Érdekes egy ország ez, kedves olvasóim. Úgy néz ki, hogy itt mindenkit üldöznek.
Elvileg hazánk tagja az Európai Uniónak, ami garantál egy bizonyos emberjogi minimumot. Ennek ellenére boldog-boldogtalan panaszkodik arra, hogy őt üldözik, elnyomják.
Ez számomra több, mint bizarr.
Most épp Mohácsi Viktória volt EP képviselő és roma jogvédő kért politikai(!) menedékjogot Kanadától. Nem ismerem a kanadai menekültjogot, de politikai menekültnek tipikusan azok szoktak számítani, akiket állami szinten üldöznek. Magyarországon pillanatnyilag egyetlen ember van, akit politikai okokból üldöz(het)nek: Biszku Béla. Való igaz, hogy Mohácsi sokszor kapott életveszélyes fenyegetéseket a múltban, talán még most is, viszont ez nem politikai kategória.
Azt is írja az újságcikk, hogy súlyos anyagi nehézségei vannak, ami meglepő 5 év EP képviselőség után (én kvázi milliomosként jöttem volna vissza azzal a fizetéssel), de ez sem politikai kategória.
Mindezzel azért foglalkozom, mert egy volt SZDSZ képviselőről van szó, tehát ezt az ügyet megint a mi szemünkre fogják vetni, függetlenül attól, hogy vajmi kevés közünk van az SZDSZ-hez.
Azt kell, hogy mondjam, hogy az ilyen esetek igencsak ártanak a "normálisabb" liberalizmust zászlójukra tűzőknek.
Ez az üldözöttségérzet már csak azért is igen sajnálatos, mert vannak, akik ezt életvitelszerűen űzik. Gondolok itt Konrádra és társaira, de mielőtt a szittyák megörülnének, gondolhatnék rájuk is. Ők is örökké arra panaszkodnak, hogy mennyire elnyomják őket, vagy Budaházyra, aki egy hatalmas transzparenssel tüntetett a parlament előtt. A transzparensen az állt, hogy egy román (Medgyessy Péter) uralma alatt bujkálnia kell annak, aki magyar.
Nos, nem tudom, de attól tartok, hogy a bujkálás és üldözésfogalmakkal van itt baj. Mint, ahogy az ember nem a parlament előtt bujkál, úgy az is igen gyanús, hogy ha tökéletesen sértetlenül retteghet az üldözéstől. Ez az egész áldozatkultusz valahogy nagyon mélyen benne van a gondolkodásmódunkban. Erről Shenpen írt egy jót pár éve, én most inkább más irányba terelném a szót.
Mindezzel azért foglalkozom, mert ha segíteni akarunk az országon, akkor meg kell őriznünk, illetve ki kell építenünk a hitelességünket. Ez azt igényli, hogy az ilyen abszurdumoktól elhatárolódjunk. Ez fárasztó, de fontos. Az SZDSZ egyik nagy hibája az volt, hogy nem tette. Például amikor a roma fatolvaj rátámadt baltával az erdészre, az pedig lelőtte. Ekkor az ÖCO kiadta, hogy a Magyar Gárda szellemisége ölte meg. Szerintem pedig pont ekkor kellett volna mind az ÖCO-nak, mind az SZDSZ-nek látványosan elhatárolódnia és deklarálnia, hogy bűncselekmény történt és akkor mindketten sokkal hitelesebbek maradtak volna. És, ami legalább ilyen fontos, hogy nem ártottak volna az ügyüknek.
Ha áldozatot csinálunk boldog-boldogtalanból, csak azért, hogy hősiesen kiálljunk érte, akkor azzal valójában ártunk. Nem csak az ügyünknek, hanem azoknak is, akik valóban áldozatok.