Annak ellenére, hogy a huszadik században a marxista ideológiára épített gazdaságok rendre elbuktak, még mindig töretlen ezen gondolatok népszerűsége. Sőt, többször magukat jobboldalinak és/vagy konzervatívnak tartó emberek hangoztatnak marxista kliséket. Az alábbi írásban ezekről a gyakran ismételt, sokak számára jól hangzó klisékről mutatom meg, hogy csak a marxista gondolati körben életképesek. Így az az ember, aki ezeket hangoztatja, két dolgot tehet: vagy őszintén vállalja, hogy szerinte a marxista paradigma a helyes, vagy felhagy azzal, hogy vágy-vezérelt gondolkodása miatt elvárásait megvalósíthatatlan alapokra helyezze.
A marxizmus alapjai
Természetesen nincs elég hely arra, hogy a marxizmust teljes részletességében megismertessem, itt inkább a filozófiájának, valamint gazdasági és társadalmi képének alapjait mutatom be különös figyelmet szentelve azokra a részekre, amik később fontosak lesznek.
Filozófia
A marxista filozófia alapja a dialektikus és történelmi materializmus. A dialektikus materializmus az anyagi világot mint folyton változó folyamatot tekinti, ahol az "anyag" nem objektumok összessége, hanem maga a változás, aminek különböző szintjei vannak. A történelmi materializmus szerint nem az egyén határozza meg a társadalmat és a történelem menetét, hanem fordítva, a társadalom és a gazdaság határozza meg az az egyént. Ebből következően "... az egyetlen igazi történelemformáló tényező az anyagi létalap, a gazdasági helyzet, a termelés, fogyasztás, a termelő eszközök és termelőerők közötti viszony. A gazdasági struktúrából, mint alapból következik a társadalmi helyzet, az ideológiai felépítmény, amely a jogi, politikai rendet eredményezi, a filozófiai, erkölcs vallás.". Látható tehát, hogy a marxista filozófia a determinisztikus filozófiák közé tartozik, azaz abba a vonalba, ahol az egyén döntései egyáltalán nem vagy csak minimálisan befolyásolják helyzetét.
Gazdaság
A marxista közgazdaságtan alapja az értéktöbblet elmélet és a munkaérték elmélet. Az utóbbinak lényege tömören az, hogy minden egyes áru értéke arányos az abba fektetett munkával. Ezt nem Marx találta ki, hanem David Ricardo, viszont Marx nem csak bevette ezt az elméletébe, de erre építette fel az értéktöbblet elméletet. Ennek lényege, hogy a munkás által megtermelt árukban megtestesülő új érték két részre oszlik: munkabérre és értéktöbbletre. Az új értékből mindössze a munkabér illeti meg a létrehozót, míg a tőketulajdonos tulajdonosi mivoltából eredően kisajátítja a munkabér feletti új értéket, az értéktöbbletet. Ebből következik, hogy a munka értéke abszolút abban az értelemben, hogy csak az azt cselekvő (dolgozó, munkás stb.) tevékenysége határozza meg, hogy az mennyit ér függetlenül attól, hogy ez milyen viszonyban van a környezettel (pl. kereslet, kínálat).
Társadalom
A marxizmus társadalomképe a kollektivizmus egy speciális esete. Míg a nacionalista származási alapon próbálja a társadalmat leírni, a marxistánál ez a társadalmi osztályok közötti kapcsolat elemzésében merül ki. Az alapfelvetés lényege, hogy viselkedésed és az, hogy milyen társadalmi osztályból származol szoros kapcsolatban áll egymással. Ez sokszor olyan szinten jelen van a marxista ideológiában, hogy sok ellenérv olyan jellegű, mint pl. "azért mondja ezt, mert burzsoá", "miért védi a tőkéseket" stb. Az osztályelmélet egyik folyománya az osztályharc, ami a tőkés és a munkások között zajlik. A tőkés az, akié a gyár, a munkás pedig az, aki ott dolgozik. A marxizmus szemléletében a társadalmi folyamatokat ezen két osztály közötti konfliktus határozza meg. Ahogy Lenin fogalmazott: "Osztályoknak az emberek olyan nagy csoportjait nevezik, amelyek a társadalmi termelés történelmileg meghatározott rendszerében elfoglalt helyük, a termelési eszközökhöz való (nagyrészt törvényekben szabályozott és rögzített) viszonyuk, a munka társadalmi szervezetében játszott szerepük, következésképpen a társadalmi javak rendelkezésükre álló részének megszerzési módjai és nagysága tekintetében különböznek egymástól."
