálni központilag csinálni, pl.: hogy az Akadémia állandóan próbálja követni a világot és sorra alkotja az új szavakat, de nem életszerű, hogy ez sikerüljön neki. Nem lehet 15 millió az élet legkülönfélébb területein mozgó potenciális "nyelvrongálóval" versenyt futni. Mi marad? Hogy csak fut az események után. Miféle nyelvfejlesztés lesz ez? Nem lenne egyszerűbb rábízni az emberekre, hogy fejlesszék a nyelvet? Megakadályozni úgy se lehet.
Szerintem az államnak a témában egy teendője van: Használja a nyelvet és biztosítja, hogy az emberek használhassák.
(Amúgy sem szeretném, ha az alkotmányba betarthatatlan, jelentés nélküli tartalmak kerülnének.)
