A svédeknek sikerült elérniük valamit, amiért megint minket fognak hibáztatni.
Egy óvodában megtiltották a nemi azonosításra szolgáló névmásokat is.
Hosszú ideig a liberálisok között is kisebbségben voltak azok, akik a különféle szabadságjogokat nőkre is kiterjesztették ki volna. Ez fokozatosan megváltozott (Bentham, Condorcet), de igazi áttörést Mill hozott, amikor 1869-ben kiadta a Nők alávetettsége című művét. Mill nem csak teóriákat gyártott a női egyenjogúságról, de maga is aktívan kampányolt mellette. Az igazi eredményeket viszont már nem ő érte el, hanem más mozgalmak. A századfordulóra több helyen már nők is rendelkeztek szavazójoggal.
És ezzel tulajdonképpen a klasszikus liberálisok szerepe az egyenlősítési folyamatban le is zárult. Innentől a már a mi asszisztenciánk nélkül folytatódtak az események.
A liberálisok mindig is csak jogegyenlőségről beszéltek, de a XX. század végére már a résztvevők rég nem csak egyenlő jogokat követelnek. Az egyenlő fizetésről már írtam (,amit egyébként Mill ellenezne), de most konkrétan a nemi szerepekre szánnék pár szót. Ennek természetesen semmi köze a liberalizmushoz, de a magyar közvélemény (műveletlenebb része legalábbis) úgyis velünk hozza összefüggésbe, tehát nem árt, ha beszélünk róla. Ha mást nem gondoljunk csak azokra viccekre, amikben azt mondják, hogy a gyerek majd eldönti, hogy fiú-e, vagy lány.
Sokan úgy tekintenek a nemi szerepekre, hogy azok a biológiai különbségekből származnak, netán isteni rendeltetésre alakultak ki. Ebből az első rész részlegesen igaz, a másodikat hagyjuk meg felekezeti hatáskörben. Ezen emberek általában úgy képzelik el a világot, hogy vannak nők és vannak férfiak. Az egyiknek ez a dolga, a másiknak az. Már az sem teljesen igaz, hogy van férfi és van nő, mert a nemiség ennél sokkalta komplexebb, de a társadalomban betöltött szerep még kacifántosabb. Korábban is voltak igen férfias viselkedésű nők (pl. Jeanne d'Arc, Hua Mulan (bár ő lehet, hogy csak legenda)), de ők inkább csak érdekességek voltak. A nyugati társadalom igen határozott elképzeléssel rendelkezett a nő helyéről, annak ellenére, hogy egy nemes asszony társadalmi szerepe eltért egy parasztasszonyétól és ezt az eszményt sokáig univerzálisnak gondolták.
Az 1950-es években kezdtek először komolyan foglalkozni azzal, hogy ezek a szerepek különböző társadalmakban különbözőek, tehát nem származhatnak a biológiánkból, mert az közös. Ezt a folyamatot jelentősen támogatták olyan körülmények, mint pl. a világháború, ahol számos tradicionálisan férfi szerepet is kénytelenek voltak nők betölteni, mert nem volt kéznél elég férfi. Itt megint csak bebizonyosodott, hogy számos területen nők is helyt tudnak állni, ahol eddig úgy képzelték, hogy ez nem lehetséges. Éppen ezért számos kutató kezdett el foglalkozni azzal, hogy ezek a nemi szerepek hogyan alakulnak ki.
Annak felismerése, hogy a nemi szerepek alapvetően társadalmi konstrukciók számos embert arra sarkalt, hogy akkor ezeket meg is lehet változtatni, illetve számosat arra, hogy meg is kell. Ez viszont már kivezet a tudományos megismerés világából és átlépünk az ideológia területére. Itt különféle csoportok a saját ideológiától függően próbálták újradefiniálni a nemi szerepeket, különösen a nőét a társadalomban. Pl. a radikális feministák magát a nyugati társadalom patriarchális felépítésének létjogosultságát kérdőjelezték meg, míg mondjuk a marxista feminizmus nem a patriarchális felépítést okolja, hanem "tőkés társadalmat", de a nőket úgy képzeli el, mint "gyermekszolgáltatót" a társadalom felé. (Nem jó ötlet összezárni egy marxista feministát és egy radikális feministát :) ) Ezen ideológiákból bizonyos elemek szép lassan átszivárogtak a közgondolkodásba is. Ma már nagyon kevesen gondolják, hogy a nőnek szigorúan a konyhában a helye.
Ennek megfelelően a politika is elkezdett afelé tendálni, hogy a nemi sztereotípiákat nem kell erőltetni. Ez itt Magyarországon nem is olyan rég kiverte a biztosítékot, de a világ számos országában elfogadott. Ez általában nem jelent túlságosan sokat, csak pl. a lányokat se rekesztik ki a fociból és ilyesmi.
Azonban az egyenlősítésben mindig is élen járó svédek most úgy érzem, hogy átestek a ló túloldalára. Ők konkrétan a nemi megjelölést tiltották be egyelőre egy óvodában. Olyannyira, hogy még a mesekönyvekből is száműzték. Ez szerintem baromság.
A gyerek nemi identitása kb. 3 éves korra kialakul, tehát attól nem igazán kell tartani, hogy ebben összezavarodna. Azzal nagyon is tisztában van már egy óvódás korú gyerek, hogy ő fiú-e, vagy lány, viszont ha úgy teljesen szerepek nélkül nő fel (ami szerintem egyébként lehetetlen), akkor pubertás korban igencsak zavarban lesz. Nem biztos, hogy nagy gond lesz, viszont nem fog tudni sehonnan példát venni hozzá, mert ő az első generáció, aki így nőtt fel. Attól tartok, hogy ez az emberkísérlet (, mert gyakorlatilag az) számos konfliktushoz fog vezetni az új gender nélküli generáció és az (egyébként más szerepmodell szerint élő) idősebbek, valamint az ilyen nevelésben nem részesültek között. Illetve úgy képzelem el, hogy újfajta szerepek jönnek majd létre, mert nem kétlem, hogy valamiképp újra kialakulnak, viszont az új szerepek nem lesznek teljesen azonosak sem a régiekkel, sem egymással. Azaz szubkultúrákra bomlik majd a generáció a nemi modell alapján is.
Ez, persze, nem több, mint spekuláció, viszont mint minden emberkísérletnek igen komoly etikai vonatkozásai vannak.
Számomra egyáltalán nem egyértelmű, hogy kinek a joga eldönteni a gyerek neveltetését. Viszont én első körben mindenképp a szülőre gondolnék, és nem az államra. Ezért mindenképpen fontosnak tartom, hogy az ilyen kísérleti óvodákba a szülő önkéntesen írassa a gyerekét megfelelő tájékoztatás után. Egy körzetekhez rendelt rendszerben viszont elfogadhatatlannak tartom.