Érdekes vita alakult a Cozma-ügy kapcsán.  Az egyik tábor szerint Navrasicsnak nincs joga beleszólni a bíróság munkájába, a másik szerint viszont muszáj súlyosbítani az ítéleteket, mert így helyes.

Pár évvel ezelőtt pár cigány jómadár elment egy szórakozóhelyre. Ott szóváltásba került egy másik társasággal, akik pechükre ismert kézilabdázók voltak. Verekedés tört ki és a verekedés során előkerültek a kések is. Három ember súlyos sérülést szenvedett és az egyikük ebbe a kórházban bele is halt.

Első fokon két gyanúsított életfogytiglani fegyházat kapott, egy pedig 20 évet. Ezt a másodfokú bíróság 18-18 évre enyhítette (,ami egyébként egyáltalán nem számít enyhe ítéletnek), illetve a harmadik gyanúsított esetében 8 évre. Az indoklás szerint azért, mert nem lehetett bizonyítani, hogy ők hárman tényleg gyilkolni akartak, ezért nem áll meg az eredeti vádindítvány a több emberen elkövetett emberölés.

Navrasics Tibor ekkor levelet írt a Kúria elnökének, miszerint az ítélet nem felel meg a társadalom igazságérzetének.
Ezzel több baj is van. Az egyik, hogy Navrasics Tibornak lehet véleménye az ítéletekről, de nincs joga felülbírálni konkrét ügyeket. Erre a Kúria elnöke az egyetlen lehetséges módon reagált. Elutasította. Ez teljesen helyes. Az viszont már probléma, hogy ezt a beavatkozási kísérletet nem egy intézmény akadályozta meg, hanem egyetlen gerinces ember.  A fülkeforradalom története során viszont váltottak már le embert kevesebbért is. Azaz nincs igazi garancia arra, hogy másodjára nem jár eredménnyel. Nem mintha egy intézmény garancia lenne a fülkeforradalom sodrása ellen.

A másik nagy baj, hogy a "társadalmi elvárásokat" szerette volna, ha jobban figyelembe veszik. Na de mik azok a "társadalmi elvárások"?
Mutatnék pár példát.
Geréb Ágnes munkássága alatt több újszülött is életét vesztette. A közvélemény egy része szemében ő egy sarlatán, sőt csecsemőgyilkos. A másik részében viszont vagy az orvoslobby áldozata, vagy az otthonszülési mozgalom mártírja.
A whiskys rabló valóságos népi hős lett. Most akkor mi a társadalmi elvárás? Hogy hagyjuk futni, elvégre nem bántott senkit és csak bankokat rabolt, de a bankokat úgyis utálja mindenki.
A társadalmi elvárást mint olyat sokszor megfogni se lehet, mert vagy nem egységes, vagy nem ismert (nem csak jól ismert ügyek vannak). Ha meg is lehet fogni, akkor biztos, hogy érdemes nagy figyelmet fordítani rá. Ez ugyanis erősen irányítható valami. Mivel az egyszeri állampolgárnak semmilyen közvetlen információja nincs, ezért ő mindent csak a sajtó szemén keresztül ismer. Ha a sajtóban sokféle tálalásban megjelenhet egy ügy. Úgy is, mint bagatell semmiség, úgy is mint irtózatos szemétség. Mivel a sajtó alapvetően bulvár ezért abban érdekelt, hogy az ügyeket minél rémisztőbb és botrányosabb formában tálalja.
Értelemszerűen, senki se szeretné, ha újságírók ítélkeznének akár csak közvetetten is. Annak is egészen nyilvánvalónak kellene lennie, hogy pusztán sajtóértesülések alapján nem lehetséges egy ügyet korrektül megítélni. Ha lehetséges lenne, akkor a nyomozóhatóságot akár szélnek is lehetne ereszteni, mert a bíró elolvashatja az interneten, hogy mi is történt.

Na pont az ilyen abszurditások elkerülése érdekében van az, hogy a bíró csak a jogszabályokat kell és szabad, hogy figyelembe vegye. Mindennemű egyéb szempont, pl. a vélelmezhető társadalmi elvárás is csak a jogszabályokon keresztül vehető figyelembe. Azaz nem a bíró dolga figyelembe venni, hanem a jogalkotóé.

Azt már szinte csak zárójelben teszem hozzá, hogy a jogot előre alkotjuk és nem utólag. Azaz előbb történik a jogszabály alkotás, utána az elkövetés és utána a jogalkalmazás. Jogállamokban a sorrend nem felcserélhető.