Engels szerint ennek a konfliktusnak a kezelésére van szükség az államra: "Az állam, ellenkezőleg, a társadalom terméke a társadalom bizonyos fejlettségi fokán; annak bevallása, hogy ez a társadalom megoldhatatlan ellentmondásba bonyolódott önmagával, kibékíthetetlen ellentétekre hasadt, amelyeknek leküzdésére képtelen. Hogy azonban ezek az ellentétek, az ellentétes gazdasági érdekű osztályok ne semmisítsék meg egymást és a társadalmat meddő küzdelemben, olyan hatalom vált szükségessé, amely látszólag a társadalom fölött áll, az összeütközést tompítja és a 'rend' határain belül tartja; és ez a hatalom, amely a társadalomból keletkezett, de fölébe helyezi magát, s mindjobban elidegenedik tőle: az állam." Azaz a marxizmus fontos eleme az állam, ami valamilyen formában kezeli a tőkések és a munkások közötti konfliktust.
Sokadik generációs mémek
Az olvasó joggal kérdezheti, hogy nem csak ő, hanem környezetében is alig akad valaki, aki ezeket a gondolatokat hangoztatná. Akkor milyen alapon beszélek mindennapi marxizmusról? A válasz az, hogy míg az előbb említett marxista elemek lassan csak marginálisan vannak jelen, addig kialakultak olyan gondolatok, mémek, amiknek alapjait a marxista gondolatok szolgáltatták, viszont önálló életre keltek. A következőkben megmutatom, hogy az alábbi kifejezések, amiket az olvasó már több embertől hallott miért marxista alapokra épülnek.
Kizsákmányolás
Kezdjük a legegyszerűbbel, a kizsákmányolással, mely fogalom gyakorlatilag a keletkezésétől fogva változatlan formában van jelen a társadalom különböző rétegeiben. Ez a fogalom a marxista filozófiának és gazdaságképének egy sajátos egyvelegéből jön ki.
Egyrészt a történeti materializmusból következik, hogy Te, mint individuum szinte teljesen tehetetlen vagy és a helyzeted csak akkor tud változni, ha a társadalom szerkezete változik meg, Te magad alig tudsz alakítani sorsodon. Ebből következik, hogy a munkás mindig is munkás marad, aki minimálbért keres az csak ritkán tud majd később többet keresni, aki gettóban született az élete végéig ott fog ragadni stb. Ezek az állapotok teljesen függetlenek az egyének döntéseitől, így ha emiatt hátrányt szenvednek (rosszabb életkörülmények, kevesebb fizetés stb.) az azt jelenti, hogy kihasználják, "kizsákmányolják". Analógia (egy facebook-mém alapján): ha nem élek egészségesen, akkor többet kell edzőterembe járnom, hogy egészséges maradjak. Az edzőterem vezetője ezért pénzt kér, így kihasznál/kizsákmányol.
A másik összetevője a kizsákmányolás koncepciójának a munkaérték-elmélet, ami rögtön problémákba ütközik, ha hozzávesszük a keresleti és kínálati oldalt. Ha van pl. két munkás, akik mindent ugyanúgy csinálnak azzal a különbséggel, hogy az egyik ugyanazt feleannyi idő alatt tudja elvégezni, akkor ez az ember sokkal jobb pozícióból indul a munkaerő-piacon, ugyanis sokkal hatékonyabban tudja ugyanazt a feladatot elvégezni. A munkaérték-elmélet értelmében viszont neki kevesebbet kéne kapnia, hiszen ugyanazt a munkát rövidebb idő alatt végzi el. Azaz a munkaérték-elmélet nem kompatibilis azokkal a folyamatokkal, amik alapján a munkáltatók alkalmazottakat keresnek. És hogy ennek mi köze a kizsákmányoláshoz? Hány embert láttál már, aki arról panaszkodott, hogy mennyit dolgozik, mégse képes előre jutni, viszont azok, akik kevesebbet dolgoznak vagy (szerinte) nem csinálnak semmit többet keresnek?
Tisztességes bér
Hasonló gondolatmenet vonatkozik a tisztességes bérre is. Itt is a munkaérték elmélet játszik szerepet, hiszen ha valaki ledolgozik X órát, akkor azt meg kell fizetni függetlenül attól, hogy ez alatt az idő alatt milyen eredményt ér el. A tisztességes bért elsősorban ennek hiányakor szokták emlegetni: azaz ha a befektetett munkáért valaki nem kap kellő fizetést, vagy fordítva kevés munkával halmoz fel nagyobb vagyont, akkor ott nem tisztességes a bér.
Spekulánsok és társaik
A modern világban számtalan olyan foglalkozás létezik, amiknek törvényszerűségei nem férnek bele a munkaérték-elméletbe: menedzserek, bankárok, üzletkötők, brókerek és még számtalan olyan foglalkozás - főleg a szolgáltatói szektorban -, amiknél a fizetés és elvégzett munka mennyisége között sokszor egyáltalán nincs kapcsolat. Aki a munkaérték-elmélet szemszögéből nézi ezeket a foglalkozásokat hajlamos azt hinni, hogy itt érdemtelenül történtek pénzszerzések, holott ha a kereslet-kínálat viszonyokból indulunk ki, akkor sokszor igen egyszerű ezen emberek meggazdagodásának oka. A spekulánsok ezek közül azok, akik főleg a pénzügyi szektorban dolgoznak és a leggyakoribb célpontjai a marxista gazdaságpolitikusoknak.
Tisztességes munka
Ha az előző csoport nem fér bele a munkaérték-elméletbe, akkor kétféle megoldás létezik. Az egyik, hogy módosítjuk az elméletet. A másik - és ez az, ami megvalósul -, hogy kitaláljuk, ezek nem is tisztességes munkák. Így születik meg a tisztességes és nem tisztességes munka fogalma. Az előbb említett munkakörök jellemzően a nem tisztességes, míg a kétkezi munka vagy a "társadalom számára hasznos" tevékenységek a tisztességes munka körébe tartoznak.
Extraprofit, tisztességes profit és társai
Az extraprofit csak a munkaérték-elmélet keretein belül értelmezhető. Ha ugyanis azt nézzük, hogy a profit = nyereség - kiadás, akkor az "extra" jelzőnek csak akkor van értelme, ha a nyereségnek valamilyen formába kapcsolatban kell lennie a kiadásokkal. Ez természetesen igaz a munkaérték-elmélet keretein belül, hiszen mind a kiadási, mind a bevételi oldal a befektetett munka mennyiségétől függ. Ha a kereslet és kínalt függvényeiben nézzük a nyereséget, akkor azt látjuk, hogy különböző tevékenységek esetén a bevételek és a kiadások sokszor egymástól függetlenül változnak igen széles skálán.
Jövedelem-különbségek
Miért keres egy vezérigazgató többet, mint egy ápoló? Ha a munkaérték-elméletből indulunk ki, akkor a válasz csak az lehet, hogy a cégvezető, a bankvezér és társai valamilyen módon kizsákmányolják azokat, akik "hasznosak a társadalom számára". Azok, akik a jövedelem-különbségeket problémának tartják nem tudnak kilépni a marxista munkafogalomból, és valamilyen absztrakt "társadalmi hasznosság" alapján ítélik meg, hogy valaki sokat keres vagy sem. Azonban ha az ember a munkaerő-piacra keresleti és kínálati szempontok alapján tekint, akkor nem csak azt lehet megmagyarázni, hogy miért ekkorák a jövedelem-különbségek, hanem hogy ez miért nem probléma (illetve hogy miért nem ez a probléma).
Társadalmi igazságosság
A materialista megközelítés egyik következménye az, hogy a különböző társadalmi helyzetek is olyan "dolgok", amiből ha van valakinek, akkor kevesebb van másnak. Ha valaki többet keres, akkor te kevesebbet. Ha valakinek jobb az életszínvonala, akkor neked rosszabb. Ha valaki okosabb, akkor a kevésbé okos emberek kárára ér el sikereket és így tovább. Értelemszerűen a "társadalom" - azaz a kormány - feladata, hogy ezeket az egyenlőtlenségeket megszüntesse elsősorban azzal, hogy helyzetbe hozza azokat, akik épp hátrányos helyzetűek. Természetesen az állami beavatkozás mindig zéró összegű játszma, így ez rendszerint mások kárára szokott történni.
Te is kerülhetsz ilyen helyzetbe
Míg több vallásban is szerepel valami fajta sorszerűség, az egyéni döntésekre azért fektetnek valamilyen hangsúlyt. Ezzel szemben a marxizmus ez utóbbit egyáltalán nem veszi figyelembe, gazdasági és politikai világképe kollektivista és determinisztikus. Ebből következik, hogy ezen kereteken belül az események csak úgy megtörtének emberekkel, akik saját életüknek csak megfigyelői, nem alakítói. Így jönnek létre az ehhez hasonló mémek, amiknek persze csak akkor van értelme, ha az egyén csak külső erők tehetetlen bábja. És míg az igaz, hogy nem sok mindent tehetünk pl. vulkánkitörés vagy tornádó esetén, a munkanélküliség, rossz bérek, hajléktalanság stb. esetén sok múlik azon, hogy az egyén milyen döntéseket hoz és hogyan cselekszik. Az egészben a legtragikusabb az, hogy nagyon sok esetben ez önbeteljesítő jóslat: ha valaki nem tudja elképzelni, hogy életminőségén jelentősen képes alakítani, akkor nem is fog keresni ilyen lehetőségeket, és kívülről valóban olybá tűnik, hogy csak sodródik az árral.
Elveszik a munkát, az állam biztosítson több munkahelyet stb.
Ez a mém a materialista történelemszemlélet következménye. Mivel a társadalmi és gazdasági folyamatok határozzák meg sorsunkat, nem pedig egyéni döntések, ezért értelemszerűen a "társadalomnak" - vagyis az azt reprezentáló államnak - a feladata biztosítani az emberek szükségleteit. Mivel ezeket csak úgy tudjuk megkapni, hogy mi is hasznos tagjai legyünk a társadalomnak, ezért az állam biztosítja a munkát. Ebben a koordináta-rendszerben a "munka" ugyanolyan közjószág, mint bármi más, hiszen ha valaki csinál valamit, akkor azt más miért csinálná? Ezek után már nem meglepő, hogy ha valakinek van munkája az elvette mástól, illetve ha sok a munkanélküli, akkor az állam nem biztosít elég munkahelyet.
Teljes foglalkoztatottság
A teljes foglalkoztatásra való igény az előző pont következménye. Ebben világban egy kormány gazdaságpolitikai teljesítményének egyik fő (ha nem a legfőbb) mértéke az, hogy mennyi munkahelyet hoz létre. A legjobb kormány az, ami eléri vagy megközelíti a teljes foglalkoztatást.
Alapjövedelem
Az előzőekre épül az alapjövedelem fogalma is a következő módon: 1) a munkát valakinek biztosítani kell - ez volt az előző pontban, 2) a munkából szerzett jövedelem egy része alapszolgáltatásokra megy el, amiknek az ára kb. fix (csak a ráfordított munka mennyisége számít) - ez következik a munkaérték elméletből, 3) vannak olyan, emberek által biztosított szolgáltatások, amik mindenkinek járnak - ez következik a társadalmi egyenlőtlenségből. Következtetés: biztosítani kell mindenkinek egy alapjövedelmet, hogy a szükséges termékek és szolgáltatások mindenki számára elérhetőek legyenek.
Végezetül
Ebben az írásban csak annyit akartam megmutatni, hogy a hétköznapokban megjelenő népszerű politikai és gazdasági töltetű mémek hogyan eredeztethetőek vissza a marxista filozófia-, történelem- és gazdaságszemléletére. Míg az írás tartalmaz olyan elemeket, amik ezeket (munkaérték-elmélet, értéktöbblet-elmélet, történelmi materializmus) kritizálják, ezek egyáltalán nem teljesen kibontott és végigvezetett érvelések, ezeket egy későbbi írásban részletesebben is fogom tárgyalni.