Pár éve amikor bezártak pár vasúti mellékvonalat, az akkor még ellenzéki politikusok arról beszéltek, hogy szándékosan elsorvasztják a falvakat, a vasút nem lehet gazdaságossági kérdés és hasonló. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és az akkori ellenzékből kormány lett. Azóta kiderült, hogy lehet, hogy bizonyos mellékvonalakra tényleg nincs szükség. Erről a témáról gondolkoztam a közelmúltban és egy érdekes ötletem támadt.
"A pesszimista csak a sötétet látja.
Az optimista látja a fényt az alagút végén.
A realista a szembejövő vonatot.
A mozdonyvezető három idiótát a síneken."
Vicc
Annak idején a második Gyurcsány-kormány nagy hévvel nekiesett a vasúti mellékvonalaknak, mondván, hogy azok üzemeltetése gazdaságtalan. Az ellenzék természetesen ezt minden elképzelhető és józan ésszel elképzelhetetlen módon támadta. Meg is ígérte, hogy a kormányváltás után ezeket majd újranyitják. Aztán néhány vonalat újranyitottak (7-t a 35-ből) és utána elfogyott a lendület. Alighanem összefüggésben lehet azzal, hogy már túl vannak az önkormányzati választásokon és azzal, hogy azóta kiderült, hogy tényleg alig van rajtuk utas.
Amiről viszonylag kevés szó esett, hogy nem az volt a baj, hogy bezártak pár vonalat, ahol tényleg alig volt utas, hanem hogy azt se csinálták meg tisztességesen.
A közlekedést a vonalon leállították, de egy vasútvonal nem csak annyi költséget generál, amennyi üzemanyagot a mozdony megeszik. Ez a kisebbik része a költségeknek. A pálya és a környékén található infrastruktúra továbbra is fennmaradt és annak a fenntartása ugyanúgy pénzbe került. Hasonlóképp a dolgozók, akik már nem dolgoznak ott, de a fizetésüket továbbra is kapják, a mozdonyok, amik ugyan nem közlekednek, de karban kell tartani stb. Magyarul adtak a szarnak egy pofont.
Egy vasútvonalat vagy járatni kell, vagy a pályát fel kell szedni, az állomásokat eldózerolni, az ott dolgozókat elbocsájtani, a mozdonyt vagy átrakni más vonalra, vagy selejtezni stb. A félmunka a legrosszabb, amit tenni lehet.
Bár nem értek a vasút üzemeltetéshez, de úgy gondolom, hogy nem lehetetlen értelmes vasúti szolgáltatást nyújtani. A titok nyitja, hogy az igények megfejtése.
Ezek a mellékvonali vasutak elég ritkán jártak, cserébe elég lassan. Az utolsó dolog, amit egy utas akar, az sokat várni a vonatra, majd cammogni. Úgy gondolom, hogy a hangsúlyt egyértelműen át kell helyezni a sok utasról, a kevés, de gyorsra. Azaz szerintem a még a mostani kis kapacitású motorvonatok is túlságosan nagyok az igényekhez képest.
Arra gondoltam, hogy a megoldást egy kissé divatjamúlt közlekedési eszköz jelenthetné: a sínbusz. Ez egy olyan eszköz, ami kisebb még a motorvonatoknál is. A felépítménye könnyebb, Nem zsámolyokon fut, hanem tengelyen vannak a kerekei. Lényegében olyan mint egy autóbusz síneken.
Ilyen, ha valahol nagyon sok a pénz:
Bár nálunk valószínűbb, hogy inkább így nézne ki:
Ezek igazi előnye nem kisebb fogyasztás, hanem az autóbuszokhoz hasonlóan lehet megoldani a kezelőszemélyzetet. A jegykezelést végezhetné maga a vezető és az állomásokon nincs szükség élőmunkára. Állomás gyanánt bőven elég egy bódé és egy tábla.
Ehhez, persze az is kell, hogy az adott vonalak ne legyenek tele váltókkal és lehetőség szerint ne menjen ki a fővonalra.
Ezzel a koncepcióval a költségek nagyobbik részét adó bérköltségen lehet spórolni. Mivel könnyebb járművekről van szó, ezért a pályafenntartás is olcsóbbá válik, mert kisebb igénybevételnek van kitéve. Ha ezzel sikerül elérni mondjuk egy 60 km/h-s sebességet, akkor ez a szolgáltatás teljesen versenyképes lehet az autóbuszos közlekedéssel.