Ígértem, hogy írok egy pár szót a szelektív cenzus nevű agyszüleményemről. Népszavazásoknál gyakori probléma, hogy a kérdés felvetéstől nagyon függ az eredmény, illetve nincs szó annak hatásairól.

Mint tudjuk a népszavazás a demokratikus véleménynyilvánítás netovábbja (kivéve, ha a Fidesz kormányon van, mert akkor a választások voltak azok), ahol a nép elmondhatja véleményét egy adott kérdésről. Elméletben a nép, tájékozott, igazságos és bölcs. Gyakorlatban viszont a szavazás eredménye egyáltalán nem biztos, hogy minden esetben értelmes egyáltalán. Nem csak szakmailag, de sokszor politikailag se az.
Ez nagy mértékben függ attól, hogy hogy tesszük fel a kérdést. Például ahogy Orbán Viktor mondta, ha azt mondjuk, hogy megőrizzük a nyugdíjak reálértékét, akkor az emberek 80%-a egyetért, ha azt, hogy reálértéken befagyasztjuk, akkor 80% elutasítja, holott a kettő ugyanazt jelenti. Tehát mindenképpen érdemes körültekintően és semlegesen megfogalmazni a kérdést és valódi választási lehetőségeket felkínálni, ha mást nem azért, hogy elkerüljük a Szociális Konzultációhoz hasonló gyalázatokat. Az kicsit olyan volt, mint a vicc:
1. Ki a példaképed?
2. Miért pont Lenin?

Amikor azt mondom, hogy valódi alternatívákat kell felajánlani, akkor azt értem alatta, hogy nem csak az egyik aspektusukat kell megemlíteni, hanem az egyéb következményeiket is. Ha csak annyit kérdezek, hogy ki szeretne kevesebb adót fizetni, naná, hogy mindenki egyetért. Ha viszont úgy kérdezem, hogy ki szeretne kevesebb adót fizetni annak az árán, hogy helyette fizetnie kell, pl. az egészségügyi szolgáltatásért, akkor már sokkal értékelhetőbb az eredmény és a szavazás eredménye nem vezet szakmailag megvalósíthatatlan helyzethez.
Ez azért is fontos, mert a nép véleménye gyorsan tud változni. Például az atomenergiához való hozzáállás nagyot változott a fukushimai baleset óta, de valószínűleg pár év elteltével ismét egész mást mérhetünk. Ezért, ha csak annyit kérdeznénk, hogy Paks élettartamát meghosszabbítsák, akkor lehet, hogy sokan azt mondanák, hogy ne. Ha viszont úgy teszem fel a kérdést, hogy ennek az az ára, hogy importból kell beszereznünk rengeteg áramot, akkor már nem biztos, hogy nem Paks-e a kisebbik rossz az atomenergiát egyébként ellenző állampolgár számára is. Ekkor van mit mérlegelni, mert a másik serpenyőben is van valami.
A tisztességesen kidolgozott kérdések azért is jók, mert a népszavazások, túl gyakran változnak egyszerű szimpátiaszavazássá. Ilyen esetben van egy halvány esély arra, hogy a választó elgondolkozik, hogy tényleg azt szeretné-e. Mindenesetre megadja az esélyt a szavazónak, hogy ne csak egy párt meghosszabbított keze legyen, hanem felelős, döntéshozásra képes állampolgár.

Egy teljesen más megközelítést tükröz az én agyszüleményem. Szemben az előbbi inkább a politikai kultúrára építő változattal, ez inkább technikai jellegű. Kicsit utópisztikus és nem is feltétlen a népszavazás, mint olyan helyettesítője,hanem inkább egyfajta keresztezése a szakmai egyeztetéssel.
A gondolat lényege, hogy ha veszel 100 embert és egy-egy halmaznak tekinted az ismereteit, akkor azt látod, hogy van egy metszet, ami minden halmaznak a része. Ez a rész nagyjából mindenkinek az ismeretiben megtalálható. Úgy gondolom, hogy népszavazást kiírni csak olyasmiről van értelme, amiről az emberek kellően tájékozottak, tehát ez a bizonyos metszet. Viszont ez a metszet a legritkább esetben hasznos politikai szempontból, mert ebben túl általános dolgok vannak pl. enni késsel-villával, ne menj át piros lámpán stb.
Lehetnek azonban olyan kérdések, amikről érdemesebb bővebb egyeztetést tartani, de mégse biztos, hogy mindenkinek bele kellene szólnia. Ilyen esetekben a kormányok a szakmai szervezetekkel szoktak konzultálni. Az én javaslatom azonban ezt a folyamatot kicsit kibővítené.
Elképzelésem szerint lehetne olyan kvázinépszavazást tartani, ahol csak a "kiválasztottak" vehetnek részt. A "kiválasztottak" köre úgy jönne létre, hogy az ember regisztrálja magát az OVB-nél mondjuk, hogy ő szeretne ilyen konzultáción részt venni és bemutatja a végzettségét igazoló papírokat. Amikor eljön az idő és felmerül a kérdés, akkor a bizottság megállapítja, hogy milyen kvalifikáció szükséges az adott kérdésben a véleménynyilvánításhoz és szétküldi a kérdéseket, amiket összegez és a kapott statisztikát visszaküldi a kormánynak.
A folyamat így kirekesztő egy kicsit, bár az fontos, hogy a szavazatra jogosultak köre nem fix, hanem mindig az adott kérdés dönti el, hogy kik azok. A dolgot lehet demokratizálni úgy, hogy bárki szerezhet "kvalifikációt" bármely kategóriához, ha regisztrálja magát és kitölt egy mondjuk 20 perc alatt kitölthető kb. érettségi szintű tesztet az adott szakmához kapcsolódóan.
Úgy gondolom, hogy ez a módszer rákényszeríti a véleménynyilvánításra vágyó állampolgárokat, hogy felkészüljenek a feladatukra, ami fontos a felelős döntés meghozatalához, ugyanakkor senkit nem zár ki a döntési folyamatból.
Természetesen, ez sem helyettesíti a tisztességesen feltett kérdéseket, az igazából egy elvárható minimum kellene, hogy legyen